Felülről szervezett afgán „népképviselet”

A nemzetgyűlés Zahir Sah elnökletével kezdi meg munkáját, aki március 21-re, a perzsa újévre tervezi 29 évnyi számű-zetés utáni hazatértét. De Afganisztán nem lesz ismét királyság. Az idős uralkodó, aki 1933-tól negyven évig uralkodott, elnökként tér vissza, nemzeti jelkép lesz, az egység záloga.

Afganisztánra történelme során mindig jellemző volt a központi hatalom gyengesége, s a helyi hatalmi szervek jelentősége. A helyi hatalom a helyi tanácsokon, dzsirgákon vagy surákon alapul. A dzsirga eredetileg a törzsi élet legfőbb döntéshozó szerve volt. A szó jelentése kör, tanács, mivel a törzs teljes jogú tagjai tanácskozásaikon kört formálva törökülésben ültek. Kevésbé ismert, hogy a dzsirgák munkájában eredetileg a törzs minden teljes jogú, szabad felnőtt tagja részt vett, a nők is. Később az iszlám vallás hatására és a háborúkban való döntés ürügyén a férfiak kisajátították ezt a fórumot. A dzsirga meghatározott szertartás szerint zajlik. Az indítvány előterjesztését követően a dzsirga tagjai megvitatják a javaslatot, majd nyíltan, kézfeltartással szavaznak. A dzsirga határozatai kötelezőek a közösség minden tagjára. A dzsirga a Pakhtunwali, a pastun törzsi szokásjog, valamint a saria, az iszlám jogrend szerint működik. A hagyományos irányadó példákat követik, amelyeket csak a dzsirgamarok, a dzsirga szertartások avatott ismerői tudnak. Noha a dzsirga jellegzetesen afgán (pastun) intézmény, megtalálható mindazoknál a nemzetiségeknél, ahol még nem bomlottak fel a tradicionális közösségek: a beludzsoknál, türkméneknél és a hazaráknál is.

Loja dzsirgának (nagytanácsnak) eredetileg az összes afgán törzs és etnikai csoport nagytanácsát nevezzük, amely sorsformáló időkben sorskérdésekben, főleg háborúkban döntött.

Amanullah uralkodása alatt (1919– 1929) három ízben, rendszeresen ülésezett, ekkor telítődött alkotmányozó nemzetgyűlési tartalommal. 1924-ben az ország ideiglenes, 1928-ban pedig kidolgozott, véglegesnek szánt alkotmányát fogadta el a loja dzsirga. Már 1924-ben választójogot kaptak a nők (míg például Kanadában csak 1941-ben), az 1928-as loja dzsirgán pedig Szoraja királyné levetette a fátylat, mivel az új alkotmány nemcsak egyenlő jogokat biztosított a nőknek, de eltörölte a fátyolviselést is. Mivel reformjai túlmutattak korán, 1929-ben Amanullah uralmát a mozlim papság uszítására megdöntötték, a király számű-zetésbe kényszerült. Csak 1930-ban állt helyre a törvényes rend, amikor Amanullah unokafivérét, Mohammad Nadir Khant segítették trónra. 1931-ben az ő uralma alatt a negyedik loja dzsirga fogadta el az ország új alkotmányát, sokkal konzervatívabbat, mint amilyen Anullah alatt készült. 1941-ben rendkívüli loja dzsirga döntött arról, hogy Afganisztán semleges marad a második világháborúban. 1955-ben, Daud miniszterelnökségének idején ugyancsak rendkívüli loja dzsirga döntött róla, hogy Afganisztán igénybe vesz külföldi segélyeket. 1964-ben telítődött a loja dzsirga ismét alkotmányozó nemzetgyűlési tartalommal, elfogadta az ország új alkotmányát, amely a nőkre is kiterjedő, általános választójogot is magában foglalta (a nők 1959-ben vethették le az addig kötelező fátylat), bevezette a többpártrendszert, nemzetgyűlési választásokat írtak ki, Afganisztán alkotmányos monarchia lett. A rendkívüli, alkotmányozó loja dzsirgát követően még ugyanabban az esztendőben megkezdte a kétkamarás parlamentként működő nemzetgyűlés munkáját. Ennek alsóházában, amelynek neve woluszi dzsirga (vagy sura-je milli, nemzeti tanács) volt, az ország 29 tartományának (a főváros, Kabul is tartományi jogú) 261 járásából minden woluszwali, azaz járás egy-egy választókörzet , választottak küldötteket. A felsőház, amelynek neve da mesrano dzsirga, összetételében az alsóházi választások esetlegességeit igyekeztek kiegyenlíteni, az ország erőviszonyainak megfelelően az ország nemzetiségeinek képviselői kaptak helyet. Iszlám pártok, konzervatívnak és liberálisnak nevezhető pártok, a marxista Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képviselői és a maoisták egyaránt képviseltették magukat a négy évre választott új parlamentben, amelyben négy női képviselő is bekerült. A loja dzsirga 1976-ban, Daud köztársasága idején ült össze nyolcadszor, akkor fogadta el az ország új alkotmányát. A baloldali rezsimek idején 1985-ben Nadzsibullah elnöksége idején próbálták hagyományát újra feléleszteni.

