A Vatikán moszkvai nyája

II. János Pál pápa a napokban úgy rendelkezett, hogy négy teljes jogú egyházmegye létesüljön OroszországbanReuters-felvételII. János Pál pápa a napokban úgy rendelkezett, hogy az eddigi úgynevezett apostoli adminisztráció helyett négy teljes jogú egyházmegye létesüljön Oroszországban Moszkva, Novoszibirszk, Szaratov és Irkutszk központtal. Tadeusz Kondrusiewicz érsek, az apostoli adminisztráció eddigi vezetője pedig az orosz fővárosból ezután metropolitaként irányítja az itteni egyházi életet.

A vatikáni bejelentés valósággal sokkolta az orosz ortodox egyházat. A moszkvai patriarchátus a döntést „kihívásnak” minősítette, amelynek hátterében szerintük az áll, hogy a katolikusok fokozni szeretnék hittérítő tevékenységüket Oroszországban.

Válaszul azonnal lemondták Walter Kasper bíborosnak, a Szentszék ökumenikus ügyekben illetékes főpapjának február huszonegyedikére tervezett látogatását. Kirill metropolita, az orosz egyház külkapcsolatokért felelős vezetője a bíboroshoz címzett levelében kifejtette, hogy a vatikáni lépést követően a tervezett megbeszélések „nem tudnák elérni fő céljukat, a két egyház között feszülő problémák megoldását és a viszony gyökeres javítását”.

Igor Vizanov, az orosz ortodox egyháznak a Vatikánnal fenntartott kapcsolatokért felelős tisztségviselője hozzátette, hogy az ügy miatt „igen távolivá vált” a pápa esetleges oroszországi útjának lehetősége is. Pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök a múlt hónapban még úgy nyilatkozott, hogy kész „bármely percben” meghívni II. János Pált.

Csakhogy a Kreml álláspontja szerint ehhez az ortodox egyház beleegyezése is szükséges. Putyin szavaiból akkor több megfigyelő is arra következtetett, hogy a pravoszláv egyházi vezetők háta mögött a Kreml és a Vatikán egyfajta alkura készül. Vizanov ezt most határozottan cáfolta. – A kormánnyal teljes a véleményazonosság az ügyben - közölte.

Tadeusz Kondrusiewicz külön sajtótájékoztatót tartott Moszkvában, hogy cáfolja a pravoszláv vádakat. Az érsek szerint a pápai döntés célja pusztán az volt, hogy megerősítse a katolikus egyház jogi státusát és a katolikusok önbizalmát Oroszországban. Kondrusiewicz hivatkozott arra, hogy Oroszországban 1917 előtt is léteztek katolikus egyházmegyék, így a vatikáni döntés pusztán visszaállítja a régi állapotot. A főpap aláhúzta: az orosz ortodox egyház is működtet egyházmegyéket Európa katolikus felében.

Kirill metropolita az RTR orosz televíziónak nyilatkozva elismerte ugyan, hogy vannak orosz egyházmegyék európai katolikus országokban is, szerinte azonban döntő különbség, hogy ezek nem folytatnak hittérítést. A pravoszláv papok kizárólag az ezen országokban élő oroszok szolgálatával foglalkoznak - mondta, megemlítve, hogy a forradalom előtti Oroszországban működő két katolikus egyházmegye akkortájt szintén csak az itt élő lengyel, litván és német hívek vallási életével foglalkozott.

Az orosz külügyminisztérium az ortodox egyház mögé állt az ügyben és kritizálta a vatikáni döntést. Az e tárgyban kiadott külügyi nyilatkozat megemlíti, hogy Moszkva, miután február első napjaiban értesült a Szentszék szándékáról, megpróbálta lebeszélni a Vatikánt a lépésről, amely „komolyan felkorbácsolhatja a kedélyeket”.

Bár a kívülálló számára nehéz megérteni, hogy néhány elnevezés okán miként robbanhat ki ilyen éles nyilatkozatháború, az egyházakon belül a titulusoknak és szervezeti elnevezéseknek komoly jelentőségük van, megváltoztatásuk pedig üzenetértékű.

– Az egyházmegye létrehozása lényegében azt jelenti, hogy moszkvai központtal létrejött egy rivális egyház Oroszországban, amely azokat az orosz embereket tekinti potenciális nyájaként, akik kulturálisan, lelkileg és történelmileg egyaránt az orosz ortodox egyházhoz tartoznak - vélekedett II. Alekszij. Az orosz „püspöki kar”, a Szent Szinódus állásfoglalása szerint a Vatikán kinyújtotta „hittérítői kezét” Oroszország felé.

Rómában természetesen nagyon is tisztában voltak azzal, hogy ez a kinyújtott kéz darázsfészekbe nyúl. Erre utal az a tény is, hogy az egyházmegyéket és püspökeiket nem a székhelyükként szolgáló városok, hanem az ott található katedrálisok védőszentjei után nevezték el. Ez egyfajta gesztus az ortodox egyház felé, hiszen ezeknek a városoknak már van pravoszláv püspökük. ĺgy, például, Tadeusz Kondrusiewicz új titulusa: a Mi Asszonyunk moszkvai püspökségének püspöke, Metropolita Moszkvában, nem pedig moszkvai metropolita, mivel ezt a címet II. Alekszij birtokolja.

Az ortodox egyházat azonban láthatóan nem elégítette ki ez a gesztus. – Ha novoszibirszki, irkutszki vagy moszkvai püspöknek neveznék a katolikus főpapokat, az egyértelműen azt jelentené, hogy Novoszibirszkben, Irkutszkban vagy Moszkvában a pravoszláv püspök nem elégséges – állítja Makszim Kozlov, a moszkvai teológiai szeminárium tanára. Szerinte a mostani döntés még ebben a formában is a második vatikáni zsinat határozatainak és szellemiségének revíziójára utal. (Az 1960-as években megrendezett második vatikáni zsinat kimondta, hogy a pravoszláv egyház testvéregyház, és hívei is elnyerhetik az üdvözülést.)

Tadeusz Kondrusiewicz szerint alaptalanok az intenzív katolikus hittérítésről szóló vádak. A püspök ugyanakkor értelmezhetetlennek tartja az ortodoxok által hangoztatott „kanonikus terület“ fogalmát. – Jézus nem osztotta fel a világot kanonikus területekre, hanem azt mondta „Menj és taníts minden nemzetet” – érvel.

A Szinódus úgy véli: különös, hogy a döntésről a moszkvai pápai nuncius, Giorgio Zur akkor értesítette a patriarchátust és a külügyminisztériumot, amikor sem II. Alekszij, sem Kirill metropolita nem tartózkodott az orosz fővárosban. Orosz egyházi körök szerint a már említett második vatikáni zsinat óta megfigyelhető, hogy a katolikus kléruson belül két ellentétes irányzat vetélkedik: egyik részük az újraegyesítés reményében közeledne és együttműködne az orosz ortodox egyházzal, másik részük azonban a katolikus egyház erőteljesebb térhódítása érdekében a konfliktust is felvállalhatónak tartja.

Paradox módon a Vatikán és Moszkva között kirobbant vita következtében éppen azok az orosz katolikusok kerültek a legkellemetlenebb helyzetbe, akik érdekében elméletileg megszületett a döntés. Számukat Kondrusiewicz 600 ezerre becsüli. (A pravoszláv hivők számáról nincs hivatalos adat, bár a brit Kenston Intézet felmérése szerint az oroszok kétharmada vallja pravoszlávnak magát.) – Bár az egyházmegyék létrehozását üdvözlendőnek tartjuk, az időzítés meglepett minket. Most csak ülünk és találgatjuk, mi lehet a dolog hátterében. Vagy olyan mélyebb összefüggések vannak, amelyeket mi nem láthatunk át, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a vatikáni bíborosok sem tévedhetetlenek – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő orosz katolikus egyházi tisztviselő.

Moszkva, 2002. február