Szaporodnak az alvótelepülések

A nagyvárosok előterében sűrűsödő települések gyakran összeérnek, esetenként a nagyváros részévé válnak. A központtól távolodva ugyan ritkul a településhalmaz, de a városközpontokba vezető útvonalak mentén a települések növekedése folyamatos. A megyei városok közelében alvótelepülések alakulnak ki, amelyek a lakófunkciót töltik be, népességük ugyanis a nagyvárosba jár dolgozni, ingázik.

Kezdetben a jómódú polgárok költöztek vidékre, ahol volt szabad parcella, kedvező áron nagyobb telek, a kiköltözőket a vidék nyugalma, kisebb forgalma is vonzotta. Az ezredfordulót követően a 30 és 50 év közötti középosztálybeliek kiáramlása is elkezdődött, akik benépesítették a nagyvárosok körüli kisebb településeket. Ennek következményeként 1996 óta 132 ezer fővel csökkent a nagyobb szlovákiai városok lélekszáma.

„Idővel azonban megfordult az irányzat” – figyelmeztet Imrich Béreš, az Első Lakás-takarékpénztár (PSS) elnöke, mivel a vidékre települők sok esetben rájöttek arra, hogy nincs kiépítve az infrastruktúra, kevés a megfelelő színvonalú szolgáltatás, túl időigényes az ingázás. Emellett egyre kisebb parcellákat mértek ki, egyre kisebb lett a zöldterület, az ingatlanfejlesztők túlságosan is a hatékonyságra törekedtek. Mivel a PSS már több mint két évtizede finanszírozza a lakosság ingatlanvásárlását, ezért nem mindegy számára, hogy miként alakul a hazai szatellitvárosok sorsa. „Nálunk az a szokványos, hogy szeretjük birtokolni az ingatlanunkat. Márpedig a szatellitek lehetőséget adnak arra, hogy saját házunk legyen, ráadásul az egyre hozzáférhetőbb hitelek csak tovább növelik a saját ingatlan iránti igényt. Vagyis az elkövetkező időszakban tovább tart a lakosság kitelepülése a zsúfoltabb városokból, azonban ennek egyik feltétele az infrastrukturális beruházások erősítése. Pozsony számára például nélkülözhetetlen az R7-es gyorsforgalmi út megépítése és Dunaszerdahely tehermentesítése” – vélekedik Béreš.