Alázat, lényeglátás, tömörítés: hírszerkesztés

Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,

Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.

Érces hangja felszárnyalt, és messzire repült,

És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!

(…)

A hőskorban már megtanulta minden bemondó:

Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!

Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,

Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.

Sztevanovity Dusán: A rádió

A kilenc évtizedes fennállás megünneplése után is szól. Cikksorozatunkban olvasóink kérésének is eleget téve bemutatjuk azokat, akiknek a hangja már nagyon is ismerős lehet a Pátria rádióból, hiszen napra nap, hétre hét, jelen vannak az otthonokban, autókban, munkahelyeken.

Az írott szövegek irányából érkezett a rádióba, azon belül elsősorban a hírekhez, a Krónika szerkesztői székébe, ott pedig nincs idő hosszan meditálni: azonnal nyomdakészre kell feszesíteni az anyagokat. Orosz Márta szerint emiatt kevesebb idő jut egy-egy témára, de a korszerű eszközök némileg kompenzálnak. „Szabatosnak, tömörnek, teljesen pontosnak kell lenni a hírek összeállításakor; ez főleg akkor nehéz, ha gyorsan kell reagálni, tudva, hogy a hírügynökségek is tévedhetnek olykor. A publicisztika megint más megközelítést igényel, korábban a tudósítások mellett interjúkat is készítettem, olyan témákat is lehetett érinteni, amelyeket a hírszerkesztés természetéből adódóan kizár. Alkatomnál fogva nem szeretem, ha beskatulyáznak, annak vagyok a híve, hogy az újságíró tevékenysége minél nagyobb területet fedjen.”

Egyéni kód és tanulás

Az utóbbi időben leginkább a hírek tolmácsolójaként hallhatjuk, a Pátria előtt azonban dolgozott kiadói szerkesztőként a Madách Könyv- és Lapkiadónál, foglalkozott műfordítással, a Szabad Újság lektora és riportere volt, és azt vallja, ez a többrétegű tevékenység felfrissíti a szellemet. A jelenlegi munkaköréhez pedig a műveltséget, az olvasottságot, a határozott világnézetet érzi megkerülhetetlennek. „Egyéni kódnak nevezném ezt. Ehhez pedig tapasztalatnak kell társulnia, mert a mi munkánk legnagyobb kihívása, hogy kiszűrjük a lényeget, és elválasszuk attól, amivel nem érdemes foglalkozni. Megbízható forrást kell keresni; például a közszolgálati hírügynökségek mellett más forrásokat is kell találni manapság.” Munka közben az energiái jelentős részét az veszi el, hogy folyamatosan követni kell az eseményeket, emellett nyelvi szempontból állandó figyelem és önellenőrzés szükséges. „Soha nem szabad megelégedni, és tanulni kell. Amikor átkerültem a híradáshoz, Polák László kollégám azt mondta, jó lesz ez neked, Márta, mert sokat fogsz tanulni. Igaza lett.” Orosz Márta jelenleg szenior szerkesztőként dolgozik a Pátria rádióban, tervei pedig bőven vannak, többek között az utazás terén, az ókori kultúrák felfedezése különösen vonzza.

Észérvekkel hatni

Korábbi vezetői szerepköréről szólva azt mondja, erélyesebb megnyilvánulásai miatt úgy tűnhet, mintha az utasításos módszert részesítené előnyben, pedig inkább a kommunikáció híve. „Akár most is megteszem, hogy jelzem a kollégának, ha egy fontosabb információ kimaradt, vagy megbeszélem vele, ha nekem valami nyelvi, stilisztikai szempontból nem tetszik.” Úgy látja, hogy a műveltség, az olvasottság terén mindig akad pótolnivaló, a hírszerkesztők esetében alapvetőnek tartja a nyelvtudást, a stílus meglétét, és ismerni kell a művészeti vagy tudományos életet is. „A híradásból hiányolom ezeket a témákat, nem fordítunk rájuk kellő figyelmet, pedig nem színes hírként kellene reprezentálnunk. A művészeti vagy tudományos eseményről, ha nagy volumenű, a Pátriában is szólni kell, még ha nem Szlovákiában, hanem Párizsban vagy Berlinben történik is. A szűklátókörűséget nem szeretem, nem szabad elmerülni a köldöknézésben.” Azáltal viszont, hogy az ember több témát folyamatosan, részleteiben követ, lankadhat a figyelem, és valami fontos elkerülheti a figyelmét – ilyenkor jön jól, ha van lehetőség szünetet tartani, eltávolodni és később visszatérni, újramérlegelni.

