A kilenc évtizedes fennállás megünneplése után is szól. Cikksorozatunkban olvasóink kérésének is eleget téve bemutatjuk azokat, akiknek a hangja már nagyon is ismerős lehet a Pátria rádióból, hiszen napra nap, hétre hét, jelen vannak az otthonokban, autókban, munkahelyeken.
Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,
Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.
Érces hangja felszárnyalt, és messzire repült,
És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!
(…)
A hőskorban már megtanulta minden bemondó:
Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!
Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,
Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.
Sztevanovity Dusán: A rádió
Bizonyára ismerős a mondás, miszerint sokat beszél, de keveset mond – Ürge Tamás szerint ennek szöges ellentéte kellene, hogy legyen a rádiós híradás, hiszen négy és fél vagy öt percben kell összefoglalniuk tömören az elmúlt óra, időszak történéseit. Két ilyen híradás között sikerült utolérni, amikor épp a friss, tömör és információdús szövegek uralják el a képernyőjét. „Nagyon oda kell figyelni a legeslegfontosabb mondatra, enélkül nehéz lenne például egy akár másfél órás sajtótájékoztató lényegét megfogni egy-másfél percben. Különösen, hogy a hírértékű mondatot esetenként el is rejtik.” A közmédiában dolgozónak emberi és erkölcsi kötelessége, hogy a hallgatót igaz információval lássa el – szögezi le a rádiós, és szerinte ezt a felelősséget még tovább fokozza, hogy a kutatások szerint az emberek jelentős része minden további nélkül elhiszi, amit a médiában lát vagy hall.
Fals hang nélkül
„Sokan vagyunk a szlovákiai magyar médiaiparban, akik szeretnénk, ha az igazat, és csakis az igazat – de nem bírósági, hanem tájékoztatási értelemben véve – tudnánk közvetíteni a hallgatónak. Mert ha nem ezt tesszük, akkor valamilyen célt követünk, ez pedig nem biztos, hogy érték, hanem hasznot hoz valakinek, akár politikait, akár mást.” Ezzel kapcsolatban a gútai Médiasztár verseny riporteri kategóriájának zsűritagjaként úgy fogalmazott, hogy egy zeneszámban is kiszúrjuk a fals hangokat; most megtoldja azzal, hogy a műsorkészítő mellett a hallgatónak, a fogyasztónak is igényesnek kell lennie. „Legyen igény az igazságra! Akkor együtt fogjuk azt kikeresni, és rájövünk, hol lapul a turpisság.” Ugyanakkor az újságírás iránt érdeklődő fiataloknak is okosan kell választaniuk – teszi hozzá, amikor felmerül, hogy valakit vagy valamit szolgálhatnak ki, vagy pedig a köz (és az igazság) érdekében tevékenykedhetnek.
Rendhagyó rádiós indulás
Szeptemberben lesz egy híján húsz éve, hogy Ürge Tamás sajtómunkás, és a kezdetekről felidézi D. Kovács József cikkének címét: Rádiósból lelkész, lelkészből rádiós. Az első Somogyi Alfréd református lelkész, a második pedig ő. „Tizennégy évig katolikus lelkészként dolgoztam; az egyházjog szerint nem lehet nős a pap, én viszont megházasodtam. Az egyház ilyenkor lehetőséget ad arra, hogy közöljem a megyés püspökkel: kilépek, és más munkát keresek. Megkerestem Papp Sándor akkori rádiós főszerkesztőt, azt mondta, igény volna a munkámra, de nincs hely. Két hónap várakozás után azzal hívott, hogy másnap 10-re legyek a rádióban a papírjaimmal, egy kollégát elütött a villamos, legalább fél évig van munkám. Így kezdődött.”
Ezzel az előtörténettel nem csoda, hogy érdeklődött a vallási műsor szerkesztése iránt, és jogilag nem is volt ennek akadálya. „Többen azonban jelezték, hogy nem szeretnék, ha egy volt plébános készítené az egyházi műsort. Később elindítottam Róma felé a laicizálást, és miután ez megtörtént, az egyházi vezetők már támogattak műsorkészítőként.” Azóta pedig nem is érkezett panasz a kéthetente (évente négyszer élőben) jelentkező műsor tartalmára; ebben nem áll szándékában eltérni az egyházi keretektől, ám mégis be meri emelni akár a végleteket súroló véleményeket is, legyen szó akár a pedofilbotrányról. Az igazat ki kell mondani – vallja.
