Katar meglepetésre, de teljesen megérdemelten nyerte az Ázsia-kupát, a csapat mindössze egy gólt kapott a tornán
Katari futballcsoda az embargó árnyékában
A világ egyszer már elcsodálkozott a katari sport dicsőséges felemelkedésén: 2015-ben a hazai rendezésű férfi kézilabdavilágbajnokságon a közel-keleti csapat, amely az addigi négy vb-szereplésén mindössze három győzelmet aratott, ezüstérmet szerzett
Persze úgy könnyű volt, hogy szerződtették a világ legjobb edzőjét, Valero Riverát és honosítottak egy keretnyi új játékost. 2022-ben Katar újabb világbajnokságra készül, de a labdarúgásban érvényes szabályzatok szerint ilyen méretű honosítást nem lehet végrehajtani. Vagy mégis? Az Aspire Akadémia ontja magából a tehetségeket, a válogatott pedig egy nagy lépést már megtett: a semmiből egyszer csak hibátlan teljesítménnyel, egy kapott góllal megnyerte az Ázsia-kupát.
Hogy ez mekkora meglepetés volt, elég csak rápillantani a korábbi eredménysorra. 1980 óta csupán egyszer fordult elő, hogy a válogatott nem kvalifikálta magát a végső tornára (1996-ban), a kilenc részvételből viszont hétszer már a csoportkörben elvérzett. 2000-ben és 2011-ben negyeddöntős volt, de ott vereséget szenvedett, és a legutóbbi, 2015-ös viadalt is három vereséggel, 2–7-es gólkülönbséggel zárta.
Azt se lehet mondani, hogy Riverához hasonló kaliberű edzőkkel próbálkozott volna, hiszen a névsort böngészve a toronymagasan legsikeresebb edzők között csupán a Ghánát 2010-ben majdnem vb-elődöntőbe vezető szerb Milovan Rajevac, a Szenegállal 2012-ben vb-negyeddöntős francia Bruno Metsu vagy a fejlődő országokat végighaknizó francia Philippe Troussier lehetett ismerős számunkra.
Ázsia-kupa: hét meccs, hét győzelem
Így aztán 2017-ben Félix Sánchez Bas kapott lehetőséget, akinek semmilyen sportolói múltja nem volt, 21 évesen már a Barcelona ifjúsági csapatainál dolgozott, onnan emelte ki őt az Aspire Akadémia, Katar első számú sportbázisa. A spanyol szakember végigjárta a szamárlétrát, pályafutásának óriási lökést adott, hogy 2014-ben óriási meglepetésre megnyerte válogatottjával az U19-es Ázsia-kupát. Ezt követően az U20-as, majd az U23-as csapatot is vezethette, 2017 júliusában pedig az argentin Jorge Fossati utódjaként megkapta a felnőttválogatottat.
Miután a válogatott már 2015 novemberében (!) kiharcolta az Ázsia-kupa 24-es döntőjében való szereplést, Sánchez Basnak másfél éve volt, hogy ütőképes csapatot rakjon össze. „Ez a verseny fontos számunkra, komoly tapasztalatszerzést jelent, hogy felkészüljünk a nyárra és ezáltal 2022-re” – nyilatkozta, utalva arra, hogy júniusban a Copa Américán is komoly feladat vár a válogatottra (a csoportban Argentína, Kolumbia és Paraguay lesz az ellenfél).
Optimizmusát növelte, hogy tavaly novemberben sikerült 1–0-ra legyőzni Svájcot és 2–2-t játszani Izlanddal. Az Ázsia-kupa sohasem látott diadalmenetet hozott: az E csoportban Libanont 2–0-ra, Észak-Koreát 6–0-ra, a legkeményebb ellenfelet, Szaúd-Arábiát 2–0-ra verte, majd a nyolcaddöntőben Irakot (1–0), a negyeddöntőben Dél-Koreát (1–0), a legjobb négy között a házigazda Egyesült Arab Emírségeket (4–0), végül a fináléban ugyan gólt kapott Japántól, de végül 3–1-gyel aranyérmet szerzett.
