Megmenteni a Csallóköz értékeit

„Csak azok az emberek, akik ismerik természetes környezetük szépségét és értékeit, lehetnek motiváltak arra, hogy ezt kellőképpen védjék is. Nem csupán az össztársadalmi célok vagy a jövő generációinak az érdekében, hanem elsősorban önmagukért” – vallja a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ – Bratislavské regionálne ochranné združenie). 

Szlovákiában ez az egyik legsikeresebb nonprofit szervezet, amely pozsonyi székhelyéből kiindulva védi, menti, újítja, regenerálja Nyugat-Szlovákia, elsősorban a Duna mente, ezen belül is a Csallóköz természeti kincseit, amelyeket az ember a civilizáció oltárán akaratlanul, vagy nem ritkán tudatosan feláldozott. Ez a maroknyi csapat – összesen alig több mint húsz elszánt, szakmai tudással felvértezett fiatal – kitartásával, állhatatosságával igazi csodákat valósított meg a társulás 12 éves fennállása óta. A természetvédelmet komplex tevékenységnek tartják, amelyet nem lehet a gazdasági és politikai összefüggésektől elkülönítve megvalósítani. Ténykedésüket elsősorban a problémák megelőzésére összpontosítják, azzal, hogy tájékoztatják a nyilvánosságot, illetve növelik a fiatalok környezetvédelmi tudatosságát. Erőfeszítéseik mégsem mindig járnak sikerrel. Sokszor áll elő olyan helyzet, amikor kénytelenek az illetékes államigazgatási szerveket, sőt esetenként akár a bűnüldöző hatóságot értesíteni. Nem szívesen teszik, csak a legvégső esetekben lépik meg ezt a lépést. Szerencsére sokkal több a pozitív, mint a negatív tapasztalatuk.

A Duna és mellékágai

Karolína Sobeková, a „brozosok” egyike, aki többek közt a „Bees and Fish” (méhek és halak) projekt felelőse, amely a valamikori őshonos madárfajokat is hivatott újra honosítani a Duna Pozsony és Helemba közti 173 kilométeres szakaszán, azzal, hogy újrateremtik a számukra az élhető és fészekrakásra alkalmas folyópartot.

„Ha a szlovákiai oldalról nézem a magyar partot, ideális fészekrakó helyeket látok a folyó partjain. Ha a magyarországi partról tekintek át a szlovák oldalra, a helyzet távolról sem ilyen ideális”

– magyarázza Sobeková.

Harminc évvel ezelőtt az akkori Csehszlovákia elkezdte a Duna folyam szabályozását, hajózásra alkalmassá tételét, mert az akkori vízgazdálkodási politika ezt tartotta helyesnek és szükségesnek. Ennek a döntésnek járulékos következményeként elzárták a főfolyam szerves részeit, a mellékágakat, ezzel tönkretették több védett madárfaj fészkelési helyét a folyó természetes meredek partfalaiban, amivel néhány ezer párról néhány százra csökkentették a madárpopulációt. Mai szemmel nézve már nyilvánvaló, hogy nem volt szükség ilyen mértékű beavatkozásra. Ezen mellékágak és az egész Duna menti ágrendszer újraélesztését tekinti a társulás egyik feladatának. Az első mellékágat 2012-ben tisztították ki Medvénél, pár hónappal ezelőtt pedig a kulcsodi mellékágat csatolták vissza a főfolyamhoz. A nagy volumenű beruházásokat nagyrészt az Európai Unió finanszírozza a LIFE program keretében a környezetvédelmi minisztérium és a Vízépítő Vállalat (VV) hathatós segítségével.

A különleges Duna

A Duna egyedülálló folyó. Az Alpokból hegyi folyamként zúdul alá, majd megérkezik hozzánk, a nagy síkságra, ahol óriási területen folyik, ezzel mintegy belföldi deltát alkotva, amely mocsarak, láposok, zsombékok, holtágak és nádasok rendszerét jelenti. Valamiféle közép-európai Amazóniát alkotva, amelynek legszélesebb része Vajka környékén van. Ennek eredménye az a különleges növény- és állatvilág, amely csak a Duna mentére jellemző, és amelyet a „brozosok” minden erejükkel próbálnak megvédeni ott, ahol még létezik, illetve visszaállítani eredeti állapotába ott, ahol még lehetséges.

