Szerepre csúnyuló sztárok

Robert De Niro új szemléletet vezetett be a hollywoodi sztárok színészi értékrendjében. Megmutatta, hogy az átlényegüléshez nemcsak belső, hanem külső átalakuláson is át kell esnie a színésznek, mert fizikai állapota magával vonja a figura teljes megjelenítését. Az 1981-ben még vékonynak számító sztár Martin Scorsese kedvéért változtatott a testén: három hónap alatt szedett magára 25 kilót, és a Dühöngő bika forgatása előtt egy évig edzett naponta, hogy élethűen ábrázolja a bokszoló teljesítményét. Az edzések végére olyan jó ökölvívóvá vált, hogy középsúlyú kategóriában kétszer is nyert valódi mérkőzést.

A szerep külső és belső megformálása pedig olyan jól sikerült, hogy megkapta érte a legjobb férfi főszereplő Arany Glóbusz- és Oscar-díját, és szinte klasszikussá vált. Egy év múlva pedig már eredeti formájában láthatták a nézők a Gyónás gyilkosság után című filmben, melyben katolikus papot játszott.

A hitelesség érdekében

Hasonló teljesítményt hajtott végre Tom Hanks, aki kétszer is megmutatta, milyen testi és lelki átalakulásra képes egy-egy szerep kedvéért. Először 1993-ban döbbentette meg a közönséget, amikor a Philadelphia című film kedvéért 12 kg-ot fogyott. Az AIDS-es ügyvéd szerepét (melyet előbb Daniel Day-Lewis, majd Michael Keaton utasított vissza) közvetlenül A szerelem hullámhosszán című romantikus vígjáték után vállalta el, melyben még enyhén pufók alakban látható.

Minthogy pedig a Philadelphia a főhős lassú leépülését ábrázolja, a súlyveszteséget is fokozatosan szenvedte el. A film jeleneteit időrendi sorrendben rögzítették, ezzel is segítve Hanks átlényegülését, és dokumentálva teste változását. De Niróhoz hasonlóan Hanks is Oscar-díjat kapott munkája elismeréseképpen. A következő évben pedig már eredeti formájában játszotta el a Forrest Gump címszerepét, melyért ismét Oscarral jutalmazták.

Épp a Forrest Gump rendezője, Robert Zemekcis kérte fel 2000-ben arra, hogy ismételje meg a fizikai átalakulást a Számkivetett című produkció kedvéért. Ezúttal csaknem 30 kg-tól kellett megszabadulnia, és egyéb változásokon is át kellett esnie, például haját megnövesztették, bőrét a tűző napon cserzették. A hitelesség érdekében a forgatást egy éven keresztül húzták, és amikor a stábnak épp várnia kellett arra, hogy Hanks metamorfózisa újabb fázisba érjen, addig Zemeckis befogta őket a következő filmje, a Temetetlen múlt felvételeire.

Neonáci bőrében

A korszak másik híres alakítását és testi átváltozását Edward Norton produkálta, aki az Amerikai história X főszerepéért volt hajlandó szinte mindenre. Nemcsak a fejét borotválta kopaszra és növesztett kecskeszakállat, de hosszú hónapok munkája árán 15 kilónyi izmot szedett magára. Az addig (és azután is) vézna testalkatú színész félelmet keltően erős termettel és kidolgozott izomzattal jelent meg a vásznon Derek Vinyard, a börtönviselt neonáci bőrében, majd egy rövid szünet után ismét a régi formájában tűnt fel a Pókerarcok című filmben.

És bár az övéhez hasonló teljesítményt Oscarral szokták jutalmazni, a szobrot 1999-ben Roberto Begnini kapta Az élet szép főszerepéért. Norton csupán a hoppon maradt jelöltek sorát gazdagította.

„Feladtam a lakásom”

Pár évvel később azonban ismét az Amerikai Filmakadémia elismerését váltotta ki egy fiatal színész tökéletes átlényegülése: Adrien Brody vehette át boldogan a szobrot, miután elképesztette a közönséget A zongorista című film címszerepével. A 28 éves Brody szinte ismeretlen színész volt, amikor Roman Polanski kiválasztotta a szerepre, és hajlandó volt tökéletesen alávetni magát a rendező igényeinek: „Feladtam a lakásom, eladtam az autóm, kikapcsoltam a telefonom, és elhagytam az Egyesült Államok földjét“ – mesélte egy interjúban. „Két bőrönd és egy szintetizátor volt nálam, amikor megérkeztem Európába.“ Polanski pedig szigorú munkára fogta: bezárta szállodai szobájába, megvonta tőle az ételt, és napi 4 óra gyakorlásra fogta. Mindezt annak érdekében, hogy Brody élethűen keltse életre a II. világháborúban üldözött lengyel zongoraművész, Wladyslaw Pilzman alakját, és saját maga zongorázza Chopin műveit a filmben. A forgatást ráadásul fordított sorrendben rendezték, vagyis azokkal a jelenetekkel kezdték, amikor a főszereplő már szinte az éhhalál küszöbén tántorog. Az étel utáni vágy ebben az állapotban már annyira meghatározza a figurát, hogy nemcsak testi, de lelki meghatározójává is válik. Miután Brody a színészi munka legnehezebb szakaszán átesett, fokozatosan visszanyerhette testi erejét és saját arcát is.