Az akadémiától a klubvásárlásig
A katari sikerek alapjaiul szolgáló 2004-ben alapított Aspire Akadémia valóban unikumnak számít a maga nemében, hiszen azzal a céllal jött létre, hogy segítsen a legjobbak kiválasztásban, fejlesztésében és a sport mellett középiskolai oktatást is adjon a fiataloknak.
Ami gondot jelentett, hogy a helyi fiatalok nagy részét nem izgatta a futball, ezért az akadémia vezetése Ázsia és Dél-Amerika mellett 13 afrikai országban is kiépítette scoutrendszerét. A megfigyelők kiválasztották a legügyesebbeket, akiket aztán a katari központba irányítottak.
Josep Colomert, az Aspire egyik vezetőjét azonban hamarosan nyugtalanítani kezdte a gondolat, hogy hamarosan eljön az idő, amikor az első játékosok, akiket 13 éves koruk óta képeztek, hamarosan elhagyják az akadémiát. De mi lesz velük? Jöhetett az újabb ugrás, a klubvásárlás.
Andreas Bleicher, az Aspire’s Football Dreams projektvezetője a New York Timesnak úgy nyilatkozott, hogy ekkor már figyelték azokat az európai klubokat, amelyek anyagi problémákkal küszködtek, és egy megmentőre vágytak. A topligák többségét gyorsan elvetették, hiszen ott a szabályok megszabták, hogy hány nem európai játékos lehet a keretben. Végül Portugália és Belgium maradt, és mivel az afrikai játékosok közül sokan beszéltek franciául, utóbbi jobban illeszkedett a koncepcióba. Főleg azért, mert háromévnyi belga tartózkodási idő után már útlevelet és kettős állampolgárságot is lehetett igényelni.
Messi felfedezője
Az Aspire Akadémia tökélyre fejlesztésében a szurkolók számára talán ismeretlen, mégis világhírű Josep Colomer segített.
A katalán szakember a Barcelonánál dolgozott, ő volt az, aki annak idején Rosarióban felfedezett egy tizenegy és fél éves, növekedési problémákkal küzdő srácot, akit nem tudott elengedni, magával csábította Barcelonába. És akit évek óta csodál a világ: ő Lionel Messi.
Colomer a 2002-es világbajnokságon Luiz Felipe Scolari asszisztense volt, így tevékeny részt vállalt Brazília világbajnoki címéből, ezt követően döntött úgy, hogy a megszerzett tapasztalatait Katarban hasznosítja. Ő lett az Aspire egyik fő tehetségkutatója, az ötlete nyomán indult meg a nagy afrikai hadművelet, ahol az első két évben közel négymillió gyereket nézett meg, hogy
a legjobbakat végül a közel-keleti országba csábítsa. Mert az általa kigondolt út kézenfekvőnek tűnt: ha nincsenek jó játékosaid, neveld ki őket, főleg, ha a körülmények tökéletesek, mert a pénz garantált hozzá.
A kiválasztáshoz néhány borzalmas, köves, salakos, homokos pályákon vívott tesztmérkőzés kellett, Colomer ugyanis alkalmazkodott mindig az adott környezethez, ahhoz, amiben a gyerekek felnőttek. „Ezek olyan terepek, amelyek nem segítik a technikai fejlődést, de ez nem érdekel minket. Tanulmányozzuk a személyiséget, azt, hogy ki mire képes. Az én filozófiám első pontja, hogy egy jó játékos az, aki mindig, minden körülmények között
a legjobb megoldást választja a pályán.”
Katari mosógép
2012-ben egy küldöttség jelent meg a húszezres belga kisváros, Eupen labdarúgócsapatánál, amely története nagy részét alacsonyabb divíziókban töltötte, majd amikor végre feljutott az élvonalba 2010-ben, nem csupán egyből kiesett, de a csőd szélére sodródott. Ekkor jött a katari mentőöv: az Aspire – és általa a katari állam – megvásárolta a klubot.
