Az ember, akit mindenki szeret: Iniesta 22 év után távozik a Barcelonától

Iniesta 32 trófeát nyert klubszinten, a spanyol válogatottal pedig két Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot. A világ minden futballpályáján szeretik és tisztelik. Jelenlegi és korábbi csapattársak, barátok, edzők búcsúztak tőle a bejelentés után, május 20-án pedig eljött nap, amelyre senki nem volt kíváncsi. A Real Sociedad ellen utoljára játszott a Barcelonában tétmeccset Andrés Iniesta. 

A Sevilla elleni kupadöntőben már tudni lehetett. Két perc volt hátra, amikor Ernesto Valverde lecserélte. 67 ezer ember tapsolt állva, köztük a sevillai szurkolók. A maradék két percben a kamera nem a meccset mutatta, hanem a padon ülő játékost, aki a könnyeivel küszködött éppen. „Iniesta döntője” – írták a spanyol újságok. A Barcelona 5–0-ra győzött, Iniesta a 31. trófeáját nyerte, de tudta: ez az utolsók egyike. „Azt akartam, hogy tökéletes döntő legyen” – mondta.

A tökéletes döntő

A Barca negyedik gólját Iniesta lőtte, Lionel Messi passzából. A spanyol középpályás Életem játéka című könyvében Messi arról beszél, hogy amikor rosszra fordulnak a dolgok, csak odaszól Iniestának: „gyere közelebb”. Ilyenkor ő átveszi az irányítást és a felelősséget.

Amikor Iniesta belőtte a gólját, a szögletzászló felé kezdett rohanni, de félúton visszafordult. Messi érkezett elsőként, aki behunyta a szemét és átölelte őt. A pillanatot megörökítő kép vált a kupadöntő szimbólumává, de talán egy egész generációévá. Olyan közel voltak egymáshoz, mint még soha. Mégis olyan távol. 22 évvel azután, hogy beköltözött a La Masíára, 18-cal azután, hogy először találkozott Messivel és 16-tal azután, hogy debütált a Barca felnőttcsapatában, Iniesta 8 ezer kilométerrel távolabb került a klubtól, feltehetőleg valahová Kínába. „Iniesta, ne menj” – írta nagybetűkkel a madridi AS. „Maradj velünk” – kérlelte őt egy másik spanyol lap címlapja. De Iniesta ekkorra már döntött. „A héten jelentem be, hogy megyek vagy maradok, de szerintem mindenki számára egyértelmű” – nyilatkozta a döntő után.

A bejelentés

„Jó napot ­­– kezdte Iniesta, majd tartott egy kis hatásszünetet. Meg még egy kicsit. – Azért hívtam össze ezt a sajtótájékoztatót, hogy elmondjam, ez az utolsó szezonom a Barcában.” Amikor kimondta, hogy „utolsó”, elcsuklott a hangja, a szemében pedig megjelentek az első könnyek. „Szeretném megköszönni a klubnak és a La Masíának, hogy ma az lehetek, aki vagyok. Szeretném megköszönni a csapattársaimnak és minden embernek, aki elkísért engem ezen az úton, hogy jobbá tettek engem. Tudom, mit jelent az, hogy itt játszhattam, és hogy vállalhattam a kapitányra nehezedő felelősséget. Csodálatos volt itt játszani, számomra ez a világ legjobb klubja. Mindig úgy próbáltam képviselni, ahogy azt megérdemli. Remélem, sikerült. Itt vált valóra minden álmom. Sok trófeát nyertem és sok fontos pillanatot éltem meg. Boldog és büszke vagyok arra, hogy ezért a klubért játszhattam. Én ugyan elmegyek, de a Barca továbbra is győztes csapat lesz.”

A hírek szerint Iniesta a kínai szuperligában szereplő Csungking Lifannál folytatja pályafutását. Ő azonban még nem akart beszélni erről. „Túl korai lenne bármit is mondanom. A szezon még tart.” De egy valami biztos. Elhagyja Európát. „Ahogy azt korábban is mondtam, soha nem tudnék a Bar­ca ellen játszani.”

22 év alatt megnyert mindent, amit csak lehetett

Hogyan is tudna, mikor egész életében a Barcában focizott. 1996 szeptemberében került a klub akadémiájára az Albacetétől. 22 év távlatából őrültségnek hangozhat, de Iniesta élete legrosszabbjának nevezte azt a napot. Nem tudta abbahagyni a sírást. „Sápadt volt, apró és törékeny” – mondta róla José Bermúdez, a La Masía egyik lakója. A felnőttcsapatban a ranglétrát végigjárva 2002-ben, 18 évesen mutatkozott be, alapemberré pedig a 2004/2005-ös szezonban vált, és azóta is, ha egészséges volt, kirobbanthatatlannak számított a kezdőcsapatból. Fontos tagja volt a triplázó Barcának (2009, 2015), hogy mást ne mondjunk, a Chelsea-nek lőtt egyenlítő gólja a 2009-es BL-elődöntőben valószínűleg a klubtörténet egyik legfontosabb találata volt. Összesen 32 trófeát nyert a csapattal, ami rekord. 670 tétmérkőzésen lépett pályára, ezzel Xavi (767) mögött a második helyen áll az örökranglistán. Klubjával és a válogatottal is szinte minden létező címet begyűjtött.

