Világnagyságok voltak a példaképei

 

A környék hálóőreit leköröző tehetség volt, mindig többre vágyott az átlagos teljesítménynél. Ganec András pár hónapon belül betölti a hatvanat, ám tavaly még bajnoki mérkőzésen védett Nagysallóban. Be is szólt neki egy szurkoló, hogy jobb, mint húszévesen.„Az ifiben sokszor balszélsőt is játszottam, ám alacsony termetem ellenére igazából mégis a kapuban éreztem magam a legjobban. Első edzőm, Bakula Bandi bácsi gyakran ismételgette, hogy bár a hálóőrzés bolondéria, ám ez a poszt az egyik legfelelősségteljesebb a fociban. Ugyanis hiába van zsinórban húsz kiváló meccsem, ha a soron következőn hibát követek el, akkor mindenkiben ez marad meg. Mellettem azért nem volt könnyű a csatárnak ellőni a labdát” – támad kedve nosztalgiázni a volt kiváló kapusnak. Pályafutása jelentősebb részét a nagysallói csapatban töltötte, ahol akkortájt olyan, felsőbb osztályokat is megjárt játékosok futballoztak, mint Bartovič, Szántai, Chano vagy Sakáč. Felejthetetlen rangadókat vívtak a zselízi és az oroszkai tizeneggyel. „Harminchárom évesen abba akartam hagyni a focit, de megsérült csapatunk első számú kapusa, és visszahívtak. Mondanom sem kell, hogy ott rekedtem, s néhány kitérőt leszámítva több mint két évtizedig szolgáltam az Alsó-Garam menti nagyközség sportéletét” – kalandozgat a közelmúlt történéseibe. A legemlékezetesebb időszaknak talán az 1995/96-os évadot tartja, amikor a hetényiekkel vívtak ádáz csatát a IV. ligába kerülésért, a feljutás végül sikerült is a nagysallóiaknak. A sorsdöntő összecsapáson Ganec András kivédte az ellenfél gólvágóinak a szemét. „Végy egy jó kapust, tartja a közismert mondás, lehetőleg olyat, aki együtt képes lélegezni az előtte álló védőkkel, csatárokkal.... Nekem ez mindvégig sikerült” – teszi hozzá találóan. (áb)