Az alattvalók népszerű uralkodói

Másfél hónapja folytatja tanulmányait egy állami fenntartású intézményben Ingrid Alexandra norvég hercegnő, a trónörökösi pár tizenöt éves leánya. A norvégok leendő királynője abba az oslói Uranien­borg középiskolában kezdte meg az utolsó „köztes” tanévét, amely nem több mint hárompercnyi sétára – mindössze 530 méterre – található a királyi udvartól. (Norvégiában az általános iskola hét évig tart, az ezt követő vizsgán szerzett érdemjegyek alapján három évre általános iskola és gimnázium közötti iskolába kerülnek a gyermekek. Az ottani vizsgát követően gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanulhatnak tovább.) A hírt, mely szerint állami oktatásban folytatja tanulmányait, először májusban közölte a palota, majd megtoldották azzal, hogy részben azért esett erre az intézményre a választás, mert itt volt üresedés.

Haakon herceg és Mette-Marit hercegné idősebb gyermeke az Asker városban található Janslokka Általános Iskolában kezdte meg a tanulmányait, akárcsak később testvére, Sverre Magnus herceg. Ám 2014-ben a pár – különösebb magyarázat nélkül – úgy döntött, kiveszi őket az állami iskolából: a leendő trónörököst a bekkestuai Oslói Nemzetközi Iskolába, öccsét a Montessori-magániskolába íratták. Ingrid Alexandra hercegnő iskolájában angol nyelven folyt az oktatás, az éves tandíj összege pedig 200 ezer koronára rúgott. A hercegi pár akkor hiába hangoztatta, hogy szülőként a gyermekeik számára leghasznosabb döntést kell hozniuk, az elsőszülöttnek pedig folyékonyan kell beszélnie angolul, több közéleti személyiség és politikus bírálta az intézkedést.  
 

Hétköznapi nevelés

Annak apropóján, hogy Ingrid Alexandra hercegnő most „visszatért” az állami oktatási rendszerbe, nem árt rögzíteni, hogy nem a Glücksburg-ház üdvöskéje az első, aki nem magántanulóként járja végig a szamárlétrát. A jelenlegi uralkodó, V. Harald volt az első koronás fő az országban, aki állami iskolában kezdett tanulni. Hároméves volt, amikor 1940-ben a német csapatok lerohanták hazáját, ekkor az édesanyja, Márta hercegnő vele és két leánytestvérével együtt előbb hazájába, Svédországba, majd Roosevelt amerikai elnök meghívására az Egyesült Államokba menekült. Az akkoriban királyi hercegi rangban lévő Harald ezért kezdte tanulmányait Washingtonban. Öt év elteltével visszatértek Norvégiába, ahol az oslói gimnázium padját koptatta. Fia, Haakon, a későbbi koronaherceg szigorú neveltetésben és állami oktatásban részesült, mellesleg reggelente a szülei kísérték a smestati állami iskolába. (Mintegy 40 évvel később Szonja, a jelenlegi királyné volt az, aki két unokáját elkísérte első általános iskolai napjukra.) Később a haditengerészetnél sorhajóhadnagyként szolgált, s ez idő alatt a Bergenben található Norvég Tengerészeti Akadémián tiszti képesítést, ezután a Berkeleyben található Kaliforniai Egyetemen politikatudományokból alapszakos, majd a londoni London School of Economicsban nemzetközi kereskedelemre és Afrikára specializálódva mesterszakos diplomát szerzett.