„Fogalmam sincs, hogy képes vagyok-e erre a teljesítményre még egyszer az életben, de akkor tökéletesen elfogadtam és megértettem, miért volt rá szükség. Észrevettem, hogy nemcsak a külsőm, de a bensőm is változáson ment keresztül. Korábban nem ismertem az ürességnek és az éhségnek ezt a hatalmát, és még ma – jóval a forgatás után – is szégyellem magam, ha egy étteremben öntetet kérek a palacsintához. Úgy érzem, örülnöm kéne, hogy megehetem és nem reklamálnom további ízekért.“

Ismét szép ruhákba bújt

Épp az ellenkező élményben volt része a Bridget Jones naplója című film főszereplőjének, Renée Zellwegernek, aki viszont arra kényszerült, hogy reggeltől estig kalóriadús ételeket fogyasszon. A karcsú színésznőnek 25 kg súlyfelesleget kellett magára szednie a forgatás kezdetéig, hogy a tipikus brit szingli megtestesítőjévé váljon. A színésznő a hízást csupán „unalmas technikai részletként“ fogta fel, a sajtó azonban rendkívül érdekesnek találta, és állandóan leskelődött utána. A szerep kapcsán készült interjúk nagy része is ezt a témát taglalta: „Azt hiszem, minden azon múlik, hogy az ember hogyan határozza meg magát mint színészt és a munkájához való viszonyát. Számomra öröm, hogy néha olyan lányokat játszhatok, akik szép ruhákban járnak, és jól néznek ki. De nem mindig van kedvem ezekhez a szerepekhez, és nem szeretném, ha csupán ezek jelentenék a szakmai tapasztalatomat. Komolyan, egy idő után nem is érdekelnek. Persze, mint minden nő, én is törődöm a külsőmmel, de a fizikai állapotom elsősorban az energiaszintemet és az életstílusomat befolyásolja“ – nyilatkozta Zellweger. És bár a filmmel hatalmas sikert aratott és Oscar-jelölésben részesült, ezt követően ismét szép ruhákba bújt, és elkápráztatta a nézőket sportosan vékony alakjával a Chicago című filmben. A Bridget Jones naplója második részét pedig már csak hosszas rábeszélés után vállalta el, mert elege volt abból, hogy mindenki a testével van elfoglalva. Jelenleg épp visszanyerni igyekszik az alakját, miután az alkotás londoni felvételei befejeződtek.

Charlize Theron súlyingadozásáról azonban senki sem tudott, és csak azután került szóba, hogy alakítása elkápráztatta a közönséget. A szőke színésznő – aki általában bombázókat játszik, legutóbb például Az olasz meló című filmben – a Monster című független alkotás kedvéért hízott 15 kilogrammot. Aileen Wournos sorozatgyilkos megformálása nagy kihívás és szenvedélyes munka volt számára, így nem volt kérdés, hogy mindent megtesz a hiteles ábrázolás érdekében. „Aileen utálta a testét. Mindenki kövérnek látta, és ő is annak látta magát. Ezért kellett nekem is meghíznom – ez egyszerűen nem volt kérdés számomra“ – nyilatkozta. Az egykori balerina és modell azonban ennél jóval többet tett a szerepért: szabályosan elcsúfította magát. Kitépte a szemöldökét, protézist helyezett a szájába, haját ápolatlanul lógni hagyta, és a sminkmester is alaposan kezelésbe vette. Mindez azonban egy csepp szenvedést sem okozott neki. „Ahhoz az élményhez tudom hasonlítani, amit még táncosként éltem át régen. Amikor az ember dolgozik, nem számít, hogy a Diótörő három órán keresztül veszi igénybe minden energiáját és idegszálát. Közben nem gondolsz a lépésekre, nem számolod a taktusokat, a tested magától végzi, amire beprogramoztad.“ Az átalakulás célja és értelme pedig nem az, hogy végül kivív egy rangos díjat (amit Charlize Theron is átvehetett az Arany Glóbusz-ünnepségen, és még átvehet az Oscar-gálán), hanem, ahogy a színésznő fogalmaz: „A küzdelem minden napja katartikus élmény, egy áldás a színész számára.“