Štefečeková újra ezüstérmes

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Štefečekovát egy kisebb fanklub is elkísérte Londonba. „Zuza Štefečeková a mi bajnokunk” – állt angolul fehér egyenpulóverükön. A szurkolók közül nem hiányoztak a 28 éves szlovák sportlövő szülei sem.

Alex csak otthon szurkolt

„Rióba valószínűleg nem tudnak majd velem jönni, ezért a Szlovák Olimpiai Bizottságon keresztül vásároltam jegyeket a barátaimnak és a szeretteimnek. A jelenlétük nagyon sokat jelentett, csak attól féltem, nehogy azt kelljen látniuk, hogy csalódottan sírok a verseny után” – mondta Štefečeková, aki egyébként nem egy sírós típus, a kérdésekre is mindig vagányan, kertelés nélkül válaszol. De benne is érző szív dobog, kiskutyájához, Alexhez például olyannyira ragaszkodik, hogy František Chmelár, a Szlovák Olimpiai Bizottság elnöke a játékok előtti esélylatolgatásában Štefečeková esetében negatívumként említette, hogy Alex nem lesz ott Londonban. „Nem volt itt a kutyám, de itt volt a családom, ezt így bármikor máskor is elfogadnám” – jegyezte meg ennek kapcsán Štefečeková, s a kérdésre, vajon Alex, akinek saját akkreditációja van a Világkupa-viadalokra, legalább a tévében nézte-e az olimpiai döntőt, flegmán válaszolt: „Nem hiszem, mert ő még Skype-on keresztül sem ismer meg!”

Fél szelet pástétomos kenyér

Štefečeková a háromfordulós selejtezőből a 2. helyen jutott a döntőbe, 73 találatot ért el – az első és a harmadik sorozatban hibázott egyet, a második tökéletes volt. „Mindig azt mondom, hogy ha bejutottam a döntőbe, az már jó eredmény. A fináléban általában gyengébb szoktam lenni, mert ott már nagyon sokat számít a pszichika is” – magyarázta Štefečeková, aki a selejtező és a döntő közötti néhány órát internetezéssel töltötte, és egy fél szelet pástétomos kenyeret is megevett. „Otthonról hoztam magammal például májpástétomot is, mert amikor korábban itt voltunk Londonban edzőtáborban, majdnem éhen vesztünk” – közölte a rá annyira jellemző nyíltsággal Štefečeková.

A szlovák lány a döntőt nagyon jól kezdte, sokáig tudta tartani a lépést a fantasztikus formában lövő olasz Rossival, aztán viszont háromszor egymás után hibázott, és hirtelen az érem is veszélybe került. „A legnehezebb a döntő utolsó lövése volt – árulta el a szlovák sportlövő. – Pontosan tudtam, hogy ha elhibázom, negyedik leszek, ha viszont eltalálom, akkor Reau-val és Perillivel szétlövésben csatázunk az ezüstért és a bronzért.”

Mindeközben Rossi óriási fölénnyel, 99 találattal győzött, s új világcsúcsot állított fel, éppen Štefečeková 96 pontos rekordját javította meg.

Mint Federer

A szétlövést Štefečeková kezdte (a döntőben jobb selejtezőbeli helyezése miatt riválisai után következett). Az első lövése mindhárom versenyzőnek hibátlan volt, a másodikat Perilli elhibázta, a harmadikban pedig Reau is rontott. Štefečeková így Peking után Londonban is a dobogó második fokára állhatott fel.

„Olyan típus vagyok, mint Federer, akkor kapcsolok rá igazán, ha vesztésre állok. A szétlövés felpörgetett, és az is önbizalmat adott, hogy idén már többször is sikerrel vettem: majdnem minden versenyemen így kerültem be a döntőbe – hangsúlyozta Štefečeková, aki úgy érzi, a londoni ezüstig nehezebb út vezetett, mint a pekingiig. – Akkor senki nem várt tőlem semmit, most viszont a szurkolók is sokat vártak tőlem, és én is sokat vártam saját magamtól.”

A szlovák sportlövő helyzetét nehezítette, hogy két nappal az olimpiai döntő előtt lázasan feküdt az ágyban. „Először nagyon mérges voltam, hogy lebetegedtem, de nem azért dolgoztam négy éven át, hogy csak úgy hagyjam magam. Szerencsére a verseny napjára sokat javult az állapotom. Reggel már nem vettem be semmilyen gyógyszert, hogy ne legyek nyomott” – mondta a kétszeres olimpiai ezüstérmes, aki csak itthon fog nagy ünneplést csapni, szurkolói ugyanis már tegnap visszautaztak Szlovákiába. (bt)