Amerikában nem kérdés, belebeszélhet-e az egyház a politikába. Egy konzervatív javaslat alapján a felekezetek a jövőben akár külön kampányt is folytathatnának kedvenc jelöltjük mellett, sőt választási célokra pénzt is adományozhatnának neki.
Amerikában a perselypénzből is jutna pártpropagandára
Amerikában nem kérdés, belebeszélhet-e az egyház a politikába. Egy konzervatív javaslat alapján a felekezetek a jövőben akár külön kampányt is folytathatnának kedvenc jelöltjük mellett, sőt választási célokra pénzt is adományozhatnának neki. Erről szól egy észak-karolinai republikánus képviselő, Walter Jones törvénytervezete, amelyet társszerzőként nem kevesebb mint 112 honatya jegyez – köztük a kongreszszus többségi, republikánus frakciójának legfontosabb vezetői.
Jones szerint szó sincs arról, hogy a politikusok az egyházak pénzét akarnák. Ez már csak azért is kellemetlen lenne, mert a törvényhozás éppen a napokban fogadott el egy törvényjavaslatot, amely az eddiginél sokkal szigorúbban szabályozza a pártfinanszírozást. Ezért nem tűnne taktikusnak szinte azonnal előállni az új törvényt megkerülő ötlettel. A képviselő ezt azonnal cáfolja: mint a Washington Postnak nyilatkozta, szigorúan a szólásszabadságról van szó. Arról, hogy az egyház kimondhassa: „George W. Bush az abortusz ellen van, Al Gore pedig mellette”. Milyen beszédes példa: Jones rögtön illusztrálta is, mit remélnek a konzervatívok az új törvénytől. Az eddiginél hatékonyabb támogatást azoktól az egyházaktól, amelyek már eddig is aktívan részt vettek a republikánusok témáinak – és gyakran jelöltjeinek – kiválasztásában.
Az USA-ban, ahol az emberek zöme templomjáró, a politikusok – beleértve a demokratákat is – túlnyomó többsége a nagy nyilvánosság előtt magától értetődő természetességgel vállalja a vallási közösségét. Ám a liberális oldalon sokan olyan egyházak vagy vallási áramlatok hívei, amelyek távol maradnának a napi politikától. A javaslat törvénnyé emelése nyilvánvalóan a jobboldal kezére játszana: az ő egyházi hátterük már eddig is sokkal nagyobb támogatást nyújtott, mint ellenfeleiké.
Jones egyébként nem feltétlenül őszinte. A törvényjavaslatot formába öntő konzervatív ügyvéd, Colby M. May szerint ugyanis az egyházaknak arra is lehetőségük lesz, hogy pénzt költsenek a nekik tetsző jelöltek választási kampányára. Csak arra kell ügyelniük, hogy ez ne tegye ki tevékenységük „jelentős” részét. Az adóhivatal és a bíróságok gyakorlatában a civil szervezetek akár bevételeik egyötödét is politikára – lobbizásra – költhetik, anélkül, hogy elveszítenék adómentességüket.
Választási kampányok idején az Egyesült Amerikaiak az Egyház és az Állam Különválasztásáért nevű civil szervezet hagyományosan minden felekezet minden közösségéhez, az összes nyilvántartott templomba, zsinagógába és mecsetbe eljuttatja figyelmeztető levelét: ne tegyék le a garast egyetlen konkrét jelölt mellett se, mert ezzel adómentességüket kockáztatják. Elvégre az egyházi vezetők e nélkül is kifejthetik véleményüket a politikai kérdésekről, s ezzel éppen elégséges útmutatást adhatnak a választásokra készülő híveknek. Jones szerint az adóhivatal „pikkel” a jobboldali vallási közösségekre, amelyek ezért nem mernek részt vállalni a politikai harcban.
Javaslata egyelőre az egyik kongresszusi bizottságnál pihen, alighanem együtt tárgyalják majd egy másik republikánus képviselő, Philip Crane azon tervezetével, amely az egyházakat feljogosítaná bevételeik öt százalékának politikai kampányokra fordítására. Lobbizásra ennek négyszeresét költhetnék – a két tétel azonban együtt sem haladhatná meg az összes bevételek húsz százalékát.
A tervezetek pénzügyi hatását eltérően ítélik meg a két táborban. Liberális oldalon attól tartanak, új, nehezen ellenőrizhető finanszírozási csatornák nyílhatnak meg – éppen, amikor másokat végre sikerül elzárni. Konzervatív nyilatkozók szerint viszont egyetlen egyház sem lesz olyan ostoba, hogy túl sokat költsön drága politikai propagandára, elvégre az emberek nem azért adnak pénzt a vallási közösségnek, hogy azután a papok az egészet a nekik tetsző politikusra fordítsák.
Ami máris biztos: az új törvénynek most a szenátusban isteni csodára lenne szüksége. A demokrata többség másként aligha fogja megszavazni. Megváltozna azonban a helyzet, ha a novemberi törvényhozási választásokon a republikánusok mindkét házban visszaszereznék a többséget.
Washington, 2002. február
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.