Indul a csúcshoki Pozsonyban és Kassán

Ki kicsoda?

Bár kétségkívül a szerelem hónapjának tartják májust, a világ legjobb jégkorongozói nem udvariaskodni jönnek össze közvetlenül nyár előtt. Négy-hat csapat számára (Kanada, Oroszország, Svédország, USA + Finnország, Csehország) a világbajnoki cím, de legalábbis az éremszerzés az alapelvárás. Az „illedelmesebbek“ (Németország, Szlovákia, Dánia, Svájc, Norvégia, Lettország, Ausztria) beérik a negyeddöntőbe jutással, „ahol minden megtörténhet”, a legszerényebbek (Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország) viszont már annak is örülnének, ha jövőre nem kellene új „játszótársakkal” barátkozniuk a divízió I/A-ban.

De mielőtt alaposabban szemügyre vennénk a résztvevőket, szenteljünk egy kis figyelmet a „házigazdának”.

Kassai hazai pálya

Szlovákia 2011 után ismét elnyerte a jogot világbajnokság rendezésére. A korábbi tapasztalat sok szempontból előny: az akkori hatalmas beruházásokhoz (és gyanús anyagi ügyletekhez) képest ezúttal elég volt egy kisebb ráncfelvarrás mindkét jégcsarnoknak: a kassai Steel Arénának és a pozsonyi Ondrej Nepela-stadionnak is. A sorrend nem véletlen. Míg nyolc éve a fővárosban szerepelt a szlovák válogatott, ezúttal keleten lesznek otthon Miroslav Šatanék.

A válogatott jelenlegi főmenedzsere 2011-ben még aktív játékosként segítette a csapatot, amely nagy csalódást okozott. A sok-sok nagy névvel felálló gárda csak két győzelmet aratott négy vereség mellett, és nem jutott be a negyeddöntőbe Glen Hanlon irányításával. Az éveken keresztül elvárt minimum, a legjobb nyolc közé kerülés mostanra már csak egy vágyott álom a szlovákok számára, utoljára 2013-ban volt benne részük.

Megy, mint a Tatár?

A tavalyi dániai világbajnokságon ugyan az utolsó előtti csoportmeccsig megvolt rá az elméleti esélyük, de három győzelemmel és négy vereséggel a többi meccs kedvező eredménye is kellett volna a továbbjutáshoz a szlovákoknak. Craig Ramsay szövetségi kapitány vb-debütálásakor kilenc tornaújoncot avatott, s emellett csak két NHL-es hokisra (Andrej Sekera, Tomáš Jurčo) számíthatott. Előbbi csapatkapitányként most is ott van a keretben, rajta kívül pedig gyakorlatilag minden tengerentúli játékos igent mondott a szereplésre. Ennek megfelelően a védelem – Sekerával, Černákkal, Marinčinnal, Ďalogával, Fehérváryval – tűnik az erősebb csapatrésznek, megtámogatva a minden felkészülési mérkőzésen megbízhatóan teljesítő kapusokkal, Čiliakkal, Rybárral és Godlával. Előrefele már jobban akadozott a gépezet, Ramsay hiába mantrázza, hogy állandóan zavarni kell az ellenfél kapusát és résen lenni a kipattanó korongoknál... Kérdés, hogy a pályafutása legeredményesebb klubszezonját letudó montreali Tomáš Tatar egymaga át tudja-e lendíteni a holtpont(ok)on csapatát. Ha mégsem, a fiatal tehetségek (Liška, Sukeľ, Lantoši) szemtelen húzásaiban és Ladislav Nagy rutinjában lehet még bizakodni.

A szlovákok egyértelmű célja a negyeddöntőbe jutás, amelyet már Pozsonyban játszanának. Ennek megvalósításához komoly ellenfeleken át vezet az út a kassai A csoportban.

Névsorolvasás

Az előző vb-n a dobogóról is leszoruló kanadaiak idén Tavares vezetésével a legesélyesebbek közé tartoznak még úgy is, hogy főleg a védelemből és kapusposzton hiányzik legalább egy-egy vezéregyéniség.

Az USA az utóbbi évek egyik legerősebb csapatát rakta össze a vb-re, Kane-nel, Eichellel, Gaudreau-val, Suterrel és az NHL-es játékosbörze legkeresettebb tehetségével, minden idők legfiatalabb amerikai válogatottjával, Jack Hughesszal.

A finneknél a hiányzók névsora lenne hasonlóan veretes, a Florida például kérése ellenére nem engedte el a tornára Alex Barkovot, aki 96 pontot jegyzett a szezonban. A mindössze két (!) NHL-es játékossal felálló északiak azonban a Liiga hokisaiból is ütőképes csapatot tudnak összeállítani.

A németek és a dánok esetében nüanszok dönthetnek a negyeddöntőbeli létről vagy nem létről, a tartalékosan felálló franciákat (az NHL-ből és a KHL-ből sem lesz játékosuk különféle okok miatt) és a 25 év után visszatérő briteket (összesen két légióssal, a német másodosztályból és a kanadai OHL-ből) viszont a kiesés fenyegeti.

Névsorolvasás II.

A pozsonyi B csoportban is fiesztahangulat várható, elsősorban a csehek meccsein. A felkészülés során kórházi kezelésre is szoruló Miloš Říha szövetségi kapitány végül 10 NHL-es hokist nevezett, olyan nagy nevekkel, mint Voráček, Palát, Frolík, a fogadóirodák mégis csak a hatodik helyre sorolták őket az erőrangsorban.

Igaz, ami igaz, a vb-n mesterhármasra törő svédek kerete félelmetes, 18 tengerentúli játékosuk szinte mindegyike kulcsember a klubjában.

Gigasztárokból az oroszoknál sincs hiány, Ovecskin, Kovalcsuk, Malkin, Kucserov külön-külön is el tud vinni a hátán egy csapatot – kérdés, megfér-e ennyi dudás egy csárdában.

A fő favoritok után pedig jön egy nagyon masszív középmezőny: a tavalyi ezüstérmes szárnyalásukat valószínűleg nem megismétlő svájciakkal, a sötét ló szerepében kifejezetten otthonosan mozgó norvégokkal, a Dinamo Rigára és a nívós európai klubokban légióskodó hokisokra építő lettekkel és az egyre merészebb célokat megfogalmazó osztrákokkal. S végül a két osztály közti ingázás egyik állandó résztvevője, az olaszok zárják a sort – akik esetében semmi sem utal arra, hogy megszakítanák a tradíciót és bentmaradnának az elitben.

Nézőszámok

A sok nagy név egyebek mellett annak is köszönhető, hogy az utóbbi évek egyik legkésőbb rendezett világbajnoksága következik. A nyolc évvel ezelőtti tornához képest majdnem két héttel későbbi rajt miatt a ligák döntőiben érdekelt hokisoknak is több idejük maradt összeszokni a társakkal a válogatottban. S a merítés is nagyobb lehetett, hiszen már csak 4 csapat van versenyben az NHL-ben.

Emiatt is azt várják a szervezők, hogy megdől a 2011-es 406 ezres összlátogatottság, és a félmilliós határral az örökrangsorban is előre lépnek. A belépőkkel nem rendelkezőkre is gondoltak, a 10 ezres Nepela-stadion és a 8 ezres Steel Aréna közelében egy-egy tízezer látogató befogadására alkalmas hivatalos szurkolói zónát alakítottak ki az Istropolisnál és a Kultúrparkban, ahol akár meccsjegyeket is lehet nyerni. A kisebb útlezárások ellenére – vagy épp ezért is – igazi vb-lázra számítanak a két szlovákiai nagyvárosban. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetibb érzelmű szurkolók is megkönnyebbülten sóhajthatnak fel, kedvenceik dresszeire ugyanis visszakerült a címer, a himnusztörvény elfogadását kiváltó, stilizált logó csak a hokisok vállán fog „díszelegni”...