Hogy állunk az utánpótlás terén?

Az utóbbi hetekben volt szerencsém végignézni néhány U9-es, U13-as és U15-ös csapat mérkőzését, ahol edzőkkel, fiatal focistákkal, csapatvezetőkkel beszélgethettem a Csilizközben és a Csallóközben. Egyértelműen kijelenthető, hogy új szelek fújdogálnak a régió pályáin, ha utánpótlásról van szó.

Különösen nagy hatással volt rám a Szap–Nagypaka (7:0) U13-as mérkőzés. A pályán a labdát kergető gyerekek hihetetlen fegyelemmel, korukhoz mérten megfelelő képzettséggel, és nem utolsósorban viselkedésükkel is megmutatták, hogy jó irányba halad a régióban az utánpótlásképzés. A mérkőzés előtt a hazai csapat edzőjével és egyik kis focistájával beszélgettem.

A szapi születésű Tóth Csaba, a csilizradványi Kóczán Mór Alapiskola 36 éves testnevelőtanára 7 éve foglalkozik klubszinten is utánpótlásképzéssel. Elmondta, hogy új filozófia alapján dolgoznak, amit tapasztalata szerint nemcsak ő, hanem a régió többi edzője is a magáénak vall. A képzésben a legmodernebb edzésterveket követik, nem az egyénieskedésé, hanem a kombinatív játéké a főszerep. Viszont még ennél is fontosabb az, hogy ezek a gyerekek megszeressék ezt a játékot, és már ebben a korban is megtanulják, mi az a csapatszellem.

„Nálunk például minden mérkőzésen más játékos viseli a kapitányi karszalagot, hogy mindenki érezze, egy csapat vagyunk, ahol mindenki egyformán fontos láncszem” – mondta az edző, majd hozzátette, hogy az eredmény ebben a korban még másodlagos kell, hogy legyen.

„Ha nyerünk, ha vesztünk, mindig megbeszéljük, mit csináltunk jól, mit rosszul. Nincs annál nagyobb öröm, amikor a kis focista edzés után azt mondja, hogy köszönjük, Csaba bácsi, ez jólesett, vagy, hogy megint tanultam valamit. De a legfontosabb, hogy kialakuljon a focista-edző-szülő háromszög. Nálunk ez tökéletesen működik, ahogy a többi klubban is. Természetesen a sportszervezet, illetve az önkormányzat támogatása is kell a jó munkához. Úgy érzem, ebben a régióban ez a legtöbb helyen megvan, ahogy nálunk is. A fiatalokra költött pénz mindig megtérül. Ezt vallják itt Szapon is, köszönet érte!” – fejezte be Tóth Csaba.

Zalka Hunor, a csapat egyik tehetséges játékosa még hozzátette: „Öt éve focizok itt, sokat fejlődtem már, de a legfontosabbnak azt tartom, hogy ide mindig örömmel jövök, mert jó hangulatúak az edzések, és mindannyian barátok vagyunk. A bátyám Magyarországon kosarazik, szépen halad felfelé azon a bizonyos ranglétrán. Ő a példaképem, még akkor is, ha más sportot űz, mert megmutatta nekem, hogy kitartással, akaraterővel, szorgalommal még innen is el lehet jutni magasabb szintre. Én is keményen fogok dolgozni, mert vannak céljaim, de ezeket egyelőre titokban tartom” – mosolygott a 11 éves futballista, majd rohant bemelegíteni.

Ilyen hozzáállás, ilyen edzői filozófia kell, és akkor régiónk focija újra a régi fényében fog tündökölni, és egyre több gyermeket látunk majd futkosni a pályákon. Követendő példa.