Guantánamo tálib foglyai

Amerikai katonai rendőrök tálib foglyot kísérnek a bázis börtönrészlegébeFotó: ReutersA nap eltűnik az öbölben, fülledt homály borul Guantánamóra, erre a kelet-kubai városra. „Két óra múlva végzek” – örvendezik Vilma, az újságírónő. „Talán még sikerül egy üzletet elérnem, ahol a januári étolajadagomat kiválthatom.” Vilma a Guantánamo Antiimperialista Lövészárok Rádió stúdiójában ül, és egy Havannából érkezett gyorshíren dolgozik. „A forradalmi kormány nem emel kifogást az ellen, hogy az elfogott tálibokat az USA guantánamói támaszpontjára szállítsák, és szívesen nyújt egészségügyi segítséget a foglyok gondozásához” – olvassa Vilma lélegzet-visszafojtva a kormányközleményt, amely egyértelműen Fidel Castro keze nyomát viseli. „Értékeljük az USA-kormányzat gesztusát, amellyel időben tájékoztatott bennünket szándékáról, s üdvözöljük az enyhülés új légkörét” – fut át Vilma a hosszú szövegen. Ám alig állította össze az esti híreket, a stúdióban sötét lett: áramkimaradás. Vilma ablakot nyit. Guantánamo fenyegető képet nyújt. A távoli reflektorok a kubai határőrségé, fényük az ellenséges területre irányul. Egy aláaknázott, széles halálsáv mögött nyújtózik a Base Naval Yanqui, az amerikai haditengerészet támaszpontja.

Röviddel a szenzációs közleményt követően a kubai kormány meghívta a Havannában akkreditált tudósítókat a Guantánamói-öböl feletti tilalmi hadiövezet megtekintésére. Több katonai terepjáró tart az ellenséges terület felé megrakva kamerákkal teleaggatott újságírókkal. Vilma egy svéd fotóriporternek fordítja az út szélén olvasható jelmondatokat. „Kubában nem lesz visszatérés a kapitalizmushoz! A forradalom fegyvereit sohasem tesszük le harc nélkül!” – hirdeti a vörös betűs szöveg Fidel Castro arcmása mellett.

Egy tankcsapda-útakadály előtt mindegyik járműnek meg kell állnia. Szovjet géppisztollyal felszerelt katonák ellenőrzik a belépési engedélyt. Feljebb, úgy négyszáz méteres magasságban tisztek várakoznak. Balra látható Caimanera kubai határtelepülés, jobb oldalon lent pedig amerikai katonai gépek sorakoznak egy földsávon. „Ezek modern C–17-es repülőgépek, amelyekkel Afganisztánból szállítják ide a foglyokat” – tájékoztat José Solar dandártábornok. Az év eleje óta mintegy hétszáz amerikai katonával nőtt a támaszponton állomásozók száma. „Az afgán foglyok felügyelete bonyolult feladat, s mi ebben nem látunk ellenséges szándékot” – mondja a kubai. Szavait robbanás szakítja félbe. „Ez egy gazella volt – odalent húzódik a világ egyik legnagyobb aknamezője” – magyarázza egy őrnagy. A szögesdrót kerítés mögött pedig ott van a guantánamói amerikai katonai támaszpont – „Gitmo”, ahogy Washingtonban becézik.

A karibi szigeten lévő, 116 négyzetkilométeres amerikai terület jogi alapjául a Platt-formula szolgál, amelyet Orville Platt szenátorról neveztek el, és amelyet 1901-ben kényszerítettek Kubára. Ez rögzítette Washington beavatkozási jogát Kubában, és engedélyezte, hogy a Guantánamói-öblöt az USA katonai támaszpont céljára használja. 1960 után a kubai kormány számára a Base Naval Yanqui több ezer amerikai katonájával és hadikikötőjével egyetemben ellenséges területté vált.