A legtöbb szavazattal
A lelkipásztori szolgálat és a közszolgálati műsorkészítés is a társadalmi felelősségtudat fokmérője, ehhez csak plusztényező, hogy Félben, ahol lakik, képviselőként is igyekszik tenni és segíteni – azt mondja, ennek előzményeként már a szülői házban is lecsapódott a társadalmi élet. „A képviselőségért majdnem fogadásból indultam 2002-ben, és a legtöbb szavazatot kaptam; ezzel együtt kedvet is, most pedig már a negyedik választási időszakomat töltöm. A rádiós munka révén is rálátok a helyi önkormányzatokat segítő információkra, ezzel pedig nem üzérkedem vagy turpiskodom, hanem a közösség szolgálatába állítom.”
A rádiózás: diagnózis
Ürge Tamás hatodik éve a híradásban dolgozik. Előtte sok posztot végigjárt, talán csak női magazint nem készített – jegyzi meg, és azt állítja, minden főszerkesztőjétől tudott valamit tanulni, és nem azt, hogy hogyan nem kellene csinálni. „A híradásban nincs olyan, hogy nem figyelem naponta a hírösszefoglalókat. Kínom az, hogy mivel a nyáron kétszer elmegyek egy-egy hétre szabadságra, utána órákba telik felvenni a fonalat, pedig uborkaszezon van. A rádiózás tehát: diagnózis.” És kötetlen munkaidőt igényel, ami azt jelenti, hogy autózás közben is céllal hallgatja meg a híreket. Másrészt viszont a Pátria reggel 6 és 18 óra között közvetít, így jut idő a késő esti önkormányzati munkára, de a beosztásban is figyelembe veszik időnként, ha épp más teendő adódik. Ugyanígy közvetítési időn kívüli tevékenysége két éve a vőfélykedés.
Nemet még nem mondtak
Azt mondja, öröm számára nézni, amint a házasulandók igent mondanak – ennek ellenkezőjére még nem volt példa, volt viszont, hogy inkább úgy érezte, csak az egyik millió találta meg a másik milliót. „Ilyenkor az arcukon nincs érzelem, csak a növekvő gazdagságból fakadó hamis remény.” Ez a tevékenység úgy kezdődött, hogy egy fiatal pár megkereste azzal, hogy a vőfélyük megbetegedett az esküvő előtt három héttel. „Beleéreztem magam a helyzetükbe: ilyen gyorsan kétnyelvű, szlovák–magyar vőfélyt találni csaknem lehetetlen. Elvállaltam, majd az esküvőig éjjel-nappal mást se csináltam, csak erre készültem. A jó hangulatról kell gondoskodni, igyekszem az egészséges erotika határán belül maradva mulattatni. Jó a fiatalokkal beszélni, és élvezem, de azért nehéz munka ez, át kell érezni a helyzetet, néha pedig nehéz megmozdítani a násznépet.”
A legek kint és bent
Érdeklődésünkre feleleveníti, hogy a publicisztikai műsorokat is nagyon élvezte, ám azok előkészítése hatalmas erőfeszítést és sok időt igényel, az élő betelefonálást is kedvelte, de mivel kevéssé volt érdeklődés, egyesek pedig visszaéltek vele, ez jelenleg szünetel. „A híradásban kötöttebbek vagyunk a témákat tekintve, hiszen az adott történéseket dolgozzuk fel. Most viszont épp ezért szeretem, hiszen otthon nem kell a témán agyalni; talán emiatt jut időm a képviselősködésre, vőfélykedésre is.”
Ami pedig a magánéletet illeti, 15 és 18 éves fiaival már komoly témákat vesznek át. Azt szeretnék, ha a fiatalok maguk döntenének, de azért kapnának segítséget, ezen dolgoznak a feleségével. Meg újabban igyekeznek wellnesshétvégékre járni, hogy ily módon is időt fordítsanak egymásra. „Van egy kis kertünk is, ahol én vagyok a főkertész. Múltkor felhívott az ismerősöm, hogy mit csinálok: hát biofitneszben vagyok! Szeretek még autót vezetni: ha megyünk valahova, én vagyok a sofőr. Ha jut idő, olvasok, és filmeket nézek, ráadásul már tizedik éve eljárunk egy Filmklub nevű baráti társaságba Pannonhalmára. Ott délelőtt és délután megnézünk egy-egy olyan díjazott filmet, amely lehet akár brutális témájú, ám minden esetben pozitív kimenetelű: igazi emberi értékeket mutatnak be.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.