Szász Emese mosolyogva verhetetlen volt

Van benne arany

Szász Emese egyéniben sem Eb-t, sem vb-t nem nyert (csapatban is csak junior-vb-ről volt aranyérme). Kevésbé fényes érmet azonban sokat gyűjtött: vb-n egy ezüstöt és egy bronzot, Eb-n három bronzot. Bár a dobogós helyeit pozitívan élte meg, azért ő is az aranyra vágyott igazán. „Mindig pozitívan álltam az érmekhez, nem úgy vettem, hogy nem nyertem aranyat, hanem hogy érmes lettem. De persze volt bennem egy kis hiányérzet, hogy egyéniben sem az Eb-, sem a vb-arany nem jött össze. Ez viszont nagy motivációt is adott, meg akartam mutatni a világnak, hogy van bennem aranyérem” – magyarázta Szász Emese fültől fülig mosolyogva.

Megmutatta. Volt benne. A riói olimpia első napján pedig ki is jött.

Majdnem abbahagyta

Nagyon mélyről kellett felkapaszkodnia. Pekingben 12. lett, Londonban 25. Élete egyik legnehezebb időszakát élte: sérülés miatt műtötték a könyökét, és elhunyt az édesapja. Akkor csak azért nem fejezte be, mert nem akarta, hogy ilyen csúnyán legyen vége. „A 2013-as budapesti világbajnokság nagyon sokat segített. Azt az évet adtam magamnak, hogy ha akkor nem nyerek érmet, vagy ugyanolyan rosszul vívok, mint Londonban, akkor abbahagyom. Ám mind a zágrábi Eb-n, mind a budapesti Eb-n bronzérmes lettem, ez pedig azt mutatta, London egy kisiklás volt” – idézte fel pályája kulcsfontosságú momentumait az újdonsült olimpiai bajnok.

Így kell nyerni

Rióban verhetetlen volt. Mestere, a négyszeres olimpiai aranyérmes Kulcsár Győző elégedetten konstatálja: így csinálják a bajnokok. „Az első asszóban az észt Beljajeva ellen kicsit meg volt illetődve, de jött egy szerencsés pillanat, kicsit babráltak a videóval, akkor felébredt. Utána végig kifogástalanul vívott, vigyorogva, koncentráltan. Így kell olimpiát nyerni” – mondta elismerően védencéről Kulcsár.

Pedig Beljajeva már fél perc után 4:1-re vezetett. Szász Emese viszont nem ijedt meg: „Tudom, hogy sokan féltettek tőle, mert a budapesti vb-n ő vert meg a döntőbe jutásért. De én nem tartottam ettől az asszótól, mert azóta már sokszor nyertem ellene. Amikor az elején elhúzott, csak arra gondoltam: Ne már, ne kezdjük ezt! Az első fél percben csak ácsorogtam, de amikor elkezdtem bátran vívni, már nem volt gond.”

Szász Emese Rióban végig mosolygott. Nyoma sem volt a korábbi görcsösségének, a közönség is érezte, mennyire élvezi a vívást, és semmi nem zökkentheti ki. Az elődöntőben a francia Rembi többször is próbálgatta a fegyverét, a bíróknak magyarázott, de a magyar vívót ez sem zavarta meg.

Mínusz négyről felállni

A fináléban a kétszeres és egyben címvédő világbajnok Rossella Fiamingo következett. Két generáció csapott össze, Fiamingo 25, Szász 33 éves. Az egymás elleni mérleg az olasz vívónak kedvez, Szász Emese azonban ezen a napon emiatt sem izgult. „Nem annyira pozitív a mérlegem ellene, de abban hittem, egyszer minden sorozat megszakad” – mondta a boldog bajnok.

A döntőben az első három percben annyira görcsölt a keze, hogy alig tudta lefejteni az ujjait a fegyver markolatáról, „de aztán az is megoldódott”. Fiamingo a második menetben már négy tussal vezetett, ám Szász 7:11-ről feljött 12:12-re, aztán át is vette a vezetést. És már nem engedte ki a kezéből.

„Jézusom, négy tus hátrányból nyertem?” – szakadt ki belőle a kérdés közvetlenül az asszó után. „Tényleg mindig csak a következő tusra koncentráltam – magyarázta egy kis idő elteltével, amikor már lassacskán kezdte felfogni, mit is ért el. – Nekem már nem volt vesztenivalóm. Egy picit változtattam a taktikámon, és megpróbáltam tusonként felkapaszkodni.”

Izguljon más

A vívás is azon sportok közé tartozik, ahol egy adott napon mindennek össze kell állnia, hogy valaki olimpiai bajnok lehessen. Szász Emesénél így történt. „Az volt a nap taktikája számomra, hogy én már izgultam eleget olimpián, ma nem fogok! Izguljon más! Érezzék magukat kényelmetlenül az ellenfelek, hogy ők milyen feszültek, Szász Emese meg vigyorog mindenkire – mondta a bajnok kacagva, de könny szökött a szemébe, amikor arról beszélt, úgy érezte, édesapja is ott volt vele a páston, és segített, hogy Londont végre elfelejthesse.

S bár Szász Emese viccesen megjegyezte, a mondás szerint az nyeri meg az olimpiát, aki a legkevésbé fogja fel, hogy olimpián van, ő pontosan felfogta, hol van: „Tudatosan úgy hangolódtam rá a versenyre a pszichológusommal, hogy ezért dolgozom minden nap, akkor élvezzem ki az egészet, azt, hogy itt lehetek, és a vívást is.”

Az olimpiai bajnoki címmel pedig azt is elérte, hogy nem kell augusztus 10-én hazautaznia, így még tovább élvezheti az ötkarikás hangulatot. „Ez is egy célom volt, hogy nem küldhetnek haza 10-én! Valószínűleg nem maradok az olimpia végéig, de a férfi-párbajtőrcsapatot még megnézem. Majd kiderül. Egyszer hazamegyek, de nem 10-én” – örvendezett Szász Emese.

169.

Magyarország a riói olimpiáig 168 aranyérmet nyert, ez a szám szerepel a magyarok formaruháján is. „A 168-as szám van mindenünkre ráhímezve. Mivel az első napon volt a versenyem, megfordult a fejemben, milyen jó lenne, ha én volnék az, aki miatt át kell hímezni az összes cuccot – kacagott Szász Emese. – Még az sem zavarna, ha most egész éjjel számokat kellene hímeznem!”