A diplomáciai kapcsolatok megszakadását követően a havannai amerikai nagykövetség kísértetházzá változott, később pedig a semleges Svájc felügyelete alatt nyílt meg ismét mint US Interests Section, azaz az Egyesült Államok Érdekképviselete. A környékre a szuperhatalom iránti ellenséges hangulat a jellemző: közvetlen közelében egy plakát Uncle Samet sátáni óriásként, frakkban ábrázolja.

A személyi motozás után a látogató egy golyóálló üveggel ellátott fülke elé kerül. „What do you want?” – kérdezi a másik oldalról egy nagydarab fickó, terepszínű ruhában. A harci mundér az US Army felirattal és Bush elnök képe a falon furcsán hat Havannában. Az US Information Services (USIS) elegáns elnevezésű propagandarészleg vezetője a Gitmo-kérdést laza könnyedséggel kezeli. „Tengerészeink mindig is ott voltak Gitmón, és nagyban hozzájárultak a régió fejlődéséhez” – magyarázza a barátságos amerikai – némileg zavaros történelmi emlékezettel – az USA és Kuba közötti bérleti szerződésre célozva, amelyet csak mindkét fél egyetértésével lehet felmondani.

A hidegháború befejeződése óta megoszlanak a vélemények Gitmo stratégiai jelentőségéről, az USA-ban ugyanakkor egyre több Kuba-szakértőt nyugtalanít az utódlás rendezetlensége Havannában. „Attól tartunk, hogy miután Castro lelép a színről, káosz támad olyan menekültáradattal, ami messze felülmúlja 1994 augusztusának kurta válságát” – mondja egy tapasztalt amerikai diplomata. „Jóllehet akkor sikerült Havannával gyorsan megállapodásra jutni, ha nem tudtunk volna harmincezer, csónakkal menekülő kubait Gitmón elhelyezni, nem tarthattuk volna a helyzetet ellenőrzésünk alatt.”

Nos, ezúttal foglyul ejtett tálib és al-Kaida-harcosokat hoz az amerikai hadsereg Gitmóra. Egy nyolcszáz magánzárkát magában foglaló szuperbörtönt terveznek a csúcsterroristáknak. Azóta, hogy január első hetében két vezető amerikai politikus látogatást tett Havannában, a kubai kormány elképesztően segítőkész. Netán alku köttetett? Arlen Specter republikánus szenátor kitér a kérdés elől, dicséri viszont a kubai hatóságokat: „Ha Castro úgy akarná, komolyan megnehezíthetné a helyzetünket Gitmón.” A Miamiban székelő kubai emigráns Demokrácia Mozgalom viszont tiltakozik Bush elnöknél egy „új Alcatraz” létesítése ellen a szigeten. A kubai diktátor megkísérli – úgymond – megvásárolni az USA jóindulatát. A sziget egy szemétlerakóvá változna, ahová Washington a nemkívánatos elemeket ömlesztené az egész világról.

A kubai határtelepülés, Caimanera mintegy négyezer lakosát más gondok foglalkoztatják. Olof, a svéd fotóriporter munkába kezd egy sorban állásnál, és Vilmától kér segítséget a fordításhoz. „Nem könnyű húshoz jutni” – foglalja össze panaszát egy háziasszony. Az utca emberei közül néhányan örülnek a gitmói fejleményeknek. „Jobban kedvelem az amerikai szállítógépek dörgését, mint a tengerészgyalogosok lőgyakorlatait, amelyek zajától megrepednek az ablakok” – mondja egy óvónő. Azt is hallotta a kubai tévében, hogy a terroristák kitörése az amerikai támaszpontról lehetetlen. A határ mártírjai elnevezésű kávézó előtt két tisztjelölt helyeselve bólogat. „Egyetértünk Fidellel, Kubának aktívan részt kell vállalnia a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni harcból” – fordítja Vilma, szemlátomást zavarban az új szóhasználattól.

Havanna–Guantánamo, 2002. január