A gyilkos szélörvények bölcsője az óceán

Augusztustól októberig nem ritka, hogy egyszerre több trópusi ciklon is megfigyelhető az óceán fölött. A legtöbb, egyszerre öt, 1995. augusztus 23-án volt észlelhető az Atlanti-óceán fölött, egyesek születés közben, mások teljes fejlettségükben, vagy éppen leépülésük során.

A feljegyzések szerint először egy ausztrál meteorológus adott személyneveket a trópusi ciklonoknak a század elején. Állítása szerint azokat a politikusokat választotta névadóul, akik a legtöbbet fáradoztak a térség felvirágoztatásáért. Pletykák szerint viszont éppenséggel nem rokonszenvezett azokkal, akiknek a nevével e kellemetlen és pusztító légköri jelenségeket felruházta. Később a második világháború alatt a Csendes-óceánon szolgálatot teljesítő amerikai meteorológusok női néven kezdték emlegetni a trópusi ciklonokat. Az Atlanti-óceánon, így a Karib-tenger térségében is 1950 után a szavak betűzésekor használatos neveket (Able, Baker, Charlie stb.) adták a ciklonoknak, majd 1953-tól az Amerikai Meteorológiai Szolgálat hivatalosan is női neveket kezdett használni. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) kérésére 1979-től férfiak is szerepelnek a névadók között. Ma egy hat évre előre meghatározott névsort használnak. Innen tudható, hogy a Floyd után a Gert, a Harvey és az Irene következik egészen Isabelig. Külön névsort használnak Ausztráliában, az Indiai-óceánon és a Csendes-óceánon.

Az Atlanti-óceán északi medencéjében megfigyelhető hurrikánok egytől egyig az afrikai partok felől érkeznek a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségébe. Az autóversenyről ismert szenegáli kikötőváros, Dakar partjaitól néhány száz kilométerre találjuk a Zöld-foki szigeteket. A forró trópusi napsütés hatására felmelegedő tengerfelszín fölött sokfelé keletkeznek hatalmas tornyos gomolyfelhők, és napi program a kiadós felhőszakadás. Augusztus közepe és október közepe között viszont különleges helyzet áll elő. Az északi és a déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna (angol rövidítéssel: ITCZ), vagyis az északkeleti és a délkeleti passzátszél közötti választófelület az északi szélesség 10. és 20. foka között húzódik. Thor Bergeron svéd meteorológus már 1949-ben leírta, hogy a választófelület mentén keletkező tornyos gomolyfelhők a passzátszelektől perdületet kapnak, és felhőkarokba, majd felhőörvényekbe rendeződnek. Kedvezőtlen esetben a felhőrendszerbe újabb és újabb nagy mennyiségű, meleg, nedves légtömeg áramlik be. Eric Palmén finn meteorológus 1948-ban kimutatta, hogy erre akkor van a legnagyobb esély, amikor a tengerfelszín hőmérséklete nagyobb 27 Celsius-fok-nál. A felhőképződéskor, vagyis amikor a vízpára kicsapódik, felszabadul a vízgőzben elraktározott párolgáshő, az úgynevezett latens hő, ami tovább növeli a rendszer energiakészletét, s tovább gyorsul a forgás. Ezzel egy időben a középpontban egyre intenzívebbé váló feláramlás miatt megindul a légnyomás csökkenése. Gyors nyomáscsökkenés esetén trópusi nyomási depresszió jön létre, amelyben a forgás sebessége megközelíti a 60 kilométer/órás értéket. Ha továbbra is van nedvesség-utánpótlás, akkor az örvénylés tovább gyorsul, 60 kilométer/órásnál nagyobb forgási sebesség esetén trópusi viharról beszélünk. A felhőörvény közben a keleties passzátszelekkel távolodik Afrikától, és félelmetes búgócsigaként pörögve napról napra jobban megközelíti Amerika partjait.

Hurrikánról akkor beszélünk, ha a szélsebesség meghaladja a 120 km/órás értéket és a középponti nyomás megközelíti a 980 hPa-t. A fejlődést figyelemmel kísérő meteorológusok ekkor – egy előre kijelölt táblázat segítségével – nevet adnak a felhőörvénynek, s az immár megszületett hurrikánt életének további napjaiban ezen a néven emlegetik, egészen addig, amíg a szélsebesség és a középponti nyomás ismét át nem lépi a küszöbértékeket.

A hurrikán bölcsője és éltetője a meleg tengerfelszín. A szárazföld fölé érve fokozatosan megszűnik a nedvesség- és ezzel együtt az energia-utánpótlás. Ehhez hozzájárul a folyamatos, felhőszakadás-szerű esőzéssel járó, valamint az érdes felszínen elszenvedett súrlódás miatti energiaveszteség, ezért a légörvény fokozatosan veszít erejéből. E folyamat viszont napokig is eltarthat. Eközben a ciklon súlyos károkat okoz egy több száz kilométer széles sávban, ahol a tomboló szél mindent letarol, a szakadatlan esőzés mindent eláraszt. A nedvességtartalmától és gyilkos energiájától fokozatosan megszabaduló hurrikánban növekedni kezd a középponti légnyomás, s ismét trópusi viharrá, majd trópusi nyomási depresszióvá szelídülve fejezi be életét.

A szerző az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársa