Hyballa: „Ha velem jöttök a tűzbe, sikeresek lesztek”

Az elmúlt idényben 38, most 35 pontot gyűjtött ősszel a DAC a labdarúgó Fortuna Ligában. Hogyan értékeli a bajnokság első felét?
Nehéz összehasonlítani a tavalyi és az idei szezont. Tavaly Kalmár Zsolt minden mérkőzésen a rendelkezésemre állt, idén pedig a meccsek felén nem játszhatott sérülés miatt. Az egy évvel ezelőtti csapatban talán több volt a különleges tehetség, a mostani pedig egy nagyon melós csapat. Bayo távozása után, legyünk őszinték, nem jött egy új Bayo. De Dunaszerdahelyre nem egyszerű sztárjátékosokat hozni, hiszen nincsenek olyan lehetőségeink, mint más kluboknak. Ettől függetlenül a poharat lehet félig telinek is látni: versenyben vagyunk a Slovnaft Cupban, az EL-ben négy extravagáns meccset játszottunk, jól állunk a bajnokságban. Amikor idejöttem Szlovákiába, a legelső sajtótájékoztatómon azt ígértem, lesz mit nézni, és ezt be is tartottam: a játékstílusommal és a személyiségemmel. Sok a fiatal játékosunk, sok gólt lövünk, néhány futballistát eladtunk, másoktól megváltunk, de minden csapat ellen pressinget játszunk. A német–bosnyák–cseh edzői stáb és a belga sportigazgató szintén őrültek módjára dolgozik. Szóval én több pozitívumot látok a szereplésünkben, de értem azt is, hogy a városban sokan arról álmodnak, hogy a 115 éves története során először bajnok legyen a csapat.

A szurkolók szavazatai alapján ismét Kalmár Zsolt lett az ősz legjobb játékosa, annak ellenére, hogy sérülés miatt csak hét bajnoki mérkőzésen játszott.
Kalmár a legjobb játékosunk, erről nincs vita.

Hogyan tudnak megbirkózni a hiányával?
Kalmár nem egy erőgép, hanem labdaművész. A szezon első néhány meccsén fájdalmai voltak, ám ennek ellenére játszott, de aztán szüksége volt a beavatkozásra. Viszont Zsolti nélkül is nyertük a meccseinket, Fábry és Ramírez kezdte megszokni a stílusunkat. Aztán Zsolti felépült, újra belelendült, de jött a felkészülési meccs, Magyarország–Uruguay…

Nézte azt a mérkőzést?
Berlinben voltam, mert az Union Berlinnél tartottam egy edzői szemináriumot. Nem néztem a meccset, a lobbiban ültem egy berlini szállodában, amikor ugyanabban a pillanatban nyolc üzenet is pittyent a telefonomon. Mindjárt tudtam, hogy valami történt. Húsz perccel később már Zsoltival beszéltem, és azonnal mondta, hogy szerinte el van törve a bokája.

Mikor térhet vissza? 
Bízunk benne, hogy az első tavaszi bajnokira készen állhat, de sosem lehet tudni. Ez egy komoly sérülés, jó lenne, ha legalább már a cserepadon ott ülhetne a Senica ellen február közepén.
 

A szezon elején azt mondta, nem is szeretne bővebb keretet, mert azok a játékosok, akik nem kapnak lehetőséget, értelemszerűen elégedetlenek, de most jött néhány sérülés, és elég rövidnek tűnik a kispad...
Beszélgettem Jan van Daele sportigazgatóval, télen nyilván új játékosokat kell hoznunk, de egyébként csak négy sérültünk van – Bednár, Kalmár, Kružliak, Ramírez. Koštrna nem sérült, az egy másik eset. Három-négy sérült nem olyan sok, és Dunaszerdahelyen nem lehet 25-ös keret. Az az elképzelésünk, hogy legyen 14-15 jó játékosunk, a keretet pedig ifijátékosokkal kell feltölteni. Ez így szerintem teljesen oké. Az egy kicsit megnehezíti a dolgunkat, hogy jelenleg három csapatért vagyunk felelősek – az A csapatért, az U19-ért és a somorjaiakért. Ennek az első öt hónapnak a tapasztalatai megmutatták, hogy ez túl sok. Nagyon sok a válogatott játékosunk, így nehéz az edzéseket tervezni, ráadásul a sérülésveszély is nagy. Kalmár a válogatottban sérült meg. Dolinský, az egyik legnagyobb U19-es tehetség, szintén. Ramírez sérülten jött vissza Venezuelából, Davis is Panamából… Ez pedig probléma.