A választott király

Mindez azonban csupán néhány üde színfolt annak a dinasztiának a történetében, amelyet a legközvetlenebbnek tartanak a világon. Hogy miért érdemelték ki ezt a jelzőt, kiválóan szemlélteti az 1905-ös dinasztialapítás óta eltelt alig 115 év. Norvégia hiába a világ egyik legrégebbi állama, amelyet Széphajú Harald a 9. században alapított, a 20. század hajnaláig előbb a dánokhoz, aztán a svédekhez fűzte perszonálunió. Számtalan terület- és királycsere után a 19. század végére alakult ki egy olyan erős nemzeti mozgalom, amely egyre inkább a svéd monarchiával szemben pozicionálta magát. Méghozzá meglehetősen eredményesen, mert 1905. június 6-án a norvég storting, a parlament felbontotta a svédekkel az uniót, majd felkérte a közös uralkodót, II. Oszkárt, hogy saját királyi házából jelölje ki utódját. A király nem tett eleget a kérésnek, ezért a Svédországban – jelenleg XVI. Károly Gusztáv regnálásával – máig hatalmon lévő Bernadotte-ház helyett VIII. Frigyes dán király legkisebb fiára esett a választásuk. A dánoknál napjainkban II. Margit királynő által vezetett Glücksburg família hercege azonban csak azután foglalta el a norvég trónt, hogy előbb népszavazást íratott ki az államformáról. A november 13-i voksolás elsöprő győzelmet hozott a monarchistáknak: a mintegy félmillió választópolgár 78,9 százaléka a királyság intézményében szeretett volna élni.

Károly 1387 óta az első független norvég király lett. A történelmi teher alatt úgy döntött, hogy uralkodók közül kilencedikként viselve a nevet, az utolsó két névrokonát svéd nemzetisége miatt „kitörölve” a történelmi emlékezetből, VII. Haakonként lép trónra. Kétéves fiának, Alexandernek a keresztnevét a középkori norvég hősök nevére, Olafra cserélte. A koronázásra a norvég királyok egykori koronázó városában, a Trondheimben álló katedrálisban került sor, ahol Christian Michelsen, a hajógyárosból miniszterelnökké lett politikus helyezte a királyi fejre Szent Olaf koronáját. Innentől igazi hollywoodi sikertörténet Haakon király és elsőfokú unokatestvéri hitvese, az angol király lányából norvég uralkodófeleséggé vált Maud királyné keserédes, drámával tarkított históriája: a királyi páros lakhatatlan körülményekből, ingerszegény viszonyokból alakítja át a főváros királyi palotáját, kényesen ügyel az urizálás elkerülésére, az alattvalókkal szemben pedig mindvégig közvetlennek bizonyulnak. Sőt, a király egy alkalommal még síugróbajnokságot is nyer. Az első világháborút még úgy-ahogy átvészeli a skandináv állam, de a második során a németek lerohanják. Amikor 1940. április 9-én betörnek, a király már észak felé robog egy gyorsvonaton, kimenekítve az Oslo-fjordból a Nemzeti Bank aranytartalékát. Hitler ezután feleslegesen követeli, hogy nevezze ki miniszterelnöknek Vidkun Quislinget, a kollaboráns államvezetőt, mert az uralkodó, ha miniszterei rábólintanak a németek ajánlatára, azonnali hatállyal kilátásba helyezné a saját lemondását. A Führer természetesen tajtékozva elrendeli a király likvidálását, de Haakon néhány tárcavezetője kíséretében sítalpakon eljut Tromso kikötőjébe, ahonnan külföldre menekül. Öt éven keresztül Londonból, proklamációk útján támogatja az ellenállást, amelynek vezéralakjává válik. 1945. június 7-én visszatérhet a felszabadított országba, ahol innentől kezdve a „nép atyjának” tartják. Még tizenkét évig uralkodik, nyolcvanöt évesen combnyaktörés következtében halálozik el.

A nép újabb királyai

Utódja egyetlen fia, V. Olaf, aki 54 éves a trónra kerüléskor. Az angol neveltetésben részesült, norvég identitású király eleinte vitorlásbajnokként, majd a németekkel szembeni ellenállás vezetőjeként tapasztalt katonaként szerez rangot magának. Házastársa, Márta svéd hercegnő három gyermeket – Ragnhild és Asztrid hercegnőket, valamint Harald herceget hátrahagyva – 1954-ben elhalálozik, ezért sokáig fontolgatja, hogy feleségül kéri a két évvel korábban elhunyt VI. György brit uralkodó özvegyét, Erzsébet anyakirálynét. A házassági terv kudarcba fullad, de barátságukat megőrzik.
Apjával ellentétben nem koronázzák királlyá, 1958. június 22-én, a trondheimi székesegyházban – igaz, a koronázási jelvények bemutatásával együtt – „csak” felkenik. Regnálása során kiérdemli a „nép királya” címet, rajonganak érte. Nem hiába, ugyanis testőr nélkül sétál az utcán, néha villamosra pattan, ahol kedélyesen elbeszélget utastársaival.
Olaf szívroham következtében, nyolcvanhét évesen hunyt el 1991. január 17-én. A népszerű király szerepét fia, V. Harald viszi tovább, de uralkodásának kezdeti szakaszában cseppet sem olyan közkedvelt, mint amilyen elődje volt. A szívügyekben karakán Harald legelőször azzal írja be magát az emberek szívébe, hogy apja határozott ellenérzései ellenére kitart polgári szerelme, Sonja Haraldsen, egy textilgyáros leánya mellett. A kilenc évig titokban tartott románc átkerül a politikai terepasztalára: Harald kerek perec kijelenti apjának, hogy akkor, ha nem veheti feleségül szerelmét, lemond trónigényéről. Ekkor még életben van az 1990-ben elvetett száli frank törvény, mellesleg Olafnak csak egyetlen fiúgyermeke van, tehát egy felelőtlen döntés a norvég uralkodóház kihalásához vezetne. A jelenlegi királyt trónörökösi évei alatt az államügyekbe történő betanulásnál jobban foglalkoztatják a sportok (vitorlázás, síelés, vadászat, horgászat), személyisége pedig inkább visszahúzódó, amit a végül 1968-ban oltár elé vezetett világszép Szonja királyné kedélyes alaptermészete ellensúlyoz. Kezdetben nem lakik az oslói királyi palotában, oda 2001-ben, tízéves helyreállítás után költözik. Ekkoriban már részben meginog a népszerűsége, ezért ügyetlen lépései (külföldi vadászatai, mesés gazdagságának az NBC tévécsatornának történő felfedése), valamint a kiváló stílusérzékkel megáldott királyné ruhatára a felelős. Persze, tényleges pánikra soha nem is volt ok. A Szocialista Balpárt 1972 óta államforma-módosítási kérelmet terjeszt a parlament elé, ám a referendumjavaslat évről évre elbukik. Sőt, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a norvég lakosság 80 %-a monarchiapárti.

Az új és legújabb generáció

Ahhoz, hogy a monarchia intézménye prosperáló maradjon, hogy megszólítsa a fiatalokat, szükség volt néhány változásra az elmúlt időszakban. Ilyen volt az, hogy a királyi pár két „mintagyermekét”, az 1971-ben született Márta Lujzát és az 1973-ban világra jött trónörököst, Haakont hétköznapi módon nevelte. Harald és Szonja évi több száz hivatalos kötelezettségnek tesz eleget – fogyatékosokat segítő alapítványt támogatnak, falut, tanyát járnak be, óvodát, iskolát, kórházat, szélmalomparkot avatnak, átadják a Nobel-békedíjat, részt vesznek a téli olimpiai játékokon. Előbbi szabadidejében előszeretettel vesz részt vitorlásversenyen, utóbbi hegyet mászik, gyakran a dán királynő társaságában. Az is szerethetővé teszi az északi királyt, hogy igazi mókamester: az NRK állami műsorszolgáltató televíziós interjújában „trollkodva” azzal heccelte a feleségét, hogy manónak nevezte. Matthew Belltől, a The Telegraph angol napilap újságírójától tudjuk, a legutóbbi kerek születésnapjára pedig nem máshova, mint Dél-Afrikába vitte az egész családját – szörfözni. Persze, a fia sem megy a szomszédba egy kis ugratásért, ugyanis a szülei 80. születésnapja alkalmából az oslói palotában tartott gálavacsora során borotválta le ikonikus arcszőrzetét, de lányával, az akkor hétéves Ingrid Alexandrával már vett részt karácsonyi talkshow-ban, egyedül pedig autós riportban, ahol a riporterrel egy órán keresztül furikázott.
Haakon nem csak ebben követte az úttörő hagyományokat, apájhoz hasonlóan ő is a szívére hallgatott, amikor frigykötésre adta a fejét. A közvélemény számára korábban ismeretlen Mette-Marit Tjessem Høiby, akivel 2000-ben jelentette be az eljegyzését, földműves ősökkel rendelkező közrendű. Ennél sokkalta izgalmasabb, hogy elvált, gyermekét egyedül nevelő, valaha kábítószer-használó asszonyként mondott igent a leendő királynak. Mette-Marit hercegné még több színt vitt a királyi család egyébként sem unalmas életébe: a kötelezettségek között tartja számon az emberekkel történő közvetlen találkozást, nem bánja, ha közös képkészítésre vagy tévéműsorba invitálják, mellesleg aktív felhasználója az Instagramnak – ezt rajta kívül más uralkodó, trónörökös, királyné, trónörökösné nem mondhatja el magáról. Gyermekeiket is modern szellemben nevelik, Ingrid Alexandra kezdetben nem is tudott hercegnői titulusáról. A most 15 éves hercegnőt gyakran látni sportos szerelésben – sokszor hord farmert, kapucnis felsőt, trendi sapkát, tavaly pedig a világ legtermészetesebb módján a barátnőivel sütött gofrit, és pékterméket kínált egy jótékonysági minirendezvényen. A trónörökös családja idén nyáron is a Kristiansand közelében lévő vidéki rezidenciáján töltött néhány hetet, ahol Lise Åserud kamerája előtt informális keretek között – lenge nyári ruhában, nevetgélve, egymáshoz bújva – mutatták magukat.
Ingrid Alexandra első igazán jelentős nyilvános debütálása nem a keresztelője volt, ahol eltotyogott az oltártól, hanem az idei augusztus végén tartott konfirmálása. Az egyházi szertartás után a palotában elmondott beszédében a jelenlévő keresztszüleit, VI. Fülöp spanyol királyt és Viktória svéd trónörököst nem királyi előnévvel, hanem a protokolltól mereven eltérve szólította meg. „Köszönöm srácok, hogy idáig eljöttetek miattam” – fogalmazott abban a színes bűnádban, a hagyományos norvég nemzeti viseletben, amelynek új díszítőelemeit Szonja királyné hímezte. (A királyné, aki a házasságkötést megelőzően elvégzett egy kétéves varrónői tanfolyamot, és eladóként dolgozott apja ruhaszalonjában, fővédnöke az eredeti norvég mintákat összegyűjtő bizottságnak.)
A norvég királyi család jövője mostanra jól bebiztosítottnak látszik, pedig az utóbbi években sem kerülte el náluk mindenki a botrányokat. Márta Lujza, aki hercegnői címét már csak a korona szórványos képviseletében használja, 2002-ben hozzáment Ari Behn íróhoz, három gyermeket szült neki, és ezoterikus magániskolát nyitott, amelyért rendszeresen támadták. 2017-ben elvált, nemrég pedig világgá kürtölte, hogy Durek Verrett színes bőrű amerikai spiritisztával él együtt, akivel számtalan előadást tartottak Norvégia-szerte. Mellesleg szorgos használója a közösségi médiának, második Instagram-fiókját augusztus végén indította. Ez olyan szokatlan – a norvég határokon túl kevesek által respektált – döntés, mint az, hogy az uralkodó engedélyezte Mette-Marit első házasságából született fiának, a szőke, fülbevalós Marius Borg Høibynak, hogy Los Angelesbe költözzön. A változás szeléről írva nyugodt szívvel említhetnénk azt is, hogy V. Harald a toleranciáról szólva az utóbbi időszakban politikai üzeneteket fogalmazott meg, de akár azt is rögzíthetnénk, hogy a királyi család nem csinált titkot Mette-Marit tüdőbetegségéből és Sverre Magnus bőrfestékhiányából sem.