Ján Budaj: A csallóközi vízkészlet megóvása az egyik legfőbb prioritás

Több szerzőtársával szamizdatban adta ki a „Bratislava nahlas” című kiadványt, mely abban az időben merészen kritikus volt. Egyebek mellett Pozsony eltussolt, katasztrofális ökológiai helyzetét taglalta. A 2020-as parlamenti választás után került a környezetvédelmi tárca élére.

Ön szerint mi a környezetvédelem három jelenleg legégetőbb megoldásra váró problémája?

Az első a környezetvédelem tekintélyének a visszaállítása, ezt a hivatal átvétele utáni első száz nap egyik céljául tűztem ki. Volt időszak, 2010-ben, amikor ez a minisztérium szinte megszűnt, hiszen egy darabig a mezőgazdasági tárcán belül működött. De említhetem az ominózus Interblue Group, vagyis az emisszióskvóta-ügyet is. (A tárca legnagyobb korrupciós botránya, mely során SNS-es miniszterek áron alul adták el egy kétes hátterű amerikai cégnek Szlovákia fel nem használt szén-dioxidkibocsátási kvótáit, többmilliós veszteséget okozva ezzel az államnak – A szerk.megj.) Az első száz nap alatt kollégáimmal több kirívó esetre rámutattunk, ilyen volt a szemétlerakatok, az ivóvízkészlet, a levegőszennyezettség, az egykori pozsonyi Dimitrov Vegyi Művek szanálásának kérdése. Meg kellett válnunk néhány, a tárcához tartozó vállalat vezetőjétől (a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat és a Vízgazdálkodási Építővállalat igazgatóitól), nyilvánvalóvá vált az is, hogy a felmerült problémák orvoslása végett szükség lesz néhány törvény módosítására. Ezzel adott is a három megoldásra váró probléma: elsősorban visszaadni a környezetvédelem tekintélyét, másodsorban a törvények módosítása és harmadikként a meglévő törvények szigorú betartásának az ellenőrzése.

Az ország ivóvízkészletének jelentős része a Csallóközben van, állapotáról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint nincs veszélyben, mások a vészharangot kongatják. Ön szerint mi a realitás?

Véleményem szerint ebben a kérdésben nincs helyük különböző nézeteknek. Ez Szlovákia természeti kincse, amelyről gondoskodnunk és minden lehetséges eszközzel védenünk kell. Ezt egyébként a hivatali időm egyik legfontosabb feladatának tartom. Jelenleg Szlovákia-szerte 16 projekt van folyamatban, 100 különböző helyszínen folynak geológiai kutatások, kárfelszámolásokkal pedig 26 helyszínen foglalkozunk, további 17-re közbeszerzés van kiírva. A Csallóközben a következő helyszínek érintettek: Komáromban két helyszín, Érsekújvár, Párkány, Nagymagyar, a vereknyei lerakat és Pozsony-Fekete-erdő. Ezeken a helyszíneken már vagy folyamatban van a felszámolás, vagy hamarosan megkezdődik. Geológiai kutatásokat 13 különböző helyszínen végzünk a Csallóközben, és több tucat helyet állandó megfigyelés alatt tartunk.

A vereknyei lerakat viszont állandó veszélyt jelent az ivóvízkészletre, és nem utolsósorban az a tény is, hogy a Csallóközben még mindig nincs mindenhol kiépítve a csatornarendszer.

A csatornarendszer kiépítése a megfelelő tisztítórendszerekkel együtt természetesen nagyon fontos lenne. Igyekezni fogunk erre uniós forrásokat találni, azokból a soron kívüli juttatásokból is, amelyekre Szlovákia a Covid-19 révén lesz jogosult.

Lehetséges lesz ezt a pénzt a csatornázás kiépítésére fordítani?

Igyekezni fogunk, hogy így legyen. Én bízom benne, hogy igen. Igor Matovič miniszterelnök is támogatja ezt a javaslatot, hiszen többször is éppen a csatornázás kiépítését említette, mint az uniós juttatás egyik lehetséges beruházását. Ami a vereknyei lerakatot illeti, jelenleg az építési engedélyre várunk. A helyzetet bonyolítja néhány telektulajdonos, akik nem egyeztek bele, hogy a tulajdonukban lévő területeken felszámolási munkákat végezhessünk. Ezért a környezetvédelmi tárca kénytelen volt a területek kisajátításáról dönteni, ami jelenleg is zajlik.

Néhány nappal ezelőtt vette át a környezetvédőktől azt a petíciót, amely a szárazföldi Duna belső deltája ágrendszerének megmentéséről szól. Ennek az a feltétele, hogy gyakoribbak és bőségesebbek legyenek az elárasztások. Sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban, mert úgy vélik, a Duna medre sokat mélyült az elmúlt években, így az elárasztások nem lesznek hatásosak.

