Kedves Kópé!

Barátom, rögtön az elején leszögezem, hogy odaadó szeretettel olvasom tanulságos rovatodat. A rejtvényeket mindig megfejtem és el is küldöm neked. Szerencsés kezeddel nemrég ki is sorsoltál engem, s nyertem egy csodálatos, érdekes, szép könyvet. Köszönöm, hogy elküldted a címemre. Maradok rovatod hű olvasója és rejtvényfejtője, szeretettel: Kusnyír Melinda, 11 éves, Mátyóc

Nagyon szépen köszönöm a gyönyörű mesekönyvet, amit küldtél. Nagy-nagy örömet szereztél vele. Tudod, van nekem egy kétéves kishúgom, aki nagyon szereti hallgatni a macis meséket. Este, mikor a lefekvés ideje eljön, anyuka nagy szeretettel olvas nekünk egy-egy mesét. A kis hugi viszont csak a macisakat hallgatja végig csendben, ezért aztán telitalálat volt az ajándékod. Még egyszer köszönöm. Kellemes vakációt kíván: Molnár Michaela, 9 éves, Torna

Nagyon örülök, hogy a képregényben az Egri csillagokról is írtatok, szerintem nagyon jó könyv. A télen én is elolvastam. Tudod, Kópé, nagyon örülök a könyvnek, amit küldtél a vikingekről, már el is olvastam. Éppen akkor lettem 12 éves, amikor kaptam, olyan volt nekem, mint a szülinapi ajándék. Üdvözlöm a hugicádat is: Nagy Nándor, 12 éves, Kálosa

Nagyon örültem, mikor megjelent rovatodban az írásom az Egri csillagokról, s amiért küldtél nekem egy szép könyvet. El sem tudod képzelni, mekkora örömet szereztél vele. Hiszen én nagyon szeretek sportolni, s annyira vágytam egy ilyen könyvre! Már nagyon sok mindent elolvastam belőle, s ha nagy leszek, szeretnék én is részt venni az olimpián. Nagyon szépen köszönöm, Kópé, és sok sikert, egészséget kívánok neked a jövőben. Hű barátod: Jónás Ágnes, 12 éves, Dunaszerdahely

Tudatom veled, hogy az Új Szót már nagyon régen megkaptam, láttam is benne, hogy meg lehet rendelni csak a szombati számot, de ne haragudj, mi ezt jelenleg nem engedhetjük meg magunknak. Azokkal a klubtagokkal, akikkel eddig leveleztem, még mindig tartom a kapcsolatot. Most azért írok, hogy azt ne hidd, elfelejtettelek. És bár ezentúl nem foglak gyakran zavarni macskakaparásommal, el kell mondanom, hogy nagyon jó volt köztetek, és mindenkinek mindent köszönök. Pedig annyit, de annyit tudnék mesélni, hogy éjjel-nappal hónapokig olvasnád. Azt meg nem kívánhatom, hiszen éppen elég dolgod van. Ezért még egyszer mindent köszönök neked, és ezúton búcsúzom a rovattól: Jáger Csilla, 13 éves, Budaháza

Ne haragudj, hogy két hétig nem írtam, de itt volt az év végi hajrá, be kellett kicsit erősítenem, hogy ne csússzon a bizonyítványomba rossz jegy. Ám most már minden rendben, s veled együtt örülhetek a nyári szünetnek. Látod, mennyire bánt, hogy egy kicsit elhanyagoltalak? Nagyon szeretlek ám! Meg a rovatodat is. Hétvégenként mindig elolvasom az Új Szót. Képzeld, még az interneten is olvastam rólad! A könyvet, amit küldtél, megkaptam. Köszönöm szépen. Teljesen még nem olvastam el, de már benne vagyok. Nagyon aranyos könyvecske.

Van a falunknak egy havonta megjelenő lapja, a Patonyföld, melyben negyedévenként szerepel gyermekrovat. Hogy egy kicsit dicsekedjem is, hát én ebbe is írok. Sőt, néha átmásolják a te rovatodban megjelent rajzaimat is. Szeretném megköszönni neked, hogy annyit írsz rólam az Új Szóban. Nem fogsz bennem csalódni, ígérem.

Mert én nagyon elszomorodtam, mikor nemrég olvastam nálad Hegyi Melinda levelét. Sajnálom, hogy többé nem láthatom ötletes rejtvényeit és csodás rajzait. ĺgy hullik szét a mi kis klubunk. Nemrég még úgymond „fogtuk egymás kezét”, most viszont egyre távolodunk. Érzem a hiányt. Persze, mindennek van rossz és jó oldala is. Most az a rossz, hogy sok régi barátunkkal megszakadt a kapcsolatunk, valami véget ért. A jó oldala viszont az, hogy így újabb gyerekeknek adatott meg az esély: ők is olyan jó barátokat szerezzenek, mint amilyeneket Kópé társaságában lehet. Mert aki Kópénak írni kezd, az biztos, hogy bekerül egy jó közösségbe.

Akik elmaradtak, azoknak üzenem: Nekem is jobb lenne, ha a Vasárnapban volna Kópé, mert akkor hamarabb olvashatnám a rovatát. De így is jó! Fő, hogy Kópé megmaradt s velünk van. Köszönöm a szerkesztő bácsiknak, néniknek, mindazoknak, akik gondoltak Kópéra, a mi jó barátunkra, ezzel természetesen ránk is. Mert Kópéra a gyerekeknek valóban szükségük van!

Hegyi Melinda leveléhez visszatérve, örülök, hogy nem felejtette el azt a két szép évet, s hogy örökre megőrzi szívében kedves szőke barátját, Kópét, s hogy a Klubról sem feledkezik meg. Kívánom neki és azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogy az életben is legyenek olyan sikeresek, eredményesek, mint a Kópé-klubban voltak.

Az újaknak pedig biztatást szerettem volna adni ezzel a levéllel is, hogy tudják, nagyon jó dolgokban lehet részt venni egy kis fáradsággal. Szeretnék velük is nagyon sokszor és sokáig találkozni e rovat által, mely remélem, sokáig megmarad most már az Új Szóban, élén ezzel a kedves és jószívű fiúval, Kópéval, ki minket nagyon, de nagyon szeret. Tisztelettel: Szabó Ildikó, 14 éves, Dióspatony