Az amerikai űröregúr elsősége

Amerika csodált és dédelgetett hősei mostanára tisztes öregurakká őszültek. A hajdani hétből négy Mercury-veterán Glenn űrrepülésének 40. évfordulóját ünnepelve február 20-án a floridai éjszakában találkozott egymással és a közönséggel.

Shepard, Grissom és Slayton már valóban az égi pályákról tekinthet le a még élő űröregurakra: Carpenterre, Schirrára, Cooperre, és akiről az egész esemény szól: John Glennre.

Négy nappal a NASA hivatalos megalakulása után, 1958. október 5-én megszületik az első, embert szállító űrhajó terve, mely a Mercury nevet kapta. Decemberben meghirdették az első űrhajóscsoport kiválasztását. Az egészségügyi alkalmasság mellett a következő feltételeket szabták: maximum 40 éves életkor, maximum 1,82 méteres magasság, tesztpilóta-fokozat és minimum 1500 repült óra. 1959 januárjában a szóba jöhető 508 katonai berepülőpilóta közül 110-et választottak ki, a következő megoszlásban: légierő 58 fő, haditengerészet 47 fő, tengerészgyalogság 5 fő. Alig egy hónap múlva a jelöltek száma 69-re zsugorodott, majd egy washingtoni meghallgatást követően 37-en jobbnak látták más elfoglaltság után nézni. Április 1-jén szigorú orvosi vizsgálatok után újabb 18 jelölt esik ki. A maradék 14 pilótából választották ki a NASA első űrhajóscsoportjának 7 tagját. A történeti hűség kedvéért a nevek: Carpenter, Cooper, Glenn, Grissom, Schirra, Shepard és Slayton. Az 1959. április 9-i washingtoni sajtókonferencián történt bemutatásuk után szűk 3 héttel, a Mercury-csoport megkezdte a felkészülést az űrrepülésre. Amerika visszavágásra készült, hiszen alig két évvel korábban a világ első mesterségholdján nem a csillagos-sávos lobogó, hanem a sarló-kalapács díszelgett.

A cédulák sorrendje

Az első űrhajósok látszólag nem akartak megkülönböztetést, mégis egész munkájuk, tanulásuk, felkészülésük arra irányult, hogy egyenlőtlenné váljanak, hiszen csak egy lehetett közülük az első. Az első látásra mindössze hiúsági kérdésnek tűnő elsőség megszerzése a valóságban sokkal súlyosabb problémát jelent, mint gondolnánk. Az amerikai felkészítési program úgy próbálta kiküszöbölni ezt a nehézséget, hogy a tartaléknak jelölt űrhajós lett a következő űrrepülés első számú pilótája. A rivalizálást ezzel valóban elviselhető szintre csökkentették, de a „ki lesz az első?“ kérdésnek a megválaszolása bizony kemény dió volt annak ellenére, hogy az amerikai űrhajósoknak részletesen elmagyarázták, hogy mindenki első lehet valamiben: az első, aki eljut az űrbe, az első, aki eljut Föld körüli pályára az első, aki majd a Hold körül repül, az első, aki kiszáll a Holdon. De mindegyikük arról álmodott mégis, hogy mindenben ő lesz az első.

Robert Gilruth, a Mercury-terv igazgatója érdekesen oldotta meg az elsőség gordiuszi csomóját. Megkérte a csoport tagjait, hogy írják le annak a nevét, akit maguk közül a legalkalmasabbnak tartanak az első űrrepülésre. Ez után az egyforma kiképzésen átesett jelöltek közül csak egy nappal az indulás előtt fogják kiválasztani az űrutazás résztvevőjét. A szakemberek azonban hamar felismerték, hogy szükség van még speciális felkészülésre is, ezért a kiválasztottnak további testre szabott gyakorlatokon kell majd részt vennie.

1961. január 19-én a Mercury-hetek felkeresték Gilruthot, és átadták neki a cédulákat, melyeken Shepard, Grissom és Glenn volt a sorrend. Gilruth a névsort egy hónap múlva hozta nyilvánosságra, betűrendben! A jelöltek nem tudhatták tehát, hogy melyikük fog elsőnek repülni, de látszólag nem is törődtek vele.

A Szovjetunióban, 1961 márciusában két Vosztok-űrhajó tért vissza eredményesen 2-2 kutyával a fedélzetén. A politikai vezetés öröme határtalan volt, óriási jelentőséget tulajdonítottak az ember űrrepülésének. Nyikolaj Kamanyin – a szovjet űrhajóscsoport főnöke – naplójában beszámol arról, hogy nem sokkal a startra kijelölt nap előtt felhívta őt Versinyin, a légierő marsallja, aki olyan értesítést kapott, hogy az amerikaiak állítólag április 28-ig felbocsátják első emberszállító űrhajójukat. A főparancsnokot Kamanyin megnyugtatta, hogy a Vosztokot feltétlenül elindítják április 11-én vagy 12-én.

