Ha a műanyagmentes július során kiderült, sok esetben mennyire felesleges a mindennapokban ez a soha le nem bomló anyag, ezért hosszú távon is átállunk a mentességre vagy a kerülésre, jön a nagy kérdés: mit tehetünk még?
Az egyhavi megmozdulást a pozitív jellege ellenére is megtalálták a bírálatok, elsősorban éppen az, hogy csak egy hónapig tart. Igaz is, hogy nemcsak évi harminc napig kell odafigyelni a környezetünkre, ám ha ennyi nap alatt próbát teszünk egy másfajta hozzáállásra, és kiderül, mennyire egyszerűen kerülhetjük meg a műanyagot, talán hosszabb távon is beadjuk a derekunkat. Ezzel pedig el is éri a célját a kezdeményezés. Egy másik gyakori felvetés nem is direkt erre vonatkozó bírálat: eszerint nem nyom túl sokat a latban, ha a populáció egy rétege műanyag-absztinenciát hirdet, ugyanis ennél nagyobb volumenű akcióra lenne szükség, nagyvállalati és országos szinten. Persze, ha így állunk hozzá ehhez és az élet minden területéhez, elég lehangoló lesz a következmény, pedig nem is olyan rossz dolog jó példával járni elöl, még ha kis lépés is ez (mert attól az még lehet nagy).
Ellenpontozni is
A műanyagok és a fosszilis energiahordozók esetében a visszaszorítás a cél, ám ha teremtő, létrehozó szándékainkat is ki szeretnénk élni, a válasz egyszerű: fák. Áttörő újdonságot nem mondunk ezzel, hiszen az oxigéntermelés és – főleg a nyári hőség idején – az árnyékolás előnyei jól ismertek. Ennek fényében talán az sem túlzottan meglepő, hogy kutatási eredmények szerint a károsanyag-kibocsátásnak akár a kétharmadát is semmissé lehetne tenni, ha egy világraszóló fásítási akcióval betelepítenék az erre alkalmas, de jelenleg üresen pangó területeket, állítólag 1,7 millió hektárnyit. Természetesen itt is tömeges és átfogó megmozdulásra lenne szükség, azaz csak csinálja a város vagy az állam, de ez nem jelenti azt, hogy ne csinálhatná mindenki is, ha egy módja van rá.
Ásó, kapa, locsoló
Mielőtt ásót ragadnánk, arról azért érdemes tájékozódni, hogy a tájegység és talajtípus mely fafajoknak kedvez, esetleg azt is fontolóra vehetjük, hogy a lombhullatók nagyobb hatásfokkal veszik fel a harcot a klímaváltozást is előidéző tényezőkkel. És persze nem feledkezhetünk meg a csemetéről az elföldelés után sem, gondoskodni kell róla, amíg megerősödik, és tovább. Ezt pedig akkor is megtehetjük, ha nem mi vagyunk az ültetők, hanem, mondjuk, az önkormányzat. Az öntözés nem igényel túl nagy erőfeszítést, és tudatos állampolgárként végső soron az sem, hogy erre felszólítsuk az illetékeseket, hiszen képzelhetjük, mennyire nem egyszerű egy városi fa élete. Érdemes hát megkönnyíteni. Ennek jegyében akár panaszt is emelhetünk, ha azt látjuk, tövéig körbebetonozzák a fát, és ezzel a növekedés mellett abban is megakadályozzák, hogy a térkövek között leszivárgó vizet hasznosíthassa. A legjobb esetben kiderül, hogy vízáteresztő anyagról van szó, vagy megindokolják az esetleges fakivágást, és újakat telepítenek a helyükre.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.