Bombagóllal nyert a DAC

A meccs még el sem kezdődött, amikor a nagyszombati drukkerek elkezdték a petárdázást, s ezt aztán a hangosbemondó többszöri felszólítása ellenére az egész mérkőzés alatt folytatták. A DACtábor szabálysértés nélkül szurkolt, a B-közép kérdésére („Ki a jobb?“), a „nyugdíjastribün“ lelkesen válaszolt: Dé-Á-Cé! Ez esetben ez nemcsak holmi szurkolói frázis vagy kötelező optimizmus volt - a DAC tényleg jobban játszott, mint a tabella második helyén álló Spartak. Gašparík nagyszerű felívelése után Konečný már a 6. percben gólt szerezhetett volna, de volt helyzete Helíseknek, Gašparíknak és Harsányinak is. A DAC hihetetlen akarással játszott, egy-két játékos talán éppen emiatt nem választotta mindig a legjobb megoldást, de a nagy vállalkozókedvből szemet gyönyörködtető megmozdulások is születtek: például Helísek remek szólója vagy Harsányi pimasz cselei.
Az első félidő végéhez közeledve a Spartak is felélénkült - azért is, mert Hílek nélkül nem igazán működött a DAC középpályája, Coimbra és Koro Koné néha zavartalanul gyalogolt keresztül rajta. A hazaiak hátvédsora nem volt hibátlan, az önfeláldozást viszont nem lehetett elvitatni tőle, az utolsó pillanatban valaki mindig belevetődött a lövésekbe (Hrabač tiszta ziccerben mentett Coimbra elől).
A tempó a szünet után sem lankadt, a dunaszerdahelyiek próbálták uralni a játékot, de a lövésekkel nem volt szerencséjük: Helísek rosszul találta el a labdát, Konečný a kapu mellé gurított, csúsztatott fejesénél pedig Raška kapus védett. A 79. percben azonban minden összejött: Obert remek keresztlabdája után Gašparíkhoz került labda, a nagyszombati nevelésű futballista megtolta, még egyszer megtolta, még egyszer megtolta, aztán olyan kegyetlenül bevarrta a bal felső sarokba, hogy Raška csak nézett - 1:0!
Elcsendesült a vendégszektor, a sárga-kékek pedig vérszemet kaptak. Struhár centikkel fejelt a kapu fölé, a hazai drukkerek állva tapsoltak, a Spartaknak esélye sem volt az egyenlítésre.
A hazaiak kedvét az sem tudta elvenni, hogy a Spartak-szurkolók nem fértek a bőrükbe, és a meccs után a rendőröknek kellett megfékezniük őket. A sárga-kék tábor ünnepelt, előkerültek a pezsgősüvegek, s a dunaszerdahelyi stadion felett még sokáig zengett: „Szép volt, fiúk!“