„Ok nélkül verték a drukkereinket”

Öt év távlatából hogyan emlékszik vissza a meccsre?Mindenki nagyon várta a meccset, a játékosok és a nézők is, ez óriási lehetőség volt, hogy mindenki megmutassa magát. Jó formában voltunk, a Slovan mindig vonzó ellenfél – 6100 nézőt jelentettek hivatalosan, de szerintem volt 15–16 ezer néző a stadionban. Érezhető volt a feszültség, sejteni lehetett, hogy nem lesz balhémentes meccs, de rémálmainkban sem gondoltuk, hogy ez lesz a vége. És nem az eredményre gondolok, pedig 4:0-ra kikaptunk, de inkább legyen százszor egy ilyen rossz eredmény, minthogy olyasmi történjen, ami azon a meccsen. A mai napig kérdés számomra, miért kezdték el a rohamrendőrök verni a szurkolóinkat. Ilyen csak nálunk fordulhat elő, vagy esetleg még a Balkánon. A mérkőzés közben mennyit érzékeltek abból, hogy mi történik a lelátón?Én voltam a legközelebb ahhoz a szektorhoz, és láttam, hogy a rohamrendőrök bemennek a szurkolók közé, elkezdik őket verni, hajtani. A szurkolók részéről nem volt semmi ellenállás, de a rohamosztagosok csak ütötték őket válogatás nélkül. Felfoghatatlan számomra, miért történt ez az egész. A 17. percben a bíró megszakította a meccset, be kellett mennünk az öltözőbe, és nem láttunk semmit. Csak a mérkőzés végén tudtuk meg, milyen következményei voltak az akciónak. Egy tizennyolc éves drukkert újra kellett éleszteni, mentőhelikopterrel szállították kórházba, és később kiderült, maradandó károsodásokat szenvedett. A játékosok néhány héttel később találkoztak is vele, a klub jótékonysági meccset szervezett a megsegítésére.Azon a Honvéd elleni barátságos mérkőzésen lejött hozzánk az öltözőbe. Nagyon rosszul nézett ki, még viselnie kellett a fején egy rögzítő vaskonstrukciót. Akkor is arra gondoltam, egy ilyen vékony, rendes srác ugyan mit árthat egy rohamrendőrnek? De nemcsak ő, hanem úgy általában a szurkolóink. Sosem voltak agresszívek, jó hangulatot teremtettek, de nem balhéztak. Mindig is nagyon jó viszonyban volt a DAC-szurkolókkal. Beszélt velük a november 1-jén történtekről?Persze, ez még nagyon sokáig téma volt. A szurkolóink is érezték, hogy ez nem a csapat vagy a klub ellen irányult, hanem csakis ellenük. Le a kalappal előttük, hogy ezek után is ugyanúgy mellettünk álltak, mint addig, sőt, még jobban. A következő mérkőzésünket a rózsahegyiek ellen zárt kapuk mögött kellett lejátszanunk, de a drukkerek a stadionon kívülről biztattak minket. Megmutatták, hogy nem lehet őket megfélemlíteni. Ezt nagyon becsültük bennünk. Jelenlegi csapata, a bécsi Rapid nem a békés szurkolóiról ismert. Korábban Görögországban is légióskodott, ahol gyakran elszabadulnak az indulatok a lelátókon. Milyen tapasztalatai vannak a rendőri fellépésről?A bécsi derbin is rengeteg rendőr van, de a jelenlétükkel nem provokálnak, nem azt sugallják a szurkolóknak, hogy bármikor rájuk ronthatnak. Az a dolguk, hogy ügyeljenek a rendre. Múlt héten éppen az Austria otthonában játszottunk, a hetvenedik–nyolcvanadik perc táján a drukkereink meggyújtották a görögtüzeiket, és úgy szurkoltak, mégsem mentek be a rendőrök közéjük. Az emberek jól érezték magukat, és a rendőrök békén hagyták őket. Az Európa Ligában játszottunk a görög PAOK ellen, ott kicsit melegebb volt a helyzet, mert a két szurkolótábor ki nem állhatja egymást. Elég nagy balhé kerekedett, 200–300 PAOK-drukker bejött a stadionba, amikor melegítettünk, és rátámadtak a mi szurkolóinkra. Ekkor közbeavatkoztak a rendőrök, de nem tudom elképzelni, mi történt volna, ha elkezdik ütni a drukkereket. Háború tört volna ki! Szlovákiában viszont mintha a rohamrendőrök alig várnák, hogy kiélhessék a vágyaikat, s most nem csak a DAC-drukkerek elleni indokolatlan rohamra gondolok, egy Slovan–Trnava derbin is képesek ok nélkül ütni-verni az embereket.