Aki tudja, hová nem érdemes mennie, az talán azt is hamarabb eldönti, hogy hová érdemes. Meg az is előfordul, hogy csak arra járunk, és nem tudjuk, mit érdemes a környéken megnézni. Ebben próbálunk ismét segíteni, néhány kevésbé nevezetes hazai nevezetesség bemutatásával. Tartsanak velünk!
A legszebb víztorony
Víztornyoknak nem szokás szépségversenyt hirdetni, de ha egyszer mégis létrejönne egy ilyen, a nagyszombati biztosan dobogós helyre kerülne. Emil Belluš tervei alapján készült, 1954-ben esett át a vízkeresztségen. Azóta tárol. Persze, rengeteg víztornyot találunk országszerte, a legtöbb viszont gömbnyalókára (bizonyos dialektusokban szopókát mondanak), vagy kifordított esernyőre emlékeztet. Ezt a karikás tartószerkezetűt kellemes park veszi körül, úgyhogy ha Nagyszombatban járunk, és nagyon nincs hová mennünk, megközelíthetjük (a Pöstyéni útról, a körforgalom felől kell bemenni). Külön ezért viszont talán nem érdemes odautazni.
Jánošík kampója
Napjainkban is születnek emlékművek, amelyek emlékhellyé teszik a helyet, ahová leteszik őket. Így lesz egy helyből emlékhely. Liptószentmiklós például Juraj Jánošík kivégzésének emlékművével lett gazdagabb a 2021-es év végén, joggal mondhatjuk tehát, hogy az ország egyik legújabb emlékművéről van szó. Jánošíkot egy vaskampóra akasztották fel 1713-ban, a kampót az egyik bordájába akasztva, hogy szenvedjen is, hirdetve a tanulságot, hogy így járnak a rablóvezérek. Előtte persze megkínozták, és az sem lehetett kellemes, amíg elfogásának helyéről, a kishonti Klenócról (Klenovec) Liptószentmiklósra vitték. Talán kevésbé ismert tény, hogy a 25 évesen kivégzett Jánošík huszonegy-két évesen II. Rákóczi Ferenc kuruc seregében is ott volt, és az 1709-es trencséni csata után került a császáriak fogságába. Persze, rablóvezér csak ezután lett. Aki tehát véletlenül erre vetődik, felkeresheti a vasból, betonból és kötélből készült, majdnem négy méter magas emlékművet, Šibeničky városrészben.
A stubnyai viadukt
Idén január közepén nyilvánították műemlékké a stubnyai vasúti völgyhidat, amely Stubnyafürdő (Turčianske Teplice) Alsóstubnya településrészében található, a Besztercebányára vezető vonalon. 1936 és 1940 közt épült, és az egyetlen vasúti viadukt a vonalon, amelyben a második világháború idején nem keletkezett kár. Gyakorlatilag átadása óta folyamatosan működik. Trükkös egy építmény, négy pillére ugyanis úgy néz ki, mintha kőből rakták volna, közben a belsejében acélszerkezet lapul. A neve is trükkös, mert úgy hívják, hogy „Víz felett”. Pedig nincs ám alatta víz. Legizgalmasabb talán vonattal áthaladni rajta, ennek a hátránya viszont, hogy nem látjuk, ahogy a kecses viadukton a szerelvény átszökik. Ha pedig megvesszük a jegyet Besztercebányáról Stubnyára, majd leszállunk a legközelebbi, Felsőstubnya megállón, magából a viaduktból semmit sem látunk, illetve csak hosszú gyaloglás árán. Szóval inkább nézegessük képen, főleg ilyen hideg napokon.
Szobráncfürdő romjai
Szlovákia világrekordernek számít a lepusztult patinás fürdőhelyek szempontjából. Az ukrán határhoz közeli Szobránc (Sobrance) városa szintén rendelkezik gyógyfürdővel. Pontosabban rendelkezett, mert a két világháború során szinte teljesen elpusztult, a szocializmus idején pedig kiegészített századfordulós épületegyüttes az ezredfordulóra olyan állapotba került, hogy bezárták. A furatok persze nem tűntek el, úgyhogy a helyiek hordták haza a kénes vizet, hiszen tudták, tudják, hogy gyógyhatású. A fürdőt tavaly vásárolta meg Kassa megye önkormányzata, és ha hihetünk az ígéreteknek, jövőre már el is kezdik a felújítást. Ezért se menjünk oda mostanában, mert nagyon szomorú látvány. Inkább majd miután elkészült. Az eredeti épületek közül egyébként már csak a Várady-villa tartja magát, remélhetőleg a felújítás után ennek tetejére is visszakerül a régi képeslapokon jól kivehető piros cserép, most ugyanis bádog alkotja a héjazatot. Utóbbi kapcsán jegyezzük is meg, hogy szerencsére, mert más esetben már talán ez az épület sem érte volna meg a 21. századot.
A herencsvölgyi kőkereszt
Herencsvölgy (Hriňová) egy viszonylag ismert hely a Polyána-hegység alatt, 1989. január 1-től város csupán. Ha felmegyünk a faluban a dombra (mert nagyon nem lesz ám olyan érzésünk, mintha városban lennénk), az új templomhoz, nézzünk körül, hiszen jó a kilátás a környező dombokon szétszórt tanyákra (lazy). A lényeg viszont a templom mögötti bokrok mögött található, a pad mellett. Egy ősrégi kőkereszt, a feszület alatt kiszélesedő részén egy érdekes alakkal. De ki fog ennyit utazni egy régi kőkereszt kedvéért? Hisz kőkeresztek szinte minden falu határában vannak. Miért érdekelne valakit pont ez a herencsvölgyi, amely ráadásul dombtetőn áll? Ha viszont nem megyünk oda, nem tudjuk meg, mitől érdekes. Ebből is látszik, hogy néha akkor is el kell indulni, ha úgy érezzük, nincs értelme.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/8. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.