Az utóbbi időben volt néhány meccs, amikor alig cserélt…
Nem a szurkolók kedvéért fogok cserélni, hanem azért és akkor, amikor ennek értelmét látom. Néha az a jó, ha a kezdőtizenegy minél többet játszik együtt. Azt vettem észre, hogy ebben az országban, ha egy futballista nincs a kezdőben, akkor meg van sértődve. Ezt is szoktam figyelni a bemelegítésnél, mert mindent szeretek ellenőrzés alatt tartani. Kell, hogy legyen egy megérzésem, hogy ezt a játékost most beállítom. Mérges voltam magamra, amikor pályára küldtem Fábryt a kupában a nagyszombatiak ellen, három perc alatt kétszer elvesztette a labdát, aztán kihagyta a tizenegyest. Az ilyesmi pedig fejben dől el. Olyan edző vagyok, aki a megérzéseire hagyatkozik. Ha úgy érzem, ez a játékos nem hajlandó tűzbe menni értem, akkor nem fogom beállítani. Mert egyébként ebben rejlik az erőnk, a játékosok tűzbe mennek értem, és én is tűzbe megyek értük. Ljubiciccsal és Pačindával is ez volt a gond, és amikor azt éreztem, ellenünk dolgoznak, lépnem kellett. A szurkolók ezt nem mindig értik meg, mert ők nem edzők, és nincsenek itt minden nap, nem látják az összes edzést. A mai fociban a közvélemény sokszor az edzők ellen van, a játékosokat sajnálják. De ezek a játékosok elsőrangú edzéseket kapnak tőlem, kiváló elemzéseket az edzői stábomtól, egyéni kondiedzéseket Laurától, szóval tényleg Bundesliga-színvonalú felkészítésben van részük. De nekik is élni kell a lehetőséggel. Bayo, Šatka, Huk, Herc megtette, kaptak is jó ajánlatokat. (Bayo a Celtic Glasgow-ba, Šatka a Lech Poznańba, Huk a Piast Gliwicébe, Herc pedig a Viktoria Plzeňbe igazolt, ám közülük csak Šatka játszik rendszeresen az új csapatában – a szerk. megj.)

Az őszi szezon három válogatottszünete közül csak az első alatt tudtak edzőmeccseket játszani, a másodikra tervezettet le kellett mondani, mert nem maradt elég játékos, a harmadikra már inkább nem is terveztek.
Ez nem szerencsés, másrészt a somorjaiakkal való együttműködésnek az az előnye, hogy a játékosaink sok meccset játszanak. Edzhetek én, ahogy akarok, de a legjobb felkészülés úgyis az éles meccs. Veselovský, Šimčák, Bednár és mások is, akik csak a padon ülnének az A csapatban, Somorján játéklehetőséget kaptak. Másrészt a meccsen mindig fennáll a sérülés veszélye is, és az edzésciklust is felborítja, mert aki előző nap meccset játszott, arra regeneráció vár. Két edzőkollégával is rendszeresen konzultálok, hogy elmagyarázzam nekik a játékfilozófiámat, mert a somorjaiaknak és az U19-nek is ebben a rendszerben kell játszaniuk, hogy az egésznek legyen értelme. Ez több stressz nekem, de a játékosoknak is. Látom rajtuk, micsoda megkönnyebbülést jelent számukra, amikor a bíró lefújja a meccset. Teljesen ki vannak készülve a végére. Főleg a válogatottak, akiknek gyakorlatilag nincs szabadnapjuk, hosszú utazások vannak mögöttük akkor, amikor a többiek egy kicsit pihenhetnek.

A DAC ősszel játszott felejthetetlen meccseket, például a Slovan, a zsolnaiak és a nagyszombatiak ellen, de voltak gyengébb teljesítmények is kevésbé jó együttesekkel szemben. Ez ilyen dunaszerdahelyi paradoxon?
A Bayern München sem játszik úgy a Freiburg ellen, mint egy élcsapat ellen… Sok csapat nehezebben találja a motivációt a kiscsapatokkal szemben. A Slovan, a Žilina meg a Trenčín ellen mindenki lázban ég, ők tényleg focizni akarnak velünk. Lehet, hogy motivációs problémáink is voltak, de a nagymihályi meccset kivéve mindig jobbak voltunk. A pálya utolsó harmadában viszont gondjaink voltak azzal, hogy megoldást találjunk a védőfallal szemben. Gondjaink vannak középcsatárposzton is. Bayo jól mozgott, nagyon jól fejelt – mondom ezt úgy, hogy ő is sok helyzetet képes volt kihagyni. De az új Bayót nem találtuk meg, és Kalmár is hiányzik most a támadások utolsó fázisában. Ramíreznek többet kell dolgoznia.

Melyik volt a szezon legemlékezetesebb pillanata az ön számára?
A krakkói hosszabbítás a Cracovia elleni EL-selejtezőn. Ahogy mindannyian együtt vagyunk a kispadon, azok a tekintetek... Ramírez három napja volt velünk, Kalmár térdfájdalmakkal játszott, Šatkának az volt az utolsó meccse… A hangulat Krakkóban fantasztikus volt. A hazaiak kicsit arrogánsak voltak velünk, úgy vették, na, megjött a falusi csapat, de éreztem, hogy engem tisztelnek. Több ajánlatot kaptam a karrierem során Lengyelországból, ismert a nevem arrafelé: az az őrült német pasas a fiatal srácokkal… A hosszabbításban éreztem, hogy van esélyünk, azok elképesztően érzelemdús pillanatok voltak.

