Egy levél a parazsas vasalóból

Nagy becsben tartotta azt a kis galvanizált gyerekcipőt is, amelyet Örkény István ajándékozott neki. „Az első lépéseit őrzi, és ő hagyta rám – büszkélkedett. – Halála óta ez a kis cipő is része az életemnek.” Egy cipő a polcon. Egy barátság jelképe a múltból. De milyen viszonyban lehetett a Macskajáték és a Régimódi történet írója, akiket csupán két utca választott el Budán?

A kérdést Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturgnak, Örkény István özvegyének tettem fel, aki férje halála után is szoros kapcsolatban volt Szabó Magdával.

„István és Magda tisztelték és becsülték egymást, de nem volt mélyebb vagy rendszeresebb kapcsolat köztük. Ha találkoztak egy fogadáson vagy egy színházi bemutatón, mindig megörültek egymásnak. Ha valami mondanivalójuk volt, hívták egymást, és hosszan elbeszélgettek, de nem jártak össze. Feltehetően az utcán is találkoztak néha, főleg, ha István kutyát sétáltatott” – meséli Radnóti Zsuzsa, majd egy parányi parazsas vasalót tesz elém, amelyben egy pici levél lapul. 1981. május 12-én kelt a levél, két évvel azután, hogy meghalt Örkény István.

„Én még akkor elég rossz lelkiállapotban voltam. Egyedül éltem. Magda elmondhatatlan szeretettel hívott fel, és egy alkalommal, amikor találkoztunk, ezt az ajándékot adta nekem. Majd otthon nyisd ki, mondta. Akkor most újra kinyitom, és felolvasom, mi áll a levélben. – Zsuzsikám! Pista azt üzeni, tudja, hogy abszolút kavarodás történt, és szegény kis életed, ami olyan drága volt neki, bitangul összegyűrődött. Arra kér, próbáld meg kivasalni, addig a józan határig, ameddig a lét ismét elviselhető. Nem jut eszébe olyan badarság, hogy régi, hogy tökéletesen sima, elviselhető, de üzeni, ki tudod vasalni, ígéri, mert fogja mindig a kezedet. – Innentől kezdve Magda haláláig barátnői kapcsolatban voltunk.”

Karnyújtásnyira ülünk egy már-már paradicsomi kert szépséges fáitól, bokraitól, amelyeken feketerigók és seregélyek landolnak, majd szállnak tovább, miközben szép lassan felsejlik előttem egy-egy kép a távoli múltból.

„Sokat jártam át Magdához. Mindig én mentem, ő nem jött. Baráti beszélgetéseket folytattunk. Irodalomról ritkábban volt szó. Csak akkor, ha megdicsértem valamelyik írását vagy könyvét. Inkább az életről, a nőkről, asszonyokról, a világról társalogtunk, hogy mi történt itt, ott, amott. Kivéve, amikor egy darabjának a bemutatójára vele mentem szülővárosába, Debrecenbe, ahol hatalmas szeretettel, sőt imádattal vették körül. Ikonikus alakja volt a városnak. A mi kapcsolatunk egyszerre volt emberi és barátnői. Az egyik talán szebb, mint a másik, de mind a kettő stimmel.”

Tömören, átgondoltan, pontosan fogalmaz Radnóti Zsuzsa. Úgy kutat az emlékei között, mintha fiókok mélyéről szedne elő megsárgult fényképeket. Lassú, finom vonásokkal rajzolódik meg előttem Szabó Magda portréja.

„Mindig érdeklődött, arra kért, hogy meséljek neki, mi történik a Vígszínházban, mire készülünk. Ő faggatott engem, nem arról beszélt, hogy vele mi történt. Valamilyen módon nagyon erős határai voltak a barátságunknak. Ettől függetlenül mérhetetlen gyengédséggel törődött velem, amíg egyedül éltem. Aztán belépett az életembe Gyula, és Magda őt is nagyon megszerette. Amikor már egyre nehezebbé váltak a napjai, hiszen az egyedüllét őt is megviselte, jelezte, hogy fél, szorong a lakásban. Gyulával olyankor átmentünk hozzá, s amíg vele voltunk, megnyugodott. Később nála ismertük meg Gézát, Tasi Gézát, aki egykor Horn Gyula testőre volt. Ott lakott a szemközti lakásban. Gondoskodásával tíz évvel meghosszabbította Magda életét. Ki is nevezte őt Magda a keresztfiának, annyira megszerette. Utolsó időben már nála lakott, az ő kertes házában, csodás macskáival körülvéve. Végül mindent rá hagyott.”

Radnóti Zsuzsa szerint az írónő kifele nyitott volt és hihetetlenül kreatív, de volt egy belső élete, amelynek egy részét csak az írásaiban tárta fel. A többiről, nehéz idegi állapotáról nem beszélt, és le sem írta.

„Társalogni nagyon szeretett. Izgatta a világ sorsa, azon belül pedig főleg a színház. Én is annak a hírnöke voltam számára. Minden fontosabb történést érdeklődéssel hallgatott.”

Szakmai beszélgetései Örkény Istvánnal sem voltak. Azt mindketten a maguk életében intézték el.

