Élni csak bátran lehet

Csak az lát messzire, aki felemeli a fejét. Csak az tud haladni, aki messzire is lát. Aki halad, célba is ér. Akkor is, ha rögös, árkok szabdalta, csapdákkal teli az útja. A felemelt fejű bátor ember, ha szegyig kell is gázolnia a mocsárban, a szennyben, akkor is felülemelkedik az őt lehúzni próbáló erőkön. Aki felelősséget érez, az csak szabadon élve és gondolkodva tudja tenni a dolgát. Egy ilyen mérhetetlen szabadságvágy által hajtott életpályát látni mindig felemelő. Ilyen Ardamica Ferencé. Aki épp november 30-án nyolcvanéves. Ki ez a nyurga, kissé hajlott hátú, évtizedek óta hófehér fejű, mindig mosolygós szemű ember, aki olykor fel-feltűnik a losonci Timrava Színház tájékán? Milyen élete volt? Mit kapott a sorstól? Kicsoda ő, ki Ardamica Ferenc? Mit tudni róla?

A lexikonok nem túl bőbeszédűek, jóformán csak az alapadatok szerepelnek vele kapcsolatban, olyasmi, hogy 1941-ben született, Losoncon. Hogy ez háborús idő, hogy egy megbolydult korszak ideje? Azt nem elemzik. Kisgyerekként élte meg a jogfosztottság éveit, sztálini sematizmus és személyi kultusz tobzódásában a kisiskolás korát. Olyan korszakban kezdett önálló gondolkodó és alkotó lenni, amely egybeesett az úgynevezett emberarcú szocializmus éveivel. Kertészeti segédmunkás, zsákoló, városházi pénzügyi előadó, közben gimnáziumot végzett, mintha élményanyagot gyűjtött volna az elbeszélésekhez, novellákhoz. Közben volt. Gondolkodott, tapasztalt, élt és írni kezdett. A téma ott volt karnyújtásnyira, kézzelfoghatóan, vele együtt a sűrűben. Abban a nagy életsűrűben, vagy minek lehet azt nevezni. Nem tévedt el benne. Fürkésző szemekkel tapogatta le a valóságot, rögzítette, megtalálta a drámai konfliktust, el tudta választani a jelentőset a jelentéktelentől, és írt. Ment az, nagyon szépen ment, hiszen 1962-ben már nyomdafestéket látnak első írásai. A pálya mintha szépen nyílt volna, egyre több volt a lapokban a közlés, voltak biztatások, olvasói visszajelzések, s ahogy a megjelenések sora és a siker követték egymást, egy új, kritikus, éles írói hang kapott teret. A rokon cseléd című első novelláskötet még megjelent 1970-ben valami csoda vagy véletlen folytán, alig száz oldal, kilenc történet, aztán… Csendre ítélték. Mert az a bíráló hangja, az nem hallgatott el. Ha csak csendre ítélték volna! Nem. Meg akarták szégyeníteni is. Elvették a megélhetését. Beszorították a föld alatti csatornákba. Így lett Ardamica az 1989-es rendszerváltozásig az első ténylegesen és egyszemélyes földalatti mozgalomként dolgozó író, aki csak határon túl jelenhetett meg, olykor zsírszalonna csomagolásaként, máskor más egyéb furfangos módon átcsempészve szövegeit a néhai Polonia gyorsvonaton meg a salgótarjáni személyvonaton a Palócföldbe. Két évtized alkotói energiáját próbálta meg az átkos rendszer megfullasztani. Nem sikerült. Kilenc önálló kötet, számtalan folyóiratban való közlés, rádiójátékok, regionális lapok oldalai őrzik munkásságát. Hiába akarta a hatalom elpusztítani, nem sikerült. Alkotókedve se múlt el, sőt a rendszerváltozás után megsokszorozódott, a lapokban, folyóiratokban sorra jelentek meg írásai. Rádiójátékait is szerették. Van még rádiójáték? Ki tudja. Abból is írt néhányat. Ardamica Ferenc. Sajnos már másfél évtizede, hogy abbahagyta az írást, a munkát, de azóta is mindig olvas. Mindig és sok mindent is olvasott. Talán még ma is ő az egyik legtájékozottabb ember, akit Losoncon ismerni lehet. Figyel és súlya van a szavának. Hangja már kicsit halkabb, nem tolakszik, sose tolakodott. Szerény, de elveiben makacs, munkájában kitartó. Akkor is, amikor a sors alaposan megtépázta, súlyos betegségeket, családi veszteséget hozott számára. Bár megtört kicsit, de még mindig figyel. Aggódik is, hogyan lesz tovább. Nem sérül-e a szabadság? Nyolc évtized súlya van a vállán. Még mindig szabad ember. Ez már így marad. Akár példakép is lehetne, de az ilyesmit szerényen elhárítaná magától. Hát lehettem volna más? – legyintene. Utolsó kötetének címe Nem loptam én életemben. Kevesen mondhatják el ezt! Bátor ember az, akit 1993-tól máig szabadfoglalkozású íróként kell számon tartani! Ardamica Ferenc bátor ember, bátor író! Vivát!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/48. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene