A megtért terroristanő férjhez ment a leszerelt kémelhárítóhoz

Eltűnt a radarok képernyőjéről a dél-koreai légitársaság utasszállító gépe Mianmar térségében 1987 novemberében. A KAL 858-as járatán 115 ember tartózkodott. Mint kiderült: a merényletet két észak-koreai titkos ügynök hajtotta végre, akik előtte pár napig a magyar fővárosban tartózkodtak. A történtek részleteire hamar fény derült, a szöuli közvélemény azonban egyre bizonytalanabb a hivatalos állásponttal kapcsolatban. A hozzátartozók szervezete pedig újbóli vizsgálatot követel.

A két ügynököt pár nappal a terrorakció után a bahreini repülőtéren tartóztatták le: a hetvenéves férfi elharapta a cigarettájába rejtett ciánkapszulát, a huszonhat éves nő viszont életben maradt. Kim Hjon Hi a szöuli hatóságoknak elmondta, hogy a phenjani Idegennyelvi Egyetem japán szakos hallgatójaként került kapcsolatba a titkosszolgálattal. Három évig tartó kiképzése után Kínában és Makaón hajtott végre egyszerűbb feladatokat, majd a veterán ügynökkel közösen parancsot kaptak a KAL Bagdad–Szöul járatának felrobbantására. A Phenjan–Moszkva–Budapest útvonalat észak-koreai diplomata-útlevéllel tették meg, a Ferihegyi repülőtértől pedig az észak-koreai nagykövetség gépkocsiján folytatták útjukat. Bécsben már hamisított japán útlevelet használtak, majd egy utolsó átszállással eljutottak a célponthoz. A bagdadi repülőtéren két telepített ügynöktől megkapták a Panasonic táskarádióba rejtett bombát, majd felszálltak a KAL 858-as járatára. Abu- Dzabiban a repülőgép még utasokat vett fel, így a rádiót hátrahagyva kényelmesen leszállhattak.

A dél-koreai hatóságok magyarázata szerint az észak-koreai vezetés ezzel az akcióval akarta elriasztani a nemzetközi közvéleményt a szöuli olimpiától. A KNDK így azonnal felkerült a terrorizmust támogató országok listájára, az életben maradt elkövetőt pedig a szöuli legfelsőbb bíróság halálra ítélte. A kivégzésre azonban nem került sor, ugyanis az államfő – saját humanizmusát hangoztatva – rendkívüli kegyelmet gyakorolt. Kim Hjon Hi pedig őszinte bűnbánatot mutatott, felvette a keresztséget, és ma buzgó református.

A meglehetősen egyértelműnek tűnő történettel kapcsolatos bizonytalanság alapja az, hogy a repülőgép-katasztrófáknál szokatlan módon a roncsok és a holttestek nem kerültek elő. 1990 márciusában a kérdéses területen ugyan találtak két ütött-kopott lemezdarabot, ám ezek csak újabb kétségeket ébresztettek. A két lemez ugyanis meglepő módon illeszkedett egymáshoz, sőt még az azonosításhoz szükséges felirat is szerepelt rajtuk. A szakértők szerint szinte lehetetlen, hogy a tengerbe zuhant repülőgép maradványai közül éppen két egymás melletti darab kerüljön elő.

A hozzátartozók szervezete ráadásul úgy véli, hogy a terrorakció körülményeit vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni a belpolitikai tényezőket sem. 1987 tavaszára ugyanis Dél-Koreában szinte pattanásig feszült a helyzet: tüntetők százezrei követelték a kvangdzsui diákfelkelés vérbefojtásával hírhedté vált katonai kormányzat lemondását. Cson Du Hvan tábornok-elnök az össznépi nyomás hatására végül hozzájárult a közvetlen elnökválasztáshoz. A megmérettetés lehetősége azonban váratlanul érte a rivalizáló ellenzéki csoportokat, a kampányidőszak finisében pedig bekövetkezett a terrorakció. A tömegtájékoztatás ontani kezdte a valós és a valótlan információkat. A választás előtti napon ráadásul a kormányzat különgéppel hazavitette a félelmetes elkövetőt, így a lakosság fenyegetettségérzete kétségkívül hozzájárult Ro Te Vu nyugalmazott tábornok győzelméhez.

A hozzátartozók szervezete tehát óvatosan körülírva azt sugallja, hogy a terrorakció hátterében egy kormányzati szintű összeesküvés húzódik. A politikai krimibe illő feltételezés szerintük mindenképpen helytálló, hisz a hivatalos álláspontban több ellentmondás is fellelhető. A hatóságok például Kim Hjon Hi vallomásának kiegészítéseként bemutattak egy gyermekkori fényképet. A hetvenes évek elején készült fekete-fehér képen úttörőnyakkendős kislányok láthatók, amint a phenjani repülőtéren virágcsokorral köszöntik a szöuli vöröskereszt tárgyalóküldöttségét. Többeknek azonban feltűnt, hogy a megjelölt úttörőlány fülkagylója egyáltalán nem hasonlít a terroristanőére. Sőt állítólag egy ismeretlen észak-koreai nő azt nyilatkozta, hogy a megjelölt lány ő maga. Pár hete viszont egy nyugdíjas japán újságíró közölte, hogy annak idején ő is készített fényképeket a szöuli küldöttség fogadásáról. A Jomiuri Sinbun című napilapban megjelent színes képen a kislányok sokkal jobban láthatók: a megjelölt úttörőlány fülkagylója valóban eléggé jellegzetes, a sorban mögötte álló kislány viszont kifejezetten hasonlít a terroristanőre.

A találgatások valóságtartalmától és az újbóli vizsgálat kimenetelétől függetlenül egyértelmű, hogy a történtek kulcsfigurája maga a terroristanő. Kim Hjon Hi szabadulását követően a kormányzat legitimitásának élő bizonyítékává vált. Országszerte antikommunista előadásokat tartott, rendszeresen szerepelt tévéműsorokban, önéletrajzi könyvei pedig eladási rekordot döntöttek. Most már átlagos nő akarok lenni című írásának első kötete a szöuli nemzetközi kiadási lista alapján még magyarul is megjelent. A kiszivárgott hírek szerint Kim Hjon Hi a jogdíjakból luxuslakást vásárolt magának Kangnamban, Szöul elitnegyedében. A közvélemény rosszallásának kivédésére pedig 850 millió vont (200 millió forintot) utalt át az áldozatok hozzátartozóinak.

A kilencvenes évek második felében Kim Hjon Hi fokozatosan eltűnt a nyilvánosság elől. Mint a szöuli bulvárlapok megtudták, a hétköznapi életre vágyó nő férjhez ment a biztonságára vigyázó kémelhárító tiszthez. A hagyományos koreai esküvő után a férfi leszerelt a szolgálattól, majd fivérével együtt üzleti vállalkozásba kezdett. A közelmúltban az egyik legolvasottabb női magazin exkluzív interjút közölt az egykori terroristanővel, aki boldog családanyaként már a második gyermekét várja.