Sanyi bácsi tanácsa: „Vagy igazad van, vagy boldog vagy”

KIKÜLDÖTT

MUNKATÁRSUNKTÓL

A berlini olimpián szerzett aranyérmet a magyar vízilabda-válogatottal, s ma is pontosan emlékszik minden részletre. A kilencvenkilenc éves Tarics Sándor a legidősebb élő olimpiai bajnok, testileg-lelkileg friss és egészséges, s a Magyar Olimpiai Bizottság jóvoltából feleségével együtt díszvendégként vesz részt a londoni olimpián. Egy tegnapi sajtókonferencián fáradhatatlanul mesélt életéről.

Tizenegy szőke,

kék szemű lány

„Hitlerrel személyesen nem találkoztam. Ne felejtsük el, hogy 1936-ban még béke volt, nem sejtettük, hogy háború lesz. Bár az tény, hogy nagyon sok egyenruhás katonát láttunk az olimpián, és mindenhol horogkeresztes zászlók lógtak. A döntő meccsen épp a németeket múltuk felül, de az aranyérmeket nem politikusok adták át, hanem a csapat tizenegy tagjának tizenegy szőke, kék szemű lány gratulált!” – idézte fel az eredményhirdetés pillanatát Sanyi bácsi, mire a hallgatóságból valaki közbevágott: „Akkor azért emlékszik ilyen jól a részletekre!”

Magyarul veszekszik

Tarics Sándor 1948-ban emigrált Amerikába, jelenleg San Franciscóban él. „Amikor a kommunisták elvették a szavazati jogomat, mert a MAC-ban, az úgymond arisztokrata csapatban játszottam, úgy éreztem, én itt nem vagyok senki, meg aztán egy kis kalandvágy is volt bennem. Amerikába mentem, tíz évig dolgoztam egy vállalatnak, azután pedig a vállalat dolgozott nekem” – mesélte Sanyi bácsi, akit az USA-ban Alex Taricsként ismernek.

Okleveles mérnökként földrengésbiztos épületeket tervezett, technikáját ma szerte a világon használják. San Franciscóban sem felejtett el magyarul. „Kell hozzá bizonyos szeretet és büszkeség is. Van, aki el akar felejteni magyarul, az aztán el is felejt. De mi minden nap Magyarországra gondolunk, főleg azért, mert a feleségemmel, Erzsikével magyarul veszekszünk! – mondta csibészes mosollyal Sanyi bácsi. – De most elárulom nektek a nyugodt házasélet titkát: vagy igazad van, vagy boldog vagy!”

Néha rózsaszín

lett a water

Sanyi bácsi élettörténetére a magyar és a nemzetközi sajtó is kíváncsi volt, hol angolul, hol magyarul hangzottak el a kérdések. Az egykori kiváló vízilabdázó szívesebben mesélt az anyanyelvén, de hogy a külföldiek se érezzék magukat kívülállónak, egy-egy angol szóval jelezte, miről is van szó.

„A vízilabda mindig olyan sport volt, hogy néha kicsit rózsaszín lett a water. A játék természetéből ered az ember ember elleni küzdelem, s mivel a bíró nem látja, mi történik a vízben, megy ott minden. Mesterünk, Komjádi Béla viszont arra tanított minket, hogy soha nem szabad verekedést kezdeményeznünk, az ütéseket el kell tűrnünk, aztán pedig gólt kell dobnunk!” – emlékezett Sanyi bácsi.

Rohanna a medencébe

A legidősebb élő olimpiai bajnok szerint a magyar férfi vízilabda-válogatottnak van esélye zsinórban negyedszer is aranyérmet szerezni az ötkarikás játékokon.

„Láttam a britek elleni mérkőzést, ez a magyar válogatott technikailag első osztályú, és képes rá, hogy megnyerje az aranyérmet. De a vízilabdában sok apróság is közrejátszhat az eredmény alakulásában, amit az avatatlan szem talán nem is vesz észre – jegyezte meg Sanyi bácsi, aki kora ellenére még szívesen beállna egy-két percre játszani. – Ahogy ott voltam az uszodában, úgy éreztem magam, mint az öreg csataló, ha meghallja a trombitát: legszívesebben rohantam volna a medencébe!” (bt)