A néptánc, a fafaragó és a zöldnyakkendősök

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség magyarországi mintára indította el a regöstalálkozót öt évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy megismertesse a népi hagyományokat a cserkészekkel, akik ezt később tovább is adhatják majd. „Egy olyan élő közösség kialakítása volt a cél – meséli Csémi Szilárd, a cserkészszövetség ügyvezető elnöke, a FELCSER egyik útnak indítója –, amely tagjai a mindennapokban is érdeklődnek a népi hagyományok iránt, és a cserkészeten kívül is fontosnak tartják a táncházmozgalmat.”

A péntek este kezdődő rendezvény az elmaradhatatlan táncházzal nyitott, ahol Ölveczky Árpád tanította a lépéseket a Pengő zenekar kíséretére. A táncok között pihenni vágyók az egyedüli hangulatú teaházban fújhatták ki magukat, vagy megtekinthették a 70 évvel ezelőtti magyarországi Leánycserkész Világtalálkozóról, a Pax Ting-ról nyílott kiállítást. Az éjszakába nyúló mulatság után hamar elcsendesedett a hétvégének szállást adó marcelházi alapiskola, hiszen a szombati nap népi mesterségek igazi kavalkádját tartogatta a résztvevők számára.

A türelmesebbek kosarat fontak vagy gyapjút nemezeltek, az ügyes kezűek lószőrből, drótból és gyöngyökből alkothattak ékszereket, de ki-ki magának önthetett gyertyát, fonhatott karkötőt, készíthetett képet termésekből, dekorhomokból vagy épp szalvétatechnikával. A furmányos fajáték faragástól, a kürtöskalácssütésen át a citerázásig mindenféle hagyományos népi foglalkozás csábította a cserkészeket, a kipróbálásnak pedig csak az idő múlása szabott határt.

Délután bemutatók tarkították az egyébként sem unalmas programot. Majd Kun Ferenc a Rákóczi Szövetség alelnöke tartott előadást arról, hogy miként látják a felvidékieket az idegenek, Balczó András olimpia bajnok pedig életéről, sportolói pályájáról és világnézetéről beszélt a cserkészeknek. A nap folyamán a résztvevők bekapcsolódtak a Magyar Református Szeretetszolgálat által szervezett önkéntes napba, a Szeretethíd kapcsán a résztvevők az iskola körüli kerítést festették le.

Vacsora után pedig újra a zene és a tánc került az előtérbe. Halmos Béla Pista bácsi dudáljon kend… című filmének megtekintése után már meg is szólalt a zenekar, ezúttal a Pengő. Széki táncok, bodrogközi körtánc, egylépéses polka, csak szusszanásnyi teaszünetekkel, míg a nap végén felcsendült: „Haza is kéne már menni…”

Marcelháza utoljára adott otthont a rendezvénynek, de az elkezdett hagyományt megújult formában a féli cserkészcsapat folytatja jövőre. (Bodzás Gergely; Lengyel Zoltán felvételei)