Akár a Loire mentén

Mihelyst a kislányom kicsit nagyobb lesz, biztosan elvisszük azokra a helyekre, ahol feledhetetlen napokat töltöttünk. És az is biztos, hogy az első úti célunk az egymástól alig pár kilométerre fekvő két mesebeli kastély lesz – Lednice és Valtice.

Kilencvenkilenc birtok

Pozsonytól alig egyórányi autóútra, mintegy 90 kilométerre található a kb. 300 négyzetkilométeren elterülő Lednice–Valtice kultúrtáj. Az Európa kertjeként is emlegetett óriási franciakert és angolpark legkedveltebb helye a Liechtenstein grófok csodálatos mesepalotája, a lednicei kastély, mely az UNESCO világörökségi listán is szerepel. A lednicei birtokot 1249-ben szerezte meg a Liechtenstein család, a gótikus várat később reneszánsz stílusban építtették át, majd a família nyári rezidenciájaként a kastély a 16. századtól már barokk stílusjegyeket öltött. Végül lebontották, és a helyén 1846 és 1858 között a kor divatjának megfelelően angol stílusú neogótikus épületcsodát emeltek. A Liechtenstein-család egyébként Csehország egyik legnagyobb hatalmú, leggazdagabb főnemesi családja volt, fénykorukban, a 17. században csak Cseh- és Morvaországban nem kevesebb, mint 99 birtokuk volt. Egészen a II. világháború végéig Lednice is a családé volt, majd államosították. A fényűző – folyamatosan restaurált – kastély belseje sem marad el a külsőtől, megtekintését mindenkinek szívből ajánlhatom, benne a csodás zene- és tükörteremmel, vagy a könyvtár egyetlen tölgyfából kifaragott csigalépcsőjével. A halastavakkal díszített park és a majd 100 méter hosszú pálmaház lenyűgöző, egyik látványossága egy 62 méter magas minaret. Ezt egyébként nem a törökök, hanem a kastély fényűzést kedvelő urai építtették.

Valtice is lélegzetelállító

A birtok tulajdonosai 1656-ban egy 7 kilométer hosszú, Lednicét Valticével összekötő, nyílegyenes fasort ültettek, ezek szegélyezik az utat, amelyen a Liechtenstein-család téli szállásául szolgáló monumentális barokk építmény, a valticei kastély könnyen megközelíthető. A 13. században épített gótikus vár idővel reneszánsz stílusban épült újjá, majd a harmincéves háború pusztításai után, a 17. század végén az ország egyik legnagyszerűbb barokk épületegyüttesét alakították itt ki. A 19. század elején a parkot is átépítették, és ekkor készültek el a pavilonok, a kerti lakok, a műromok. A négyszárnyú épületben három lépcsőház van, istállók és lovaglótér kapcsolódik hozzá, valamint galéria és rokokó színház. Pazar látvány tárul elénk a gazdagon aranyozott termekben. Legszebb talán a kastély kápolnája és Károly herceg szalonja, a tükörterem és a képgaléria. A kastély pincéjében van az ország egyik legjobb és leggazdagabb vinotékája, de kiváló étterem is üzemel az épületben. A városka főterén, a kastély közelében áll a monumentális Mária Mennybe-menetele-templom, melyben egy eredeti Rubens-kép is megtekinthető.

Nem szeretek nyaralni, de...

Elárulom, hogy nem szeretek nyaralni. Szeretek a saját ágyamban aludni, nem szeretek senkihez sem alkalmazkodni, utálom, ha kötelezően előírják nekem az ámulatot és a jókedvet. Meg egyáltalán, az ételallergiámmal, meg a többi nyavalyámmal öreg vagyok én már az ilyesmihez. De Morvaország, az más! Ide mindig szívesen megyek, mert egyrészt jóval olcsóbban, másrészt jóval kevesebb utazás árán szinte a franciaországi Loire menti kastélyokhoz fogható csodákat láthat az ember. A morvák pedig – akik nem összetévesztendők a csehekkel, mely különbséget leginkább ők emelik ki – rendkívül barátságos, közvetlen emberek. A morvaországi kirándulóhelyeken a gyerekek és a felnőttek is számtalan szórakozási lehetőség közül választhatnak. A morvák szemmel láthatóan törődnek a történelmükkel, a kulturális értékeikkel, büszkék rájuk, és szívesen mutatják meg azokat a vendégeknek. Mindezt kulturáltan teszik, úgy, hogy szép bevételre is szert tesznek közben. Az embernek azonban egy pillanatig sincs az az érzése, amit sajnos más országokban már megtapasztalt, nevezetesen, hogy az őslakosok azt várják el a turistától, hogy a legnagyobb blődségekért hagyja ott a sok pénzt, legyen elájulva attól, hogy ott lehetett, és lehetőleg minél előbb menjen onnan, mert zavarja a helyiek életét. Ilyesmit itteni utazásaink során egyszer sem tapasztaltunk.

Van miért visszamenni

A morvák kedvesek, de nem alázatosak, barátságosak, de nem bizalmaskodók, a szolgáltatások színvonala pedig egyenes arányban áll az árakkal, melyek megfizethetők. Többször voltunk már Lednicén és Valticén, de nem volt még időnk csónakázni a tavon, nem voltunk a minaret tetején, és nem láttuk a Rubens-képet sem. Van miért visszamenni...