Egyes források szerint Wernher von Braun kitartóan ostromolta a NASA-t, hogy az 1961. március 24-re tervezett első űrrepülés ne csak a Mercury űrhajó hordozórakétájának, a Redstone-nak a főpróbája legyen, hanem indítsák el egy negyedórás űrugrásra az első amerikai űrhajóst. Alan Shepard így három hetet vert volna Gagarinra, ő lett volna az első ember az űrben. Igaz, a Redstone-rakéta teljesítménye nem volt elegendő a Föld körüli pálya eléréséhez, de az elsőség mégiscsak az Egyesült Államoké lett volna, némi gyógyírt kenegetve a „szputnyikvereség“ sajgó sebére. A NASA azonban nem hallgatott a német származású von Braunra, az MR-BD kísérlet ember nélkül zajlott le – sikeresen. Kamanyin tehát nyugodtan aludhatott, a szovjet elsőség már nem forgott veszélyben. A Vosztok-űrhajó fedélzetén április 12-én Jurij Gagarin egyszer megkerülte bolygónkat, és ezt a kétségtelenül történelmi tettet a szovjet propaganda alaposan ki is használta. Alan Shepard kapitány 1961. május 5-én hiába „ugrott” a világűrbe, Amerika ismét vesztett az űr-versenyben. A sorrend szerint Grissom következett 1961. július 21-én, majd a tartalék Glenn. A NASA 1961 augusztusában – Tyitov egynapos űrutazását követően – azonban bejelentette, törlik Glenn „űrugrását”, és azonnal a Föld körüli pálya elérésére készülnek gőzerővel a Mercury Atlas-rendszerrel.

1961. december 1-jén nyilvánosságra hozzák a tervezett űrrepüléseket: a Mercury Atlas-6 űrhajón John Glenn – tartaléka Scott Carpenter – a Mercury Atlas-7 fedélzetén Donald Slayton – tartaléka Walter Schirra - fog repülni. Az űrhajók neve: Friendship 7 és Aurora 7. A Friendship barátságot, az Aurora hajnalt jelent, a 7-es szám pedig a Mercury-csoport létszámára utal. Maga a szám a csoport egybetartozását, a másoktól való megkülönbözetését is kifejezte.

Űrugrók után űrrepülő

Az MA-6 indításának dátumát december 20-ra tűzték ki. December 4-én Glenn és Carpenter megkezdte a szakemberek által javasolt speciális felkészülést. Az Atlas-rakéta problémái miatt 6-án már el is halasztják az indítást a következő év elejére. December 23-án Glenn hazautazott családjához, és az utolsó pillanatban tudta csak megvásárolni a karácsonyi ajándékokat.

Január 27-én Glenn 5 órát töltött a kabinban, de a startra most sem került sor a tengerparton várakozó 75 ezres tömeg nem csekély bánatára. Emlékezzünk vissza a kiválasztás feltételei közül az 1,82 méteres magassági korlátra. Glenn csak 2 cm-rel volt alacsonyabb a határértéknél, el lehet képzelni, a rendkívül szűk Mercury-kabinban eltöltött öt óra komfortosságát. Februárban a rakéta problémái mellett már az időjárás sem pártfogolta az űrrepülést, újabb halasztások következtek.

Amikor tizedszer halasztották el a startot, Glenn rezignáltan csak ennyit jegyzett meg: „Azt hiszem, ez várható volt.” Ekkor már megoszlottak a vélemények arról, hogy a sok huzavona okozta pszichikai hatások miatt szabad-e Glennt felküldeni?

Harmadik kör – kézzel

Bár az indulás napján, február 20-án is kétórás halasztásra került sor, végül a Mercury űrhajót a magasba lendítette az Atlas-rakéta. Glenn alezredes már a második kört rótta a Föld körül, amikor kisebb zavarok miatt átvette az űrhajó kézi irányítását. Tekintettel az automatika hibájára, kétségek támadtak a tervezett harmadik kör megtételét illetően, de Glenn határozottan vállalta a repülés folytatását. A NASA megadta az engedélyt.

Az űrhajó a Puerto Ricó-i San Juantól mintegy 350 kilométernyire, északnyugatra szállt le az Atlanti-óceán vízére.

– Kitűnő állapotban vagyok – jelentette rádióüzenetében a Noah torpedóromboló fedélzetéről az első amerikai űrhajós.

Ha megkérdeznénk tíz embert, hogy ki volt az első amerikai űrhajós, a többségük rávágná, hogy John Glenn! Ennek ellenére a néhai John F. Kennedy elnök az első amerikai űrhajósként Alan Shepardot tüntette ki. Ha viszont Shepard volt az első amerikai az űrben, akkor ki vagy mi volt John Glenn? Ő az első amerikai űrhajós volt, aki háromszor megkerülte Földünket, tehát az első amerikai, aki orbitális űrrepülést hajtott végre. Nemzetközileg csak Glennt számították „igazi” úrhajósnak, a két „űrugró”, Shepard és Grissom csak évekkel később léphetett be az űrhajósok egyre népesebb táborába későbbi űrrepüléseivel, a NASA hivatalos táblázatai azonban ma velük kezdődnek.

A Mercury-hetekből mindenki eljutott a világűrbe. Igaz, Donald Slayton erre 16 évet várt, és csak az 1975-ös közös, szovjet-amerikai űrrepülésen, a Szojuz-Apollo űrkísérletben vehetett részt.

Glenn sokáig nem repülhetett. Letiltották, mert nemzeti hősként volt rá szükség. Később politikai pályára lépett, demokrata szenátorként tevékenykedett. Jó kapcsolata a demokrata kormányzattal Bill Clinton elnöksége idején hozta meg gyümölcsét. 1998. október 29-én, harminchat és fél évvel első űrrepülése után, ismét elindulhatott a világűrbe a Discovery űrrepülőgép fedélzetén. Az 1921-ben született Glenn 77 évesen ezzel olyan űrrekord birtokosává vált, amelyet hosszú ideig nem fog elvenni tőle senki.