<p>Ki tudja, miért alakult így, de március utolsó harmadára bizton ráfoghatnók, hogy színház az egész világ. Sűrű egymásutánban ekkorra esik a gyermek- és ifjúsági színjátszás világnapja, a bábművészet nemzetközi napja és a színházi világnap is.</p>
A mesék a világ legtermészetesebb dolgairól szólnak
Lehetne-e hát jobb apropót találni egy, az időkörnyezet emelkedett ünnepiességét kerülendő, de őszinte beszélgetésre mindhárom fent említett teátrumi zsánert egyesítő művészetről? Csevegve közben gyermekkorról és hivatásról, elkötelezettségről és mesterségbeli tudásról, mesevilágról és valóságról. Arról, hogy ha a köznapi szóhasználatban értendő színész a tehetségével s életformájával alakítója a színpadra vitt darabnak és a rá osztott szerepnek, akkor a bábművész – legalábbis úgy sejtem – nem egyszerűen „csak” előadóművész, hiszen ő azt teszi, amit az ember ősidők óta tudatosan-tudattalanul: egész személyiségét egyszerre tárja a világ elé, amikor történeteket mesél, énekel, bábot mozgat. Vagy piros krumpliorrú bohócdoktorként nevetéssel gyógyítva tart „nagyvizitet” a gyermekkórházakban. Kecskés Marika bábművésszel a pozsonyi Színiakadémia Bábművészeti Tanszékének puritánul berendezett szobácskájában találkozom. Számomra ez is jelzésértékű: a bábművészet nem a sallangokban tobzódó külsőségek, hanem a fantázia, a megmagyarázhatatlan belső erő makacs birodalma. Szerencsére.
Az interjút a keddi Új Szóban olvashatja!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.