Ferdinand von Zeppelin, a kormányozható léghajó tervezője 175 éve született

Arisztokrata családjának hagyományait követve lépett katonai pályára. Az amerikai polgárháborúban megfigyelő volt az északi hadseregben, majd részt vett a Mississippi forrásvidékének felkutatására indított expedícióban, ekkor emelkedett először levegőbe egy megfigyelőballonnal. Ezután a (vesztes) osztrák oldalon vett részt 1866-ban a porosz-osztrák, majd a (győztes) német oldalon az 1870-es német-francia háborúban. 1891-ben altábornagyi rangban helyezték rendelkezési állományba, ezután kezdett a repülés kérdéseivel foglalkozni. Több kudarc után végül a magyar Schwarz Dávid terveit továbbfejlesztve sikerült megépítenie a merev testű, kormányozható léghajót. (Schwarz léghajója csak egyszer, már a feltaláló halála után szállt fel, de a pilóta hibájából lezuhant, Zeppelin ezután vette meg a találmányt az özvegytől.)    Zeppelin a Boden-tó partján fekvő Friedrichshafenben hozta létre léghajóépítő üzemét, itt épült meg a 128 méter hosszú és 12 méter átmérőjű LZ1, amelynek hajótestében a 16 elválasztott gázzsákba a levegőnél könnyebb hidrogéngázt töltöttek. A légcsavarokat két 16 lóerős motor hajtotta, a repülő szivart az oldal- és magassági kormányokkal tökéletesen lehetett kormányozni. A léghajó első próbaútján, 1900. július 2-án öt emberrel fedélzetén 410 méter magasságot ért el, és 17 perc alatt hat kilométert repült. Hiába volt a látványos siker, a befektetők nem voltak hajlandók több tőkét a vállalkozásba fektetni, így Zeppelin kénytelen volt a céget likvidálni és a léghajót szétszerelni. A katonai vezetés azonban látott fantáziát a léghajóban, ezért az állami támogatás, a feltaláló javára szervezett sorsjáték és a Zeppelin feleségének birtokára felvett jelzálog lehetővé tette, hogy folytassa kísérleteit. Az LZ-2 és az LZ-3 útjai során több balesetet szenvedett, mégis hatalmas feltűnést keltettek, s a lelkes németek 1908-ban hatmillió márkát gyűjtöttek össze a gróf számára.    A valóban megbízható LZ-4 1908-ban készült el, az első világháború kitöréséig 21 léghajót építettek, ezek 1910-től utasokat is szállítottak. A siker akkora volt, hogy a köznyelvben ezután minden merev testű léghajót zeppelinnek kezdtek nevezni.    A légi járműveket a háború kitörésekor a hadsereg foglalta le. Többségüket felderítésre használták, de néhány bombázás során is bevetették őket, például London fölött, az akciónak azonban inkább csak pszichikai hatása volt. A zeppelinek ugyanis lassúságuk miatt ki voltak szolgáltatva a mozgékony repülőgépeknek, robbanékonyságuk miatt könnyű célpontot is jelentettek. Zeppelin 1917. március 8-án hunyt el, így már nem kellett megérnie, hogy az 1918-as német vereség után a győztes hatalmak bezáratták gyárát, a zeppelineket pedig kárpótlásként az amerikaiak kapták meg.    A munkát Zeppelin halála után Hugo Eckener kapitány folytatta, aki 1928-ban megalkotta a Graf Zeppelin nevű utasszállító léghajót. Ez 1929-ben 21 nap alatt járta körbe a földet, összesen 144 alkalommal kelt át az Atlanti-óceánon és 1937-ig 590 utat megtéve 16 ezer utast szállított. Magyarországon 1931. március 29-én szállt le a csepeli repülőtéren az első zeppelin, amelyből elsőként Karinthy Frigyes lépett ki. A léghajók tündöklésének szörnyű baleset vetett véget: a 245 méter hosszú, 41,2 méter átmérőjű és 72 férőhelyes Hindenburg léghajó 1937. május 7-én New Jerseyben leszállás közben, máig tisztázatlan körülmények között kigyulladt, a robbanás 36 emberéletet követelt.    Az utóbbi években a zeppelinek reneszánszukat élik, mert olcsón üzemeltethetők, nem szennyezik a környezetet, zajszintjük alacsony, nincs szükségük nagy repülőterekre és nagy terhek szállítására is alkalmasak. Az új típusú zeppelineket turisztikai célokra, például városnézésre, de nyersanyagok lelőhelyének felkutatására is használják. A zeppelinekről több film is készült, s a kultúrtörténetbe is bevonultak: róluk kölcsönözte nevét a leghíresebb heavymetal együttes, a Led Zeppelin.