Irányváltás a légi szállításban

Az állami pénzekből életben tartott olasz Alitalia vagy svájci Swiss idén is puszta létéért küzd, de a három nagy, az Air France-KLM, a British Airways és a Lufthansa sem ülhet nyugodtan a babérjain. A következő öt évben az alacsony költségű forgalomban várhatóan tovább erősödik a verseny, hiszen két alapvetően különböző modell áll egymással szemben. Az egyik az ingázó utaztatás Európán belül, közvetlen összeköttetésekkel, a másik a hálózattal rendelkező légitársasá-gok központi csomópontokkal, mutat rá a Boston Consulting Group repülési szakértője.

Az európai repülési ipar – annak dacára, hogy tavaly 11 százalékos utasszám-növekedést könyvelhetett el – továbbra is mélyen veszteséges. A fölös kapacitások és a fapados légitársaságok okozta árnyomás, más oldalról pedig a magas kerozinárak felemésztették a társaságok tartalékait. A legnagyobb ágazati szövetség, az IATA vezérigazgatója, Giovanni Bisignani szerint az utazás még sohasem volt olyan olcsó, mint manapság: az elmúlt tíz évben a légitársaságok egy utasra jutó hozama 30 százalékkal esett.

A nagyok Achilles-sarka továbbra is az Európán belüli forgalom, ahol a fapadosok konkurenciája óriási: sok repülési útvonalat már „átvettek” az olcsó légitársaságok. A séma általában az, hogy ahol egy fapados rendszeres összeköttetést épít ki, a hagyományos légitársaság két hónapon belül utasai felét elveszti, és a vonal működtetése számára veszteségessé válik.

A nagyok erre a helyzetre különbözőképpen reagálnak. A British Airways európai járatait nagyrészt partnereinek engedte át, a Lufthansa ezzel szemben a szélesebb kínálatban látja a kiutat: jobban igyekszik elkülöníteni a minőségi utaztatást és az azzal járó szolgáltatásokat az olcsó repüléstől, az ingajáratokat a hálózati lehetőségeket kínáló utaztatástól. (MTI)