Tíz emberrel sem adták fel...

Ez még egy régebbi kép: Marcin és Gaucho gólt ünnepel. A szenci közönség többet nem lát ilyet: a csapat Dunaszerdahelyre költözik. SITA-felvételSzenc. A tudósító már a 15. percben megfogalmazta a címet (Búcsú vereséggel), de a futball nem lenne futball, ahol semmi sem igaz, és semmi sem lehetetlen, ha nem változott volna minden. Szóval a szenciek a Ružomberok elleni Corgoň Liga-mérkőzésen (2:2) már a 3. percben 11-est hoztak össze, a kifutó Rzeszoto elhúzta a kapura törő Kukol lábát, s a megítélt büntetőt Bakoš értékesítette. Bő 10 perc múlva Drahno utolsó emberként elütötte a 16-os előtt Števkót és kiállították. Emberhátrány és vesztésre álló meccs! Kell ennél nagyobb „károsodás”? Aztán ezen a kánikulába ájult összecsapáson (a bíró többször rendelt el ivószünetet) elkezdték gyötörni egymást a csapatok. Úgy látszott, a hegyekből érkező rózsahegyieket viselte meg jobban a hőség, mert a lelkesen, de eléggé ösztönösen leegyszerűsített futballt játszó hazaiak egyenlítettek: Hajdúch a 16-os vonalánál felugorva kiejtett a egy labdát, s az örökmozgó Gaucho a kapus fölött a hálóba ívelte. Még magukhoz sem tértek a kábulatból a vendégek, amikor a cserejátékos Jurč öngólt lőtt. 2.1! Ilyen a futball. Számít ez? Nem. Az eredmény számít. A vendégek támadgattak, passzolgattak, kombináltak, a fiatal Bakoš riogatta a védőket és Rzeszotót, aztán a 45. percben megvillant: csinált egy cselt, aztán még egyet, két védőt elküldött majdnem a dunaszerdahelyi lelátóra, és a 16-os vonaláról úgy kilőtte a jobb sarkot, mint Pistike az ablakot. Tulajdonképpen ennyi érdemleges dolog történt a találkozón.

Nívóról nehéz beszélni. Az emberhátrányban játszó szenciek dicséretére legyen mondva, egy pillanatra sem adták fel, lelkesedésükkel gyakran tettek róla, hogy kiegyenlített legyen a játék – a mezőnyben. Kapura csak kétszer lőttek. Majd Dunaszerdahelyen...