2001 decemberében Bonnban o-lyan megállapodás született, hogy az új ideiglenes kormányzat hat hónapos mandátuma idején felállítanak egy bizottságot, amelynek feladata kidolgozni az ország új alkotmányát és egy alkotmányozó loja dzsirga összehívása. Ez a loja dzsirga nem állna többől, mint 150 főből és az előkészítő bizottság gondoskodik összehívásáról, valamint azt is a loja dzsirga előkészítő bizottság felügyeli, hogy az újonnan alakuló pártok regisztrációja rendben történjen, alapszabályzata megfeleljen az egyetemes nemzetközi normáknak. Az alkotmányozó loja dzsirga feladata lesz az alkotmány elfogadásán túlmenően a nemzetgyűlésként funkcionáló loja dzsirga összehívásának előkészítése.

2001 decemberétől számított hat hónapon belül kell összehívni az ideiglenes loja dzsirgát, amely még nem választott, hanem kijelölt tagokból fog állni. E loja dzsirga megszervezése hárul erre a bizottságra. Az ideiglenes loja dzsirga dönt az ország új alkotmányáról és megválasztja az új ideiglenes kormányt. Feladata miatt e bizottságban sok a jogász, főleg alkotmányjogászok. A személyiségek kevésbé ismertek, maga Karzai ideiglenes miniszterelnök is csak négy nevet ismer közülük. Sokan igen idősek és évtizedek óta külföldön élnek. Többekre azért esett a választás, mert részt vettek a korábbi loja dzsirgák munkájában vagy alkotmányjogászok. Előbbiek meglehetősen idősek. A bizottságban több seriat jogász, az iszlám jog tudora is megtalálható, de ezek sem kötődnek iszlám pártokhoz vagy szélsőséges szervezetekhez. Három hölgy van a bizottságban, noha korábban a loja dzsirgákat összehívó, vagy előkészítő bizottságoknak sohasem voltak női tagjai. 1964-től a parlament alsóházába, a woluszi dzsirgába kerültek be női képviselők, 1964-ben négyen, az ezt követő választásokon pedig a magyar országgyűlések női képviselőinél mindig magasabb arányban.

Az új alkotmány kidolgozására is megtörténtek az első lépések. Az már biztos, hogy az Ázsiában annak idején példaértékűnek számító 1964-es alkotmány lesz a kiindulási alap, ideiglenesen ezt máris hatályba helyezték, hogy legyen jogalap a politikai pártok engedélyezésére, a sajtószabadságról szóló törvény hatálybaléptetésére, a választások előkészítésére. Felmerült a kambodzsai politikai rendezés is, mint minta. Jelentős különbség azonban, hogy a kambodzsai alkotmány „egységes nemzetről” beszél, ugyanis míg Kambodzsában a khmer etnikum szinte teljesen monolitikus államalkotó nemzetet alkot, addig Afganisztánban olyan soknemzetiségű ország, melyben az államalkotó nemzet alig többségben, sőt egyes nézetek szerint kisebbségben van , míg zöme az országhatárokon kívülre került.

A helyi dzsirgák döntését a központi hatalom sem hagyhatja figyelmen kívül. Paktia tartományban a helyi tanácsok nem fogadták el az ideiglenes kormányzat által kinevezett kormányzót, Padsah Khan Zadrant és mikor az megkísérelt katonáival bevonulni a tartomány központjába, Gardizba, heves csatákban kiverték onnan harcosait. Végül kompromisszumos megoldás született, sem a központi kormányzat jelöltje, sem a helyi tanácsok választottja Szaifullah Khan nem lesz paktiai kormányzó, a tartomány törzseinek dzsirgája Karzai kormányfővel és az ideiglenes kormányzat más képviselőivel közösen tanácskozva harmadik személy, közösen elfogadott jelölt kinevezéséről állapodtak meg. Olyan országban, ahol a nyugati típusú demokráciának vajmi kevés hagyománya van, a dzsirgák ősi kvázidemokráciájának tradíciójára kell az új politikai intézményrendszer kialakításában támaszkodni.