A kísérletezés éve – bajnoki arannyal

Év közben csak egyetlen egyszer tűnt fel a neve a dobogósok között. Az országos bajnokságon, ahol megnyerte a férfiak öt kilométeres versenyét. Hogyan lett bajnok?Előtte egy futótársam megemlítette, hogy van köztünk valaki, mégpedig a kassai Jaroslav Szabo, aki gyors iramban kezdi a versenyt. És valóban így volt, meglódult az elején, de mi, többiek a saját tempónkat futottuk. Az első kilométernél utolértük, s utána már élre törtem, fokozatosan leráztam a vetélytársaimat, a verseny végéig csak az előnyöm megőrzésére ügyeltem. Szerencsére meleg volt, én meg bírom a meleget versenyzés közben. Tizennyolcan vágtak neki a távnak, több mint tizenhat másodperces előnnyel futott célba Jaroslav Szabó előtt. Ideje pedig 15:30,10 perc volt. Ezzel mennyire elégedett?Nem nagyon. Idén azonban egyéni csúcsot javítottam ezen a távon. Még júniusban indultam a Budapest Open viadalon, ahol 15:09,19 perces idővel hetedik lettem. Már az jelzés volt, hogy öt kilométeren kell indulnom az országos bajnokságon. És a többi verseny? Máshol nem is rajtolt?Gyenge szezonom volt. Kitűzött célomat azonban teljesítettem, mert megvan az országos bajnoki cím. Különben nem sokat versenyeztem, csak néhányszor futottam, nem voltam formában. Legalábbis olyanban nem, amilyenben szerettem volna lenni. Miért?Akkor még nem volt edzőm. Októbertől Tibor Daniš vette át a felkészítésemet. Ő mondta, hogy az erőnlétemmel nincs baj, csak a gyorsulást kellene gyakorolni. Eddig nem sokat tudtunk dolgozni. Két hétig beteg voltam, két edzésünk volt, majd megsérültem. Még mindig nem vagyok rendben. Az Achilles-ín fölött érzek fájdalmat. Orvosi ellenőrzésekre járok. Ideje lesz felkeresnem Dunaszerdahelyen Andics Mikit, mert ő tud segíteni rajtam. Tavaly se nagyon hallottunk Magyar Bálintról…Kerek egy évet Portugáliában töltöttem 2012/2013-ban. Egy ottani klubban sportoltam, kicsit beleláthattam a külföldi versenyzés világába. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy hazajövök. Korábbi edzőm, Miroslav Okál is támogatott abban, hogy próbáljam meg külföldön. Tavaly az országos bajnokságról is lemaradtam, mert éppen sztrájk volt a repülőtéren, s nem értem haza, pedig nagyon jó formában voltam, s a mezeifutó-bajnokság is elúszott. A korábbi években a pályán az akadályfutást szokta előnyben részesíteni. Átváltott a hosszútávra?Igen. Az ötezer méter a kedvenc távom. A három kilométeres akadályfutást hanyagolni fogom, talán jövőre egy versenyen újra kipróbálom. Az öt kilométer nagyon fekszik nekem, nagyon szeretem, a kitartást, az erőt és a gyorsaságot ötvözi magában. És mi van a mezei futással?Még mindig nagyon szeretem. Idén is készültem az országos bajnokságra, de most is lemaradtam róla, sérülésem kizárta a hétvégi rajtot. Jövőre szeretnék előrukkolni egy jó teljesítménnyel. Az idei szezonon ráment a kísérletezésekre. Kitapasztaltam, hogy mi jó, mi nem jó, s az új edzőm is okosabb lett. Dunaszerdahelyi létére a nyitrai Stavbár atlétája. Hol készül?Nyitrán szoktam edzeni. Ott sok időt töltök, de sokat vagyok otthon is. Nyitrán nagyon jó feltételek vannak, ezért több edzésem van a klubban. Remek a pálya, a Zoboron is lehet futni. Két éve érettségiztem a dunaszerdahelyi sportgimiben, még most is támogat a volt iskolám, oda járok úszni, fitneszbe. Idén inkább a sportot részesítem előnyben. De vannak merészebb terveim is. Elárulná?Jövőre először Szlovákiában szeretnék a legjobb hosszútávfutó lenni, öt kilométertől felfelé minden távon. Ha ez sikerül, nagyobb célok felé török. Ennek elérésében a hozzáállásom is segít. Az utóbbi egy–két évben nagyon ambiciózus lettem, szeretném bebizonyítani, hogy képes vagyok akármire. Eddig nem volt ilyen?Elgondolkoztató kérdés, nem tudom rá a választ. Az utóbbi években sok mindenre rájöttem, változtak a körülmények, megpróbálok mindent megtenni a sikerért. Azt mondtam az edzőmnek: akármit képes vagyok megtenni azért, hogy jövőre kijussak az U23-as Európa-bajnokságra. Úgy érzem, fejben is megértem. Hálával tartozom a szüleimnek, barátaimnak, a családnak, hogy kitartottak mellettem.