Ki korán kel, aranyat lel

Nem üres a tengerpart Ostiában a strandok esti bezárása után sem, sőt a hajnali órákban is furcsán felszerelt emberek járnak fel és le a homokban. Azt keresik, amit a napozók elhagytak: fémpénzt és értékes tárgyakat, órát, karkötőt, nyakláncot. Az olasz törvények szerint annak, amit a tengerparti homoksáv és az egy méternél sekélyebb víz közötti területen találunk, automatikusan a tulajdonosaivá válunk. Kivételt egyedül a régészeti leletek képviselnek, amelyeket a megtalálónak késedelem nélkül a műemlékvédelmi hatóságoknak kell átadnia.

A tengerparti kincskeresés nem tűnik nehéz feladatnak, elég hozzá egy kézben hordozható fémdetektor fülhallgatóval összekötve. Bip-bip - ismétlődik reggelente és naplementekor az ostiai parton. A modern aranykeresők nem igazán emlékeztetnek az egykor az amerikai vadnyugaton aranyrögöket mosó elődökre, de az ostiai utódok szerint most is csak szerencse kérdése. Akár napi ötven eurót is összeszednek a római homokban.

Az aranykeresők álnéven dolgoznak. Az olasz sajtónak a parton nyilatkozó Spartacus elmondta, hónapok óta munkanélküli, és az aranykeresés az egyetlen bevételi forrása.

Van azonban, aki nem szükségből, szenvedélyből űzi a már sporttá előlépett aranykeresést. Rómában és környékén 150 aranykeresőt tartanak számon. Egyesületük idén nyáron megrendezte az aranykeresők első országos bajnokságát az Adriai-tengerparton Marana di Crespadoróban. A versenyzők egy órát kaptak arra, hogy a zsűri által elrejtett tárgyakra rátaláljanak a parti homokban.

Aranykeresőből kétszáz dolgozik az északi Piemontban, Biella folyóiban is. A Cseh Köztársaságba készülnek, ahol augusztus 16-22. között tartják az aranykeresők világbajnokságát.