A szürreálisnak tetsző üzlet nem mindenkinek nyerte el a tetszését, a város akkori polgármestere, Elmar Keutgen azt mondta, hogy a helyi lakosokat is komoly aggodalommal töltötte el a hatalomátvétel. Egyszerűen nem akartak egy katari mosógéppé válni az afrikai játékosok Európába áramlására irányuló műveletben. A pénz és a vonzerő azonban hatalmas volt, és kiderült, hogy a klub pénzügyi rendbetétele után igenis van út vissza az élvonalba, és hosszú távon megéri a befektetés.
De az Aspire továbblépett, már saját spanyol csapata is van, a harmadosztályú Cultural y Deportiva Leonesát 2015-ben vásárolta meg, de kapcsolatban áll 2017 óta a negyedik ligás Atlético Astorga FC-vel, míg 2018 januárjában megállapodott a Leeds Uniteddel is az együttműködésről.
Intelligens taktika és önbizalom
Az biztos, hogy Katar az Ázsia-kupa megnyerésével kicsit átírta azt a képet, amelyet még a vb odaítélésekor alkottak róla a szakemberek: úgy tűnik, a 2022-es világbajnokság házigazdája nem pofozógép lesz a tornán. Tavaly decemberben az egyik katari sportműsorban a spanyolok világ- és kétszeres Európa-bajnok középpályása, a helyi al-Szaddban futballozó Xavi azt jósolta, hogy Katar megnyeri az Ázsia-kupát. Valószínűleg, ő már tudta, mire alapozza mindezt.
A sikert követően az ESPN elemzése már azt írta, hogy Félix Sánchez Bas munkája egyre inkább emlékeztet Guus Hiddinkére, aki a 2002-es vébé előtt 18 hónappal lett dél-koreai szövetségi kapitány, és a válogatottat a legjobb négy közé vezette. „Néhány nagy név és drága edző – például Marcello Lippi, Sven-Göran Eriksson, Carlos Queiroz és Alberto Zaccheroni – is ott volt a tornán, de Sánchez mindenkit felülmúlt. A kevéssé ismert spanyol olyan csapatot épített, amely nem sztárokból áll, taktikailag intelligens, és tele van önbizalommal. Tekintettel a játékosok korára, a 2022-es világbajnokságra csak még jobbá válhatnak. Ezért lesz izgalmas a júniusi Copa América, érdekes lesz látni az ázsiai bajnokot Brazíliában, egy teljesen más futballkörnyezetben.”
Diplomáciai elhidegülés és gazdasági blokád
Katar helyzete azonban nemzetközileg még mindig nehéz. Az ország politikailag teljesen elszigetelődött a környező országoktól, amelyek – a vélelmezett Irán-barátság miatt – a diplomáciai elhidegülés mellett gazdasági blokáddal is sújtották. 2017 júniusa óta Szaúd-Arábia, az Arab Emírségek, Bahrein és Egyiptom megszakított minden légi, szárazföldi, vízi és kereskedelmi kapcsolatot az országgal, ehhez csatlakozott később Líbia, Jemen és még néhány kisebb állam.
Ezért is volt különösen pikáns, hogy a válogatott a szaúdiakkal a csoportban, az Arab Emírségek válogatottjával pedig az elődöntőben találkozott. Utóbbi mérkőzést botrányos jelenetek tarkították: a katari himnuszt kifütyülte a közönség, a gólkirály Almoez Alit pedig szandálokkal dobálták meg.
Amikor Katar megkapta a rendezés jogát, felmerült az ötlet, hogy a megbékélés jegyében akár néhány környező országban is rendezhetnének mérkőzéseket, és a vébé egy kisebb regionális versennyé is válhat. Ez az ötlet felerősödött, amikor a FIFA elnöke, Gianni Infantino decemberben úgy nyilatkozott, elképzelhető, hogy már 2022-ben 48 csapat alkotná a vb mezőnyét. Ahhoz azonban több stadionra is szükség lehet, márpedig a jelenlegi politikai helyzetben kizárt, hogy Katarral bármely szomszéd is közösséget vállalna.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.