Favágás a szigeti réteken

Holott nem vágták, csak radikálisan botolták, hogy megmentsék őket. Nemcsak a fákat – elsősorban fűzfákat –, hanem az őket körülvevő környezetet is. 

Mi a botló fűzfa
A botló fűzfa jóval több, mint fa. Egy tökéletesen átgondolt gazdálkodási módszer. Hajdanán, az egyik leggyakrabban előforduló fafajta volt a Csallóközben, mert hála a magas talajvízszintnek a vizenyős, lápos talajban ideálisak voltak a feltételek a fejlődéséhez. Elődeink kedvelt fája is volt, hiszen levágott ágait nemcsak fűtésre, kosárfonásra, hanem vályogházak építésénél is rendszeresen felhasználták. Nagy előnye volt, hogy nagyon gyorsan új hajtásokat, új ágakat növesztett. Nem is beszélve arról, hogy korhadékkal teli hatalmas odvaiban ezernyi élőlény talált menedéket a különösen hasznos és értékes rovarcsoportoktól kezdve a denevéreken át egészen a baglyokig. Az idős botló fűzfák a hagyományos gazdálkodás eredményének példái és jelentős értékkel bírnak a biológiai sokféleség szempontjából is.

Az Alsó-Csallóköz csodája
Ezt a meanderi fűzfát méltán nevezik az Alsó-Csallóköz csodájának is. Ha körbenézünk a tájon, a több százhektáros monokultúrás termesztést a botló fűzfás kolóniák mint afféle kis zöld szigetek törik meg. 5–7 évenként kell őket visszavágni, nehogy tönkremenjenek. Ha túl nagyra nőnek az ágai, előfordulhat, hogy a törzse nem bírja el a nagy koronát és kettétörik, mert a belseje korhadt és odvas. A botló füzekről való gondoskodás a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) fő feladati közé tartozik már több éve. A projektfelelős Žofia Filagová vezetésével az elmúlt időszakban – hála az állandó gondoskodásnak – már közel 1000 faegyedet sikerült botvágással megmenteni és új életre ösztönözni. Most is szorosan együttműködnek a bogyaréti önkormányzattal és a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökséggel.

Védelem fűrésszel
„Az ilyen projektekbe Pozsonytól Kassáig nagyon sok önkéntes is bekapcsolódik” – magyarázza Vajlik Katarina, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség túzokvédelmi központjának a munkatársa. Ez a központ kőhajításnyira fekszik attól a helytől, ahol az egyik jelentős botlófűzfa-komplexumot vágták vissza legutóbb. 
„Igen, a természetet lehet markolóval és motoros fűrésszel is védeni. A fűzfákat először a túzokvédelmi központ udvarán kezdtük kezelni, majd fokozatosan kiterjesztettük a szigeti rétek további részeire is. Ha megfelelően gondoskodunk róluk, akár 120–150 éves kort is megélhetnek a fűzfák, ideális életteret adva kisemlősöknek, békáknak, olyan rovartörzseknek, amelyek fennmaradásához létszükséglet ezek az odvas, szuvas fák” – mondja a természetvédő.

Eltűntek a túzokok
A túzokvédelmi központot a múlt század nyolcvanas éveiben 
alapították, hogy megmentsék az Alsó-Csallóköz túzokpopulációját. Nem sikerült. Amikor megalakult a központ, már csak húsz túzok élt ezen a területen, holott az ötvenes években több mint 170. „Az 1965-ös árvíz volt a nagy vízválasztó. Akkor nagyon sok tanyai ház, gazdasági épület tönkrement, ezeket ledózerolták, és betemették a vizenyős, lápos területeket. Addig halászni lehetett a megduzzadt Dudvágban, most már csak itt-ott láthatók a folyami víz nyomai. A madárvédelmi terület 95 százaléka monokultúrás szántóföld, amely nem biztonságos fészkelési hely a túzoknak” – magyarázza Bogyarét polgármestere, Aradi Mónika, aki lelkes természetvédő. 

Az élőlényeket, még a védetteket sem lehet életterüktől függetlenül kezelni, menteni. Csak azok a fajok maradnak fenn, amelyeknek megvannak a megfelelő életkörülményei. Először vissza kell állítani azokat az életkörülményeket, amelyeket az adott állat-, rovar-, vagy madárfaj igényel, azután bízni kell 
a természet és az élővilág intelligenciájában, mert ők ösztönösen jönnek vissza oda, ahol meg tudnak maradni.