Az ember, akit mindenki szeret

A 2010-es holland–spanyol vb-döntő 116. percében Iniesta lőtte a győztes gólt. A gól után levette a mezét, az alatta lévő trikón pedig egy Dani Jarquénak címzett üzenet volt, aki egy évvel korábban halt meg. Azóta mindenhol megtapsolják, még a városi rivális Espanyol stadionjában is. Mindenhol. Nem csak Spanyolországban, és nem csak a vb-győzelmet érő gólja miatt. Tapsolták már meg Torinóban, Lisszabonban és a Bernabéuban is. „Az utolsó császár” – ahogy a Marca nevezte. „Mennyi örömöt okozott nekünk. A távozásával valami meghal a lelkünkben. Semmi sem lesz már ugyanolyan, mint régen” – írta egy madridi újságíró. „Velünk”, „nekünk” – a kulcsszavak Madridból (!). 

Iniesta nemcsak egy Barca-játékos, hanem egy futballista, akit mindenhol imádnak az emberi természete miatt. „Elképesztően jó ember. Ha valaki hátsón rúgná, ő kérne bocsánatot” – mondta róla korábbi csapattársa, Samuel Eto’o.

Így búcsúztak Iniestától

Abban a pillanatban, amikor Iniesta bejelentette a távozását, 700 kilométerrel arrébb, Madridban, Zinédine Zidane is sajtótájékoztatót tartott. „Nehéz pillanat ez mindenkinek, aki szereti a labdarúgást. Nem úgy tekintek rá mint Barca-játékosra, hanem mint futballistára. Lenyűgöz a természete, a szerénysége, és hogy a pályán is mindig higgadt tud maradni. Őszintén szólva, személyesen nem ismerem túl jól, de csak pozitívan tudok beszélni róla. Minden jót kívánok neki a jövőben, a pályán és a pályán kívül is.”

„Ugyan ma azt mondtad, hogy elhagyod a ligát, de a Perico (az Espanyol beceneve) örökké emlékezni fog a nagyságodra. A szurkolók miattad imádják a futballt. Köszönünk mindent és sok sikert” ­­– búcsúzott Iniestától a Barca városi riválisa. „Megtiszteltetés volt a válogatottbeli csapattársadnak lenni, és megosztani veled az öltözőt. Együtt megnyertük a legcsodálatosabb trófeát. Klubszinten riválisok voltunk, de a legnagyobb tisztelettel viseltettünk egymás irányába” – írta Iker Casillas a Twitteren. „Köszönjük, Andresinho” – hálálkodott Sergio Ramos, aki a Bayern München elleni BL-elődöntő után azt mondta, ha Iniestát Andresinhónak hívnák, két Aranylabdája lenne. „Hány és hány varázslatos pillanatot éltünk meg együtt. És ezekért köszönettel tartozom neked” – emlékezett vissza Fernando Torres. „Kapitányom, csapattársam, barátom. Köszönöm. Sok sikert neked és a családodnak” – írta Ivan Rakitic. Messi kiváltságnak érzi, hogy együtt játszhatott vele: „Andrés, köszönöm az együtt töltött éveket. Kiváltság volt ezt a sportot veled együtt élvezni és ezt a sok felejthetetlen pillanatot veled megélni. A legjobbakat kívánom neked a karriered és az életed új szakaszában! Egyéniség vagy a pályán és azon kívül is.” Iniestától korábbi csapattársa, a jelenleg a New York Citynél futballozó David Villa is elbúcsúzott: „Köszönöm, hogy élvezetessé tetted számomra a futballt. Köszönöm a csodálatos napokat, amiket együtt töltöttünk a Barcában. A legjobbat érdemled.”

Nem maradhatott ki Pep Guardiola sem, aki 2008 és 2012 között 14 trófeát nyert a katalánokkal: „A Barcánál töltött utolsó éveimet el sem tudtam volna képzelni nélküle. Őt nézve sikerült jobban megértenem a futballt. Csak figyeljék meg, mit csinál a pályán, az általa megnyert párharcok mennyisége, a játékstílusa, a felfogása a példa, hogy egy profinak hogyan kell viselkednie a pályán és azon kívül. Minden jót kívánok neki a jövőben. Remélem, egy nap visszatér a Barcelonához, hogy oktassa a fiatalokat vagy akár a profikat is.”

Kovács Gábor