Mocsai: erőn felül teljesítettünk

A lelátókon a vereség ellenére is zengett a „Szép volt, fiúk!”, a Mocsai-csapat a 4. hellyel káprázatos eredményt ért el.

A bronzmeccs

A magyar csapat nagyon közel járt az éremhez – pénteken. A svédek az elődöntőben verhetőek voltak, nagyon kevésen múlt, hogy nem a magyar válogatott került a döntőbe, s akkor története legnagyobb olimpiai sikerét érhette volna el. De az elődöntőt a svédek nyerték, ráadásul megsérült a meccs legjobb embere, Császár Gábor, aki nemhogy a bronzmeccsen nem játszhatott, de hosszú lábadozás vár rá. Hiánya nagyon érezhető volt a horvátok elleni találkozón, s bár Nagy László egy fokkal jobban játszott, mint két nappal korábban, a 43%-os helyzetkihasználás nagyon kevés egy ilyen kaliberű játékosnál. A horvátok egyértelműen jobb csapat voltak, s az első félidőben a bírók is megtámogatták őket egy kicsit, három gyors kiállítást ítélve a magyarok ellen (ebből kétszer Nagyot szórták ki – a visszajátszás megmutatta, hogy egyszer teljesen indokolatlanul –, ami a világklasszis átlövő későbbi játékát is visszavetette). Cupic és Lackovic brillírozott, Duvnjak is jól játszott, míg a magyaroknál talán csak a hétgólos Harsányi Gergely nyújtott átlagon felüli teljesítményt. A második félidő elején ugyan a magyarok feljavuló védekezésüknek köszönhetően feljöttek mínusz hétről mínusz háromra, de a horvátok idővel megtalálták az új felállás ellenszerét, és magabiztosan nyerték meg a meccset. Csakúgy, mint a csoportmérkőzésen, most is hét góllal győztek – ez a reális különbség a két csapat között.

Az olimpia

A magyar válogatott így is óriási utat járt be az olimpián: a csoportjában kikapott ugyan Horvátországtól, Spanyolországtól és Dániától is, de legyőzte Dél-Koreát, utolsó csoportmeccsén pedig Szerbiát is, ezzel bejutott a nyolc közé, majd a negyeddöntőben örökre felejthetetlen mérkőzésen kétszeri hosszabbítás után legyőzte Izlandot. Az elődöntőben aztán jöttek a svédek, akiktől peches, egygólos vereséget szenvedett a gárda.

„Ez a csapat erőn felül teljesített Londonban – mondta a bronzmeccset követően Mocsai Lajos. – Bejutott a négy közé, közben olyan élcsapatok, mint Dánia, Spanyolország, Izland, már régen hazautaztak, az oroszok és a németek ki sem jutottak. Két dolognak köszönhető a siker: a csapat a kritikus nagy meccseit megnyerte, amivel óriási szolgálatot tett az egész sportágnak; és a legnagyobb tétmeccseken mindig jóval erején felül teljesített.”

Mocsainak a svédek elleni vereség fáj a legjobban. „Egy góllal kaptunk ki, úgy, hogy az utolsó kétpercbenháromziccert hibáztunk. Pedig az volt a reális esély az éremszerzésre. Én 2000-ben a női válogatottal már játszottam olimpiai döntőt, és nagyon szerettem volna a fiúkkal is ezt elérni. Meggyőződésem, hogy haIzlandotarendesjátékidőben verjük egy góllal, nem 80 percet játszunk, akkor a svédek elleni meccs meglehetett volna. Dehát a kritikus ziccereket be kell lőni. A horvátok a bronzmeccsen egyértelműen jobbak voltak.”

A magyar férfi kézisek ötödször lettek negyedikek (ebből egyszer még nagypályán) az olimpián, érmet még sohasem szereztek.

A magyar kézilabda jövője

Mocsai Lajos arra is rámutatott, miben kell fejlődnie a magyar kézilabdának, ha a jövőben is versenyképes akar lenni. „Nagyon felgyorsult a játék. Amikor az 1988-as olimpián lettem negyedik a férfi csapattal, meccsenként volt 60 támadás, most pedig csapatonként van ennyi – magyarázta a magyar mesteredző. – Ebben a gyors játékban pedig nagyon sokat számít a játékosállomány individuális potenciálja. Tíz éve még egy olyan meccset, mint a dánok elleni, a küzdőszellemünknek köszönhetően megnyertünk volna. Most már nem, mert a dánok egyénileg annyival jobbak voltak. Sok kézilabdázónk kihullott a rostán, mert nem bírja a játék sebességét, egyrészt a fizikai gyorsaságot, másrészt azt, hogy gyorsan kell dönteni. Nagyon fontos lesz, hogy a most 16–21 éves játékosok megfelelő, komoly képzést kapjanak.”

Ennek a képzésnek az egyik célja, hogy univerzális, támadni és védekezni is képes játékosokat neveljen, hiszen a jelenlegi kézilabdában már tarthatatlan, hogy támadásban és védekezésben három-négy embert cseréljen egy csapat. „Meg kell tanítani a kiváló átlövőinket is védekezni – hangsúlyozta Mocsai. – Egy kétméteres ember álljon oda, és oldja meg! A magyar kézilabda jelenlegi legnagyobb problémája ez a szerkezeti felfogás: mi vagyunk az egyetlen csapat a világon, amely több embert cserél kényszerből. Most a bronzmeccsen a szokásosak mellé még Nagy Laci is hozzájött, mert nem akartam, hogy esetleg egy harmadik kiállítással végleg kiszórják.”

Mocsainak egészen konkrét elképzelései vannak a csapat fiatalításáról, átépítéséről, de tudja, „csak építkezésre” nem kap időt: „Magyarország nem Svédország vagy Dánia, ahol az olimpia utáni két évet a csapatépítésre szánják. Nekünk mindig teljesítenünk kell, mindig nagyok az elvárások velünk szemben. De ez tulajdonképpen így van rendjén.”

(A cikk az Új Szó hétfői nyomtatott kiadásában jelent meg.)