Németország volt Bagdad titkos favoritja? #4##

Az iraki frontra tartanak a teherszállító repülőgépek a németországi Ramstein légibázisárólReuters-felvételFranciaországgal versengve talán Németország volt Szaddám Huszein Irakjának legjelentősebb külföldi fegyver- és hadianyag-szállítója, állapítható meg a tavaly év végén az ENSZ BT elé terjesztett hivatalos iraki jelentésből. A bagdadi rezsim által a világszervezet, a Hans Blix vezette ENSZ-ellenőrök nyomására összeállított jelentés bizonyos részletei, a bizonyítékok egy része mindmáig szigorúan titkos. A jelentés beszámol arról, az ABC (atom-, biológiai, vegyi fegyverek) programon dolgozó irakiak – mint egy, az atomfegyverprogramban részt vevő iraki tudós kijelentette – különösen szívesen létesítettek kapcsolatot németországi cégekkel, mert „zökkenő-mentesen és komplikációk nélkül” lehetett velük együttműködni. A német cégek kulcsszerepet játszottak az iraki gázcentrifuga-program felépítésében. (A gázcentrifuga az atomfegyver minőségű uránizotóp előállításához szükséges szerkezet.)

A hitlerizmus megsemmisítése után a világban szétszóródott német rakétatudósok később számos harmadik világbeli országban, így Egyiptomban is jelentős szerepet vittek a helyi rakétatechnika tökéletesítésében, a szovjet, észak-koreai modellek továbbfejlesztésében. Ezek alapján feltételezik, Németország is hozzájárulhatott a csaknem tucatnyi, Irakban gyártott rakétatípus (amelyek hatótávolsága 70 kilométertől hat-nyolcszázig terjedt) tökéletesítéséhez, a gyártástechnológia kidolgozásához.

Egy berlini baloldali lap szerkesztősége megszerezte az ENSZ BT elé terjesztett iraki jelentés bizonyos dokumentumait. Ezekből kitűnik, körülbelül 1975 óta német vállalatok, kutatóintézetek komplett berendezéseket, alapanyagokat, technikai know-how-t adtak át Iraknak, hozzásegítve a közel-keleti diktatúrát ABC fegyverkezési programja, rakétafegyverei, hagyományos fegyverei tökéletesítéséhez, továbbfejlesztéséhez. Az Irak-jelentésben megemlített mintegy 150 nyugati vállalat között nyolcvan német szerepel, olyan márkás nevek, mint a Daimler-Benz, a Degussa, a MAN, a Preussag, a Hochtief, a Siemens. Az amerikaiak bizonyítékok híján feltételezik, hogy egyes német vállalatok egészen napjainkig együttműködnek kétes hírű iraki partnereikkel.

Német források szerint az iraki mérgesgázgyártó berendezések hetven százaléka német eredetű. Kiváltképpen a Karl Kolb, a Pilot Plant, a W.E.T. vállalatok jeleskedtek a berendezésszállításokban. Az Irakkal kapcsolatban lévő külföldi hadiipari, vagy kettős (katonai és polgári feladatokra egyaránt alkalmas) célú eszközöket, berendezéseket szállító cégek több mint a fele Németországból való, és a hadiipari együttműködés (beleértve az atom-, vegyi és biológiai fegyverek gyártásához kapcsolódó tevékenységet) még a Schröder-kormányzat alatt is tartott, egészen 2001-ig, írja az Informationen zur Deutschen Aussenpolitik (IzDA) nevű, magát független szakértőkből, újságírókból, tudósokból állónak nevező kölni szervezet. Az IzDA úgy véli, a mindenkori német kormány tudhatott a Bagdadhoz fűződő kétes kapcsolatokról, hiszen az iraki tömegpusztítófegyver-gyártáshoz valamilyen módon kötődő német vállalatok alkalmazottai között ott voltak a BND, a polgári hírszerzés tisztjei is. Emellett a külügyminisztérium és a gazdasági minisztérium más módon is „rálátott” az Irakkal folyó üzletelésre, hiszen illetékes kormányszerveknek engedélyezniük kellett a szállításokat.

A szervezet gyanúperrel él, hogy nemcsak a Kohl-kormányzat idején (amikor az Irakkal kapcsolatos német szállítások túlnyomó többségét teljesítették), hanem a mai Németországban is befolyásos erők érdekeltek az Irakkal fenntartott kétes gazdasági és hadianyag-szállítási kapcsolatok háttérbe szorításában, az ügyek eltussolásában. Schröder kancellár következetes és határozott kiállása („semmilyen körülmények között nem veszünk részt egy Irak elleni katonai fellépésben”) megnehezítette ezen erők helyzetét is.

Ez év januárjában az Irakkal üzleti kapcsolatban lévő, 65 millió eurós illegális, az ENSZ-embargóba ütköző szállításokat lebonyolító két nyugatnémet üzletember mannheimi perét szokatlan gyorsasággal lezárták, attól tartván, az ügy ronthatja Németország nemzetközi hírnevét (és a háború kirobbanása előtt különösen kellemetlen a berlini kormánynak). A két mannheimi olyan különleges fúróberendezéseket adott el Bagdadnak, amelyekkel az atom-, biológiai vagy mérgesgáz-töltetű gránátok kilövésére alkalmas ágyúcsöveket állíthattak elő. A Frankfurter Rundschau januárban azt írta: a berlini külügyminisztérium figyelmeztette a mannheimi államügyészséget: ha a gyanú beigazolódik, hogy német vállalatok Szaddám rezsimjét segítették, az megrendítheti a Németország iránti nemzetközi bizalmat.

Az IzDA megjegyzi: 1988 után, amikor Szaddám Huszein parancsára tömegpusztító fegyvert, mérges gázt vetettek be a kurd polgári lakosság ellen, Németországban több bírósági eljárás indult német cégek ellen. ĺgy az iraki tömegpusztítófegyver-programhoz való hozzájárulás gyanújával perbe fogták a Preussag, a W.E.T., a Karl Kolb cégek több alkalmazottját. A sok esztendeig, egyes esetekben a kilencvenes évek közepéig elhúzódó perek több esetben azonban felfüggesztett börtönbüntetéssel, felmentéssel vagy az eljárás leállításával végződtek.

Berlin, 2003. április