A Duna ágrendszerét évek óta csonkították, aminek következtében felgyorsult az áramlás, legutóbb például akkor, amikor elkezdődött Ligetfalu kiépítése, ahol a mai napig léteznek ezek a holtágak. A KisDunát alig, vagy egyáltalán nem tisztították az üledékektől, ami szintén a főfolyam felgyorsulásához vezetett. Egy időben úgy tűnt, hogy a bősi vízerőmű megépítése megoldja ezt a gondot. Mindannyian emlékszünk, hogy amikor beindult, mennyire megemelkedett a kutak vízszintje. A környezetvédők és jómagam is már akkor arra figyelmeztettünk, nemcsak a körtvélyesi tározót, hanem az egész rendszert állandóan tisztítani kell a lerakódásoktól és üledékektől, hogy ez az ideális állapot megmaradjon. Mint tudjuk, egy időre az állam magánvállalkozóknak adta bérbe az erőművet, akik haszonélvezői voltak az erőmű által kitermelt áramból származó nyereségnek, de a karbantartással vajmi keveset törődtek. Most zajlik a zsilipkamrák és zsilipkapuk felújítása, majd következnek az elektromos generátorok. Az erőmű üzembe helyezése óta ez az első nagyszabású felújítás. De ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a körtvélyesi víztározó is megtelt üledékkel, így a vízerőmű jelenlegi állapotában már nem jelent védelmet egy esetleges árvíz ellen, hiszen a víztározó kapacitása jelentősen csökkent. Valljuk be őszintén, az ágrendszerek kiszáradását nemcsak a Duna medrének az elmélyedése okozza, hanem elsősorban Európa kiszáradása és a felmelegedés, amit okozhat a civilizáció előrehaladása vagy a klímaváltozás, amely most zajlik és sokkal erőteljesebben, mint gondoltuk. Hiszen a világ éghajlata átlag 1,3 Celsius-fokkal melegedett fel, de Szlovákiában kétfokos a hőmérséklet-emelkedés. Érthető módon, hiszen a kontinens közepén vagyunk. Szlovákia egyre szárazabbá válik, ezért is olyan fontos a talajvíz megóvása Szlovákia déli területein.

Mi a véleménye egy esetleges Duna menti natúrpark kialakításáról a Csallóköz és a Szigetköz ágrendszereinek összekötésével?

A határvonal a Duna közepén halad, úgyhogy össze vannak kötve, szerencsére nincs határ, amely elválasztana bennünket. Inkább az az érzésem, hogy nálunk kevésbé értékelik az ágrendszer természeti különlegességét, és távolról sincsenek úgy kihasználva a folyó adta üdülési és pihenési lehetőségek, mint a magyar oldalon. A magyarországi oldalon sokkal nagyobb mértékben megmaradt az eredeti ágrendszer, jóval élénkebb a turizmus, kellemes csárdákkal, éttermekkel és különböző látnivalókkal, élményekkel várják az oda látogatókat. Úgy hiszem, ezzel még tartozunk magunknak. Mi még nem fedeztük fel a Dunát Szlovákia számára. Éppen ezért a Duna „rehabilitálását” és egy natúrparkot minden erőmmel támogatom vagy támogatni fogok, a különböző polgári kezdeményezéseket is arra biztatom, hogy fogjanak neki.

A Dunánál maradva Magyarországon már lezárult a Doborgaz– Dunakiliti kerékpároshídra kiírt közbeszerzési eljárás. Mi a helyzet nálunk?

Július 13-án tették közzé a pályázati felhívást, a borítékok felnyitásának új dátuma szeptember 3. A bekötőutak megépítésére már megvan a kivitelező cég, jelenleg zajlik a szerződés aláírása előtti közbeszerzési eljárás ellenőrzése.

Ennek kapcsán még egy kérdés: mi a véleménye a víztározó alatti technikai alagút közútként való felhasználásáról?

Mégparlamentiképviselőkéntvolt alkalmam megszemlélni az alagutakat. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet ezeket a technikai alagutakat közútként használni. Szerencsére eddig minden működik, nincs szivárgás ez alatt az óriási betonkád alatt, de nem vagyok benne biztos, hogy a technikai normák és előírások lehetővé teszik az alagutak nyilvánosság által való felhasználását. Nagyon jó lenne, de ahhoz annak idején valószínűleg más technikai kivitelezést kellett volna választani. Biztos, hogy megkönnyítené Vajka, Bodak és Doborgaz mindennapjait, de egyelőre nincs konkrét útmutatás a folytatásra.

Mi a helyzet a műanyag flakonok visszaváltásával? Leállt a projekt?

A projekt nem állt le, a határidőket sem módosítottuk, a világjárvány miatt kitolódott a kezdés időpontja. Időközben több hibára is fény derült, vagyis a parlamentbe ezen hibák korrigálása után kerül ismét a tervezet. Egyik ilyen hiba volt például a kiszabott bírságok behajtatása, illetve azok összege, ami egyáltalán nem motiváló. A törvény további hiányossága, hogy nem veszi figyelembe a vonalkód nélküli műanyag flakonok visszaváltását, vagyis éppen azokat, amelyek a legjobban szennyezik környezetünket. Technikailag ez lehetséges, a viszszaváltó automata képes elfogadni a vonalkód nélküli műanyag flakonokat. Jelenleg egy olyan megoldást keresünk, amely biztosítja, hogy elkerüljük a visszaéléseket, vagyis olyan palackért ne lehessen visszakapni a betétdíjat, melyért korábban nem fizették azt ki. Ezzel egyidejűleg azt kell elérnünk, hogy a természetben szanaszét heverő műanyaghulladék begyűjtésére is motiváljuk az embereket.

Végül: lesz Pozsonyi Duna Menti Park?

Igen, lesz, és örömmel mondom, nagyon szép a terv.