„Magdának volt néhány barátja, barátnője, akivel megvitathatott bizonyos szakmai kérdéseket. Tudok egy rajongójáról, aki ott lakott a közelében, őt nagyon szerette. Babusgatta is, törődött is vele, amikor a hölgynek meghalt a lánya.”

Tasi Géza kertes házában, Pest közelében is szívesen tartózkodott Szabó Magda. Radnóti Zsuzsáék ott is meglátogatták.

„Az első része a háznak egy nagy, kerek hall volt, ami úgy volt berendezve, hogy amint beléptünk az ajtón, szemben velünk, egy nagy díványon, mint egy gyönyörűséges királynő, ott ült Magda, a macskáival. Géza hihetetlen odaadással, leírhatatlan szeretettel bánt vele. Hozta-vitte őt. Nagy, elegáns, kényelmes kocsija volt. Magdának könnyű volt ki-be szállnia. Együtt utaztak Párizsba, Olaszországba. Géza mindenhova elkísérte. Úgy vigyázott rá, mint az édesanyjára, mint egy kincsre. Minden óhaját leste, minden kérését teljesítette. Mindig kellemesen éreztük magunkat náluk.”

Elegáns dáma? Tekintélyes nagyasszony? Sem ez, sem az nem volt Szabó Magda.

„Természetes lény volt. Kivételes személyiség. Kicsi és törékeny. Tudta, hogy tisztelik és szeretik őt, és ezt természetesen fogadta. Levelek tömkelegét kapta. Tudomásul vette, hogy ő valaki. Tisztában volt az írói kvalitásaival, az emberi minőségével, értékeivel, de nem élt vissza ezzel.”

Kovács Gyula, Radnóti Zsuzsa párja, a neves kameraman, aki többek között Makk Károly mellett dolgozott a Szerelemben, Szabó István mellett a Mephistóban, és ez év tavaszán a Kovács Lászlóról és Zsigmond Vilmosról elnevezett életműdíjban részesült, finoman annyit tesz hozzá élettársa szavaihoz:

„Zsuzsánál nem tudom elérni azt, ami Magdánál természetes volt. Ha dolgozott, csenghetett a telefon, nem vette fel. De amikor végzett a napi penzummal, sorra visszahívta azokat, akik keresték. Zsuzsa akkor is felveszi a telefont, ha dolgozik. Fél órára kiesik a munkájából, és újabb fél órájába telik, míg visszaáll. És nem sokkal később újra megszólal a telefon.”

„Ez valóban így van. Magda körül megszűnt a világ, ha dolgozott. Mi is mindig késő délután vagy este jártunk hozzá, amikor már végzett a munkával. Tudta, hogy számíthat ránk, és abszolút bízhat bennünk, egyetlen szavával sem élünk vissza. Mindenkit e szerint engedett közel magához. Pontosan megérezte, kinél hol kell meghúznia a határt.”

A szép ruhákat, a selyemkendőket imádta Szabó Magda. Még élete alkonyán is figyelt arra, hogy a megjelenése hibátlan legyen, a végsőkig elegáns.

„Varázslatos nő volt. Sugárzott belőle valami ősi nőiesség. Nagy ágy állt a hálószobájában. Ha fogadásra ment, vagy külföldre készült, arra rakta ki a gyönyörű ruháit, és úgy döntötte el, hogy melyiket veszi fel, vagy mit visz magával a bőröndjében. A megjelenésére nagyon sokat adott. Ízig-vérig nő volt, minden porcikájával. A korához, az állapotához, az elmúláshoz bölcsességgel viszonyult. Bizonyos dolgokban mérhetetlenül zárt volt. Ebben is. Ezek a kérdések sosem kerültek terítékre köztünk. Én meg nem hoztam fel semmi olyat, amiről nem akart beszélni. Volt egy láthatatlan medre a barátságunknak. Az igazán lényeges dolgokat megírta, de az is lehet, hogy másvalakivel beszélte meg. Nem tudom. Tartása volt. Panaszkodni sosem hallottam őt. Sírni, de még csak könnyezni sem láttam. Gazdag lelkületű ember volt, nyilván nem kevés titokkal. Szerintem nem volt benne semmiféle belső kényszer, hogy ezeket élőszóban kiteregesse. Mindent beleírt az életművébe. Ott adta ki magából. Neki ez volt a megkönnyebbülés.”

Hogy milyen alkalomból adta Örkény István azt a kis gyerekcipőjét Szabó Magdának?

„Talán egy kitüntetés vagy egy évforduló apropóján – mondja Radnóti Zsuzsa. – Vagy egyszerűen a szeretete jeléül. Tisztelettel voltak egymás írásai iránt. Én Az ajtót és a Megmaradt Szobotkának című regényét szeretem a leginkább. Mind a kettő férfias könyv. Furcsa megállapítás ez a részemről, tudom. Remélem, nem bántó. Kemény művek ezek, mert mindenfajta érzelmi többlet nélkül írt meg valamit, amit csak az igazán nagy férfi írók tudnak megírni. Ezzel együtt a legnőiesebb írók egyike marad.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/46. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene