A hét eseménye Kopcsay és Seres szerint

Első ránézésre egy szokásos terrorellenes rendőrségi akciónak tűnt. Lipcsében kétnapos nyomozás után őrizetbe vették a 22 éves szíriai Jaber al Bakrt, akit terrortámadás előkészítésével vádoltak. A fiatal dzsihádista azonban a cellájában felakasztotta magát saját trikójával. A történet érdekessége, hogy a fiatal szíriai elfogásánál három honfitársa segédkezett, akik a lakásában megkötözték és kihívták a rendőrséget. Ismét megmutatkozott, milyen csalóka lehet egyszínű optikával minden menekültre és muszlimra potenciális terroristaként tekinteni, mivel a valóság nyilvánvalóan nem fekete-fehér.* * *Október 13. szomorú szürke őszi nap volt, amikor az ország elbúcsúzott első elnökétől, Michal Kováčtól. A nyilvános fellépésekben többször megjelent a szégyenteljes mečiari amnesztiák motívuma, amelyek nem tették lehetővé az elnök fia elrablásának rendes kivizsgálá­sát. „Kötelesek vagyunk megbir­kózni történelmünk e fejezetével, nemcsak azért, mert ezzel adósak vagyunk Michal Kováčnak, hanem azért, mert önmagunknak, országunknak, társadalmunknak tartozunk ezzel” – mondta Andrej Kiska. Világosan fogalmazott Pavol Demeš külpolitikai elemző, Kováč munkatársa is: „Szlovákiának ki kellene ásnia a földből ezt a méreggel teli hordót, ami már húsz éve mérgezi a földünket.” A mečiari amnesztiák veszélyesen kiterjedtek a társadalmi és politikai élet valamennyi területére. Büntetlenek mindazok, akik lenyúlják a közpénzeket, visszaélnek a hatalommal, áfacsalással, klien­telizmussal, korrupcióval gyanúsítottak. Amnesztiát kapott a hatalom arroganciája, a rendőrség, a bíróságok befolyásolása. Kisebb vagy nagyobb mértékben mindegyik szlovák kormány követett el hasonló bűnöket. Hiszen Mečiar óta érvényben vannak az amnesztiák! Önmagunkhoz és Michal Kováčhoz való tiszteletből, azért, hogy lehessen egyáltalán élni ebben az országban, egyértelműen meg kellene szüntetni a mečiari amnesztiákat. Ehelyett azonban az egységes moszlim közösségekkel foglalkozunk – a szlovák valóság ismét teljesen elszakadt a realitástól. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája  --------------------------------------------  A hét hazai eseménye a vezető magyar napilap előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, ön- és közmegalázással végrehajtott kivégzése, sérelmünkre. A Népszabadságnál történteket tényleg csak a piacba soha-soha bele nem szóló kormánypárt és droidjai nevezték valamiféle szükségszerű gazdasági, piaci döntésnek, mi, többiek pontosan tudjuk, hogy itt nem volt egyetlen olyan szempont sem, amely megfelelt volna a gazdaságosság, a racionalitás legelemibb követelményeinek. Átalakítás? Ugyan. Le akartak fejezni egy mérvadó kritikus lapot. A héten aztán egyértelműen kiderült, hogy a döntés, pontosabban annak végrehajtása véletlenül sem a lapot kiadó Mediaworks, hanem eggyel feljebb, a tulaj Vienna Capitals szintjén dőlt el (három napra rá pedig Pecina úr a vádlottak padján ült a Hypo Alpe Adria Bank perében, így kerek a világ). Ezek az emberek tényleg nem tudják, hogy médiaháborút megnyerni: nem lehet.* * *A hét külföldi eseménye az eddig republikánus elnökjelölt rugalmas elszakadása pártjától: Donald Trump ugyanis (miután már Paul Ryan és mindenki más is végképp elhatárolódott tőle, aki számít) végre kinyögte, hogy már nem pártja jelöltjének tekinti magát. Ez jó hír minden konzervatívnak és libertáriusnak, akit kezdettől aggasztott a GOP (vagyis a Republikánus Párt) szánalmas vergődése túszhelyzetben, behódolása egy elvek és morális gátlások nélküli kalandornak; de főleg a sok Stockholm-szindrómás republikánus látványa, akik imádják, ha túszok lehetnek. Trumppal mégcsak nem is nőellenes őrülete vagy ordenáré stílusa a fő baj, hanem politikai aknamező jellege, oroszbarát tanácsadóinak sora és az, hogy nem ismer határokat. Ha bukik, végre esély nyílik egy új, 2.0-ás kiadású, egyéni szabadság-, piac- és kisállampárti GOP megteremtésére, amelyben a magam részéről nagy reményeket fűzök Paul Ryanhez. SERES  LÁSZLÓa hvg.hu publicistája