A pocok-projekt

Félreértés ne essék, nem a kártevő mezei pocokról van szó, hanem sokkal ritkább társáról, az északi pocok mehelyi alfajáról, amely a jégkorszakból maradt meg. Már ahol megmaradt, mert a jégtakaró visszahúzódásával elveszítette természetes életterét és az ember is mindent megtett azért, hogy eltüntesse. Elszigetelt populációi mégis megmaradtak a Szigetköz egyes területein, Ausztriában a Neusiedler See mentén, de főleg nálunk, Szlovákiában, a Duna mentén. A zsombékos területeket kedveli, gazdasági növényekben nem tesz kárt, ugyanis kerüli a száraz élőhelyeket . Az ő megmentése, jobban mondva az ő életterének a megmentése is az egyik tervezett projekt. 

Madárfajok védelme

A fűzfák projektje már sikeresen zajlik Ekecs, Nemesócsa, Gúta, Megyercs, Ekel és Szilas kataszterében. Szintén a ritkán előforduló madárfajok védelmét szolgálja. „Egyik fő feladatunk a szántóföldperemek újrafüvesítése, mert az óriási mezőgazdasági területen alig léteznek biofolyosók. Ezért is igyekszünk újraéleszteni a természetes legelőket, fákat ültetünk, felújítjuk a mocsaras, lápos területet, amivel próbáljuk csökkenteni a mezőgazdasági területek aszályosságát” – magyarázza a projektet felügyelő Žofia Filagová. A projekt szerves részei a meanderi árterekből megmaradt fűzfák, amelyek valaha a csallóközi táj jellegzetes színfoltjai voltak. Ezek rendszeres botolásával is segítik a szuvas törzsben élő élőlények, bogarak, madarak élőhelyének a megmaradását.

A nagyléli csoda

„A nagyléli sziget az egyik büszkeségünk. Jeles példája annak, hogy van értelme az erőfeszítéseinknek” – vallja Karolína Sobeková projektmenedzser. Ez a sziget ma a Duna menti természet védelmének követni való példája. A BROZ már több éve gondozza és felügyeli a sziget környezetét, tevékenységével összekapcsolja a természetvédelem és a hagyományos tájgazdálkodás céljait, miután 2013-ban sikerült revitalizálták a nagyléli Duna-ág medrét, ami által a szigetet ismét közrefogta a természetes folyóvíz, visszaállítva az eredetileg létezett környezetet a vízimadarak, halak és kétéltűek számára. Újra bevezették a haszonállatok legeltetéses tenyésztését, így ma már ismét a szarvasmarhák, juhok, kecskék, lovak, sőt a vízi bivalyok és a Magyarországon őshonos szürke marhák vették birtokba a sziget legelőit.

„Mindenkinek ajánlom, menjen el, lássa és élje meg a sziget adta természeti környezetet, mert ez igazi élmény”

– meséli lelkesen Karolína Sobeková.

Tanulás, tanítás

„Akármilyen projektet kezdünk el, az egyik legfontosabb lépésünk a helyi lakosok tájékoztatása arról, mit miért, hogyan teszünk és mi lesz a munkánk eredménye. Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az emberek nagyon nyitottak, befogadók, és a magukénak érzik a környezetvédelmet”

– vallja a két projektmenedzser.

A tájékoztatást és felvilágosítást már az iskolákban kezdik. Rendszeresen szerveznek kirándulásokat iskolások számára azokra a helyekre, ahol éppen egy környezetvédelmi projekt megvalósítása folyik. A tájékoztatást és kommunikációt annyira fontosnak tartják, hogy ez a pozsonyi székhelyű, teljes mértékben szlovák anyanyelvű szakembercsapat, felfogadott egy magyarnyelv-oktatót, hogy mindenki, aki a magyarlakta vidéken valósítja meg a rá bízott projektet, szót tudjon érteni a helyiekkel. 

Szlovákia nem csak a Tátra

„Nem vitatom a tátrai hegyek különleges szépségét, nagyon is szeretem őket, de Szlovákiában nem csak a Tátra van. Itt van a méltatlanul elhanyagolt Duna folyó mente, amely szépsége csodálatra méltó, természeti környezete különleges, faunája pedig egyedülálló, amit óvni kell, esetenként újraéleszteni kötelező”

– mondja Karolína Sobeková.

Való igaz, hogy a Duna menti táj ökológiai szempontból egyedi terület. Sajátos élőhelyei sokféle ritka növény- és állatfaj számára adnak életteret. A Duna főága és a Kis-Duna által körbezárt Csallóköz Szlovákia legtermékenyebb mezőgazdasági területe, itt van Közép-Európa legnagyobb ivóvízforrása is. Sajnos a lokális érdekek ezt nem mindig tartják szem előtt, hiszen vannak községek, amelyek a gyors haszon érdekében ezen az egyedi, értékes földön többhektárnyi területen is lebetonozott ipari parkokat létesítenek. Szerencsére a „brozosok” csapata már sok mindent visszahozott abból, amit elveszettnek hittünk.