Számomra ez volt a szezon legszebb momentuma. Azért is, mert mindez az Európa-ligában történt. Szlovákiában az a rossz, hogy az idegenbeli meccseinken alig vannak hazai nézők, bár a mi drukkereink elkísérnek minket. A MOL Arénában szuper a hangulat, de elmegyünk a szerediekhez vagy a trencséniekhez, és összesen van háromszáz ember. Én szeretem a nagy stadionokat, szeretem, ha sok ember van kint, felpörget, ha az ellenfél drukkerei azt ordítják, Hyballa, te fattyú. Ebből rengeteg energiát nyerek. Szóval nekem Krakkó volt a csúcspont. Az Atromitosz ellen hazai pályán túl buták, túl naviak voltunk, pedig nagyon szerettünk volna továbbjutni, és a varsói Legiával játszani. Szlovákiában a DAC az egyetlen csapat, amelynek vannak szurkolói, akik a focinak élnek. Ez egy hokiország, csak Dunaszerdahelyen a fő téma a foci. A DAC-nak top drukkerei vannak.

A szezon legrosszabb pillanatát talán nem is kell kérdezni…
Egyértelmű. Michalovce.

Mi történt ott?
Nem tudom. Egy baleset.

Nehezebbnek érezte ezt a szezont, mint az előzőt?
Szeretem ezt a klubot, de nem egyszerű itt dolgozni. Felépítesz néhány játékost, és azonnal elmennek. Rengeteg a játékosmegfigyelő körülöttünk. Tartottam egy edzői szemináriumot a prágai Spartában, és mindent tudnak rólunk. Abszolút mindent. Figyelnek minket, figyelik a játékosainkat. A lengyel bajnokságból is sok játékosmegfigyelő érkezik, Magyarországot nem is kell említenem. Büszkék vagyunk, hogy mindenki rólunk beszél. Aki csak eljön az akadémiánkra, annak eláll a szava: ez hihetetlen, ez nem hétköznapi. Ha pedig valami nem hétköznapi, az szexi, de nehéz is lehet. Itt volt Bayo, akivel négy hónapot dolgozhattam, aztán bumm, távozott. Jött Taiwo, és kezdhettem neki magyarázni elölről, mit is jelent a stílusunk. Šatkával és Hukkal is kialakult egy jó viszony, de jó ajánlatokat kaptak, és távoztak. Nyilván ez benne van a pakliban. Jött Beszkorovajnij, akinek valami olyasmit mutattunk, amit addig még sosem látott. Egy kicsit olyan ez, mint az iskolában: az egyik osztály végez, és jön egy másik. Öt hónap múlva ugyanez megismétlődik. Ez ennek a munkának a nehézsége, de ezzel minden későbbi DAC-edző is meg fog küzdeni. 

Volt, aki azt mondta, a DAC szerencsés volt Kalmár sérülésével, mert így legalább biztosan nem fog télen távozni…
Hát szerencsések nem vagyunk, nyugodtabb lennék, ha csak egy kisebb sérülése lenne… Igaz, hogy tudjuk, itt marad nyárig, de ki tudja, mikor épül fel. 
 

Az idei szezon mutat néhány hasonlóságot a tavalyival: az első felében sok gólt kapott a DAC, szinte minden meccsen az ellenfél talált be először, aztán elkezdtek jönni a nullára hozott meccsek. 
Én is frusztrált voltam, mert nem egyszerű helyzet, ha három középső védő távozik, és érkezik három másik, akik először hallják, hogy „forward defending”, vagyis előrefelé védekezés. Amíg ezt megtanulják, addig hibázni fognak. Ez egy folyamat, amit ki kell várni. Voltak peches meccseink is, de aztán belejött a csapat. Egy fordulóval az őszi szezon vége előtt ugyanannyi pontunk volt, mint tavaly, és szerintem ezt senki nem várta a szurkolók közül. Ha kritizálnak, meg szoktam kérdezni a drukkereket: ha Hyballa-féle focit látsz a stadionban, mi a véleményed róla? Azt szokták válaszolni, hogy ez nagyon látványos. Mindenki szereti ezt a stílust. De persze, ebben benne van, hogy egy-két fiatal játékos hibázni fog. Egy nemzetközi csapatért vagyok felelős, amelyik olyan futballt játszik, amilyet a legelső sajtótájékoztatómon megígértem. A játékosoknak is azt mondtam: ha velem jöttök a tűzbe, sikeresek és elégedettek lesztek. És az első 18 hónap után ez így is van. Persze, ha kikapunk, a szurkolók szerint a gegenpressing mehet a francba, de ha nyerünk, akkor nem győznek dicsekedni, milyen szép focit játszunk. A DAC-drukkerek és Peter Hyballa nem állnak olyan messze egymástól. Ők is fekete-fehéren látják a világot, és én sem vagyok szürke kisegér. Ha közös nyelvünk nincs is, mégis értjük egymást, és szerintem ez a legfontosabb.