„Óriási siker lenne az elődöntőbe jutás”

Bejárja az országot az önről elnevezett Šťastný-korong, amelynek megérintésével képletesen jelzik a szurkolók a szlovák válogatott támogatását. Ezt a korongot dobják be a szlovák– szlovén nyitónapi mérkőzés kezdetén. Milyen jelentősége van egy ilyen szurkoló–játékos összefonódásnak, és mit jelent önnek?

Azért hagytam magam rábeszélni, mert nagyon szép jelképet látok benne. Összeköti az embereket egy nemes cél érdekében, népszerűsíti a sportot. Azt a sportot, amelytől szinte mindent megkaptam, ezért halálomig a jégkorong küldötte leszek. Sportágunk kirakatba emeli az országot. Azt várjuk, hogy a vb minél több sikert, minél több szerencsét hozzon a szlovák válogatottnak, amely az A csoportban először fogja hazai környezetben képviselni színeinket. Ez nagyon sok szép, jó és hasznos dolog együttvéve.

Mivel a világelit először találkozik nálunk, gondolom, az ön elvárásai is mások, mint a korábbi években voltak. Milyenek?

Realista vagyok. Nagyon örülnék, ha válogatottunk bejutna az elődöntőbe. Óriási siker lenne! Amikor a válogatott főmenedzsere voltam, ez volt mindig a célom. Ami ez alatt van a rangsorban, az az öt-hat hely, már semleges terület, a siker a négy közé kerülés. Több ország kacsingat az elődöntő felé, a hazai környezet segíthet ennek elérésében. Olyan pluszerőt pumpálhat a játékosokba, ami megnövelné teljesítményüket, és még jobban összekapcsolná őket. Elérhetőnek tartom az elődöntőt.

Nem csak a szlovák válogatott miatt izgulhat a világbajnokságon, könnyen meglehet, hogy fia, Paul is magára húzza az USA-mezét. Milyenek az esélyei?

Nagyon jók. Remélem, megérkezik az ajánlat, és ő elfogadja. Miért ne érkezne felkérés? A Colorado már régen kicsúszott a playoff-mezőnyéből, már csak azon múlik, hogy egészségesen, minden fennakadás nélkül fejezze be a tengerentúli bajnokságot. Aztán feltűnhetne a kassai mérkőzéseken. (Sajnos, közbeszólt a sérülés: a kézirat leadásakor érkezett a hír, hogy Paul fáradásos lábtörést szenvedett, és ezzel idő előtt véget ért számára a hokiidény, így a vb-részvétele is meghiúsul – a szerző megj.)

Milyen szemmel szemléli a világbajnokságot: szakmai meglátásokra vadászik, vagy szurkolóként éli át a történéseket?

Ha őszinte választ akar, akkor elmondom, hogy a kettő keveréke játszódik le bennem. Sokkal nehezebb figyelni a mérkőzéseket, mint játszani. Főleg akkor, amikor az ember olyan szerepkörben van, mint én, amikor sok mindent látok, és tehetetlen vagyok. Mikor edző valaki, vagy közvetlenül a csapat körül tevékenykedik, akkor tehet is valamit. De mikor csak nézi a meccset, és feltörnek benne az érzelmek, hiszen kötődik a pályán szereplőkhöz, szurkol nekik, egészen magas hőfokon éli át a történéseket, az már más helyzet. Aztán jön az eufória, az óriási szomorúság, a csalódás… Ez a versengés lényege, ezért gyönyörű. Gyakran mondják a családban, velem nem lehet nézni a hokit, mert abban minden benne van. Nekem nincs mit takargatnom. Szívesen megnézem a meccset, értékelem, dicsérek, bírálok, mérgelődöm. Hol tegyem, ha nem otthon?

Vélhetően az utolsó esélyt kapja meg a szlovák válogatottban a vb-érmekre érett nagy játékosnemzedék. Mire lehet elég Šatanék óriási tapasztalata?

Nagyon jó a merítési lehetőség. Amit Halák kapus tavaly montreali színekben mutatott az NHL playoff-sorozatában, az mindennek a csúcsa. Abban a környezetben igazán erős jellemvonásokkal, nagyon nagy akarattal és lelkierővel lehet csak helytállni. Utóbbi tulajdonság a csúcsjátékosoknak a legfőbb ismérve, hogy képesek zavartalanul játszani, és néha – a legjobbak – még fokozni is tudják teljesítményüket. Ezt Halák is bemutatta. Ha a kapus lehúzza a redőnyt, nincs esélye az ellenfélnek, mert van a csapatban még egy sereg olyan egyéniség, akik rendkívüli jók, akik nemcsak a szlovák, hanem a világ jégkorongjának is az ékességei voltak. És ezek a játékosok még itt lesznek, magukkal ragadhatják a többieket is. S ha még ehhez társul a szurkolói háttér, akkor nagy dolgok történhetnek. Ha a vancouveri olimpia elődöntőjét Pozsonyban, más kulissza előtt játszották volna, akkor nyerünk, és döntőbe kerülünk. Ez lehet a különbség a javunkra. Azért fontos, hogy odáig, vagyis az elődöntőig eljusson a csapat. Ott már lenne esélyünk.

Vancouver után a kanadai Glen Hanlon irányítja a szlovák válogatottat. Beszéltek már valaha? Közelebbről is ismeri őt? Hogyan vélekedik róla?

Hosszú évek óta ismerjük egymást, hiszen a múlt század nyolcvanas éveiben együtt játszottunk. Néha találkozunk. Mióta ő a szövetségi kapitány, még nem beszéltünk.

Kanadai–orosz döntő lesz a szlovákiai hoki vb-n?

Tetszik, ahogyan az utóbbi évtizedben alakultak az erőviszonyok. Voltak évek, amikor szó szerint sajnáltam az oroszokat. Azóta már visszatértek a csúcsra, csak közben a svédek is nagyon előreléptek, kiválóan játszanak a csehek, a finnek. Manapság nagyon erős hatos uralja a mezőnyt, melyet Szlovákia egy időre hétre bővített ki. Ekkor már egyszeriben a legjobb hetesről kezdtek beszélni, mert sok embernek nem ment a fejébe, hogy mi voltunk a harmadik legerősebb ország a világranglistán. Vb-címet szereztünk, négy év alatt mindhárom színű éremből szereztünk egyet. Sajnálom, hogy azóta nem erről beszélnek, már odaveszett az előkelő hetes. Talán most Pozsonyban megnyílik egy újabb lehetőség leporolni a közelmúltat, felemelkedni, és visszakerülni oda, ahova tartozunk: az erős hatosba.