Egy lépés távolságból

„Régebben nem tudtam lazítani, sokkal többet figyeltem a híreket, de most már szelektálok, tudom, melyik hazai vagy külföldi adó híradását kell figyelnem akár úri passzióból. Nem jut mindig mindenre idő, de a fontosabb oldalakat, főleg a vezető híreket megnézem.” Kikapcsolódásként pedig legtöbbször a dokumentumfilmeket választja, és nagyon szeret utazni, ez pedig szerinte az újságíró munkáját is segíti, hiszen tájékozódik és elvonatkoztat. Külföldön pedig – a második szabadnap után főleg – már nem hírszerkesztőként lapozza át az újságokat, hanem hírfogyasztóként.

Ha viszont be van osztva, akkor a reggel a szlovák hírekkel kezdődik, majd a magyar, a szlovákiai és a külföldi internetes oldalakkal folytatódik, és ha délutános, akkor figyelembe veszi azt is, mivel foglalkozott addig az ügyeletes kolléga. Most pedig izgalmas időszak elébe néz, mert választási kampány lesz (sőt már van is). „Elég sok választást megéltem 1994-től, azóta foglalkozom politikával, és leginkább az érdekel, milyen új ígéretekkel lépnek elő, jól szórakozom azon, milyen teljesíthetetlen dolgokat adnak elő. Egészséges szkepticizmussal figyelem a történéseket; az a véleményem, hogy nálunk sokkal őszintébben, kritikusan kellene tekinteni a politikusokra.”

A politikával való közelebbi kapcsolat még a tanulmányai idejére nyúlik vissza, a magyar–francia szak révén került közelebb hozzá, ugyanis ez utóbbi részeként nem csak irodalommal, hanem gazdasággal, a francia közélet működésével is foglalkoztak.

Nézőpontok, meglátások

Magánéletében lányával áll a legközelebbi kapcsolatban, ám még a hírszerkesztés kapcsán is odafigyel a véleményére. „Sokszor nem értünk egyet, de megtanultam meghallgatni, időnként sarkosan fogalmaz. Nagyra becsülöm a kritikus véleményt, nemcsak a lányomét, akkor is, ha épp nem tetszik. Mert ha a másik ember őszinte, típushibákra is rámutathat, amelyekre nem vagy kevéssé figyelünk.” Lányával emellett utazási ötleteket adnak egymásnak, és irodalomról is gyakran beszélnek. „Mivel marketingszakember, másként látja a világot, nyelveket beszél és utazik, sok új információval lát el.”

Az irodalom korábban központi helyet kapott az életében, most azonban kevesebb ideje jut rá; amikor jut, a régebbi szerzőket és a filozófusokat részesíti előnyben. Ha pedig kimozdul, akkor az erdőket. „Rozsnyóról származom, korábban bejártam a karsztvidéket meg a Magas-Tátra vidékét, mostanában pedig jó könyveket olvastam az erdőről, például Peter Wohlleben neves német erdész érdekes megállapításait.”

Szintén az idő szűkössége miatt hagyott fel a fotózással, holott akár a hírszerkesztéshez is hasonló az eljárás: látni kell az egészet, és kiválasztani belőle a részletet, amelyet érdemes megragadni, megörökíteni. „Fényképezni is csak úgy lehet, ha az ember odafigyel a látottakra, nem lehet rutinszerűen foglalkozni vele. Ahogy a szakmával sem: a legnagyobb csapda, ha valaki megelégszik azzal, amit addig elért, nem törekszik tovább. Olyan attitűdöt kellene képviselni, akár a szerkesztőknek, akár a műsorvezetőknek, hogy az illető ne érezze magát a világ közepének, kontrollálja magát. Pilinszky írta egy helyen, hogy nem igazán jó, ha az ember nagyon örül a sikernek, és nagyon bánkódik a sikertelenségen. Ezzel elsősorban alázatra nevel, ezért is tetszik a gondolat.

A teljes cikk a Vasárnap 42. számában jelent meg!