Hajós Alfréd két számban is bajnok lett, de nem aranyérmes

BŐD TITANILLA

A 19. században több helyen újjáéledt az ókori olimpiai játékok eszméje. Az ötkarikás játékok felújítása nem Pierre de Coubertin fejéből pattant ki először – a század során Görögországban több helyen is rendeztek olimpiai játékokat (de csak hazai versenyzők számára), s egy angliai kisvárosnak, Wenlocknak is megvolt a maga olimpiája. Az eszmét viszont Coubertin tette nemzetközivé 1894-ben, s ki is tűzte az első olimpia dátumát 1900-ra, a párizsi világkiállítás idejére. Az újonnan megalakult Nemzetközi Olimpiai Bizottság képviselői azonban aggódtak, hogy hat év alatt elhal az érdeklődés, ezért végül 1896-ban az ókori játékok bölcsője, Athén adhatott otthont az első olimpiának.

Amatőrök és sokoldalú sportolók

A játékokon csak amatőr versenyzők vehettek részt – kivételt csak a vívók jelentettek, mert náluk a katonai oktatók is indulhattak, bár ők nem számítottak amatőrnek. Néhányan azért indultak el a versenyeken, mert történetesen éppen Athénben tartózkodtak, munkaügyben vagy szabadságon. Aki ott volt, általában több számban is versenyzett: az első olimpia legeredményesebb sportolója, a négyszeres bajnok német Carl Schumann tornászként és birkózóként is eredményes volt. A Magyarországot képviselő szerb nemzetiségű Tapavicza Momcsilló teniszben, súlyemelésben és birkózásban is indult, s a teniszezők között egyesben harmadik lett.

Sportszerűség mindenekfelett

A hőskor sportolói hűek voltak a fair play szelleméhez. A 100 kilométeres kerékpárversenyt a francia Léon Flameng nyerte, úgy, hogy amikor görög ellenfelének, Georgiosz Kolettisznek technikai problémája akadt, ő is megállt, és megvárta, míg riválisa végez a szereléssel. Aztán versenyeztek egymás ellen tovább.

A sportlövők között a katonai pisztoly versenyszámban egy amerikai testvérpár, John és Sumner Paine végzett az első két helyen. Hogy ne hozzák túlságosan kellemetlen helyzetbe vendéglátóikat, a fivérek úgy döntöttek, szabadpisztolyban csak egyikük áll rajthoz: Sumner, aki meg is nyerte a viadalt. Így ő lett az első olyan olimpiai bajnok, aki egy korábbi olimpiai bajnok rokona…

A magyar delfin ezüstjei

Magyarországot hat sportágban hét versenyző képviselte Athénben, s ez a küldöttség hat dobogós helyet szerzett. Hajós Alfréd, a magyar delfin megnyerte a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszást is, de aranyérmet nem kapott: az első játékokon a győztesnek ezüstérem és olajágkoszorú, a második helyezettnek rézérem és babérkoszorú járt – a harmadik helyezett nem kapott semmit.

Hajós az ókori olimpiák eszméjének is teljesen megfelelt volna, sokoldalú sportoló volt (az úszás mellett atletizált, tornászott és magas szinten futballozott, a magyar válogatottban is pályára lépett), s építészként is kiemelkedőt alkotott: ő tervezte például a debreceni Aranybika Szállót és a Megyeri úti UTE-stadiont, s a ma már az ő nevét viselő margitszigeti nemzeti sportuszodát is. Az 1924-es olimpia művészeti versenyében egy stadiontervével ezüstérmet szerzett – a győztesnek akkor már arany járt, mégis Hajós volt a legjobb, mert az első díjat ez alkalommal nem adták ki…