A világot jelentő rádiómikrofon

Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,

Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.

Érces hangja felszárnyalt, és messzire repült,

És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!

(…)

A hőskorban már megtanulta minden bemondó:

Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!

Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,

Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.

Sztevanovity Dusán: A rádió

Komáromban, Kassán, Léván játszott színészként, majd úgy érezte, váltania kell. Jakubecz László ezután olyan helyet talált magának, ahol ugyan a gesztikulációra, a testi kifejezésre kevésbé van szükség, annál inkább a hangra, hanglejtésre, kiejtésre. „Nagy iskola volt számomra, hogy a rádióba kerültem, neves kollégáktól továbbtanulhattam a beszédtechnikát, és nem mellesleg talán fogalmazni, szöveget alkotni is megtanultam.” A látszólag meglepő szakmabeli fordulathoz hozzáteszi, hogy valójában mindig is több dologgal foglalkozott párhuzamosan, csak a véletlen hozta tehát úgy, hogy épp színművészetet tanult, és jelenleg ismét ilyen helyzet alakult ki. A központi szerepet betöltő rádió mellett ugyanis más is megfér, így a pódiumtól sem búcsúzott el teljesen.

Szerepdömping

A klasszikus értelemben vett színházban a közgondolkodás szerint a színész kész szövegkönyvet kap, a rendező megmondja, hogy mit csináljon, így áll elő a produkció. A rádióban ez másként van. „Műsorvezetőként én vagyok a forgatókönyvíró, a rendező is, ha szerkesztem az adást. A két szakmát nem lehet összehasonlítani, de a rádióban sokkal inkább magam irányítok. Természetesen vannak adott tényezők, műsorelemek, emellett azonban szabadságom van, magam döntöm el, mi lehet érdekes a hallgató számára, kivel beszélgetek, és miről, és hogy milyen módon állítom össze a műsort, hogy legyen tempója. Mindez fantasztikus, áldom a sorsot, hogy ideterelt.”

Pluszhozadéknak látja, hogy közel került az íráshoz újságíróként, mert úgy érezte, ez kezdett kiveszni az életéből. Mindazonáltal szerinte nem jöhet el olyan pillanat, amikor azt mondja, hogy a színházat és színészetet nem szereti. „Sőt, most úgy érzem, hogy sokkal közelebb kerültem hozzá azáltal, hogy kissé eltávolodtam.”

Jól előadni

Ennek a távolság-közelségnek egy sajátos lenyomata, hogy a rádiós heti beosztásban Jakubecz László neve, műsora mellé általában odatesznek egy színházjelet. „Ez persze nem azt jelenti, hogy csak én foglalkozom a témával, de talán nálam többször megjelenik, kicsit színházfelelős vagyok.” Sokakkal volt beszélgetése a szegmensből, de ezen kívül több más téma érdekli folyamatosan. A közélettel nyilván foglalkozni kell egy műsorgyártónak, ám külön odafigyel a fogyatékossággal élők integrációjára, érdekli a sport is. És persze külön izgalmakat rejt, amikor egy olyan témára terelődik a figyelme, amely elsőként kevéssé tűnik érdekesnek, ám azzá kell tenni a hallgatók számára. „Igyekezni kell úgy előadni, hogy felkeltse a figyelmet, olyan kérdéseket találni, amelyek felfedik a téma vagy a beszélgetőpartner különböző oldalait.”

Ahogy őt magát is különböző aspektusokból ismerhették meg a hallgatók, hiszen dolgozott bemondóként, hírszerkesztőként, majd megjárta a délelőtti és a reggeli műsort, most pedig a délutánit készíti, kedvencet választani viszont nehezen tudna. „Szeretem az életinterjúkat, ahogy riportozni is jó, és a stúdióbeszélgetésnek, műsorvezetésnek is megvan a különlegessége.”

Hangadó

A hírszerkesztésben abszolút, de még a reggeli műsorban is az aktualitások dominálnak, ehhez képest a délutáni adásokra már kevésbé vonatkozik ez a kötelem. „Itt is szólunk a fontos történésekről, én azonban arra törekszem a Hangadóban, amely inkább közéleti és kulturális műsor, hogy ne feltétlenül csak a világ történéseit kövessem, hanem saját témákkal is előálljak. Tematikus műsorokban próbáltam például egy-egy kérdést körüljárni, akár a környezetvédelem vagy a már említett integráció ügyét, esetleg ha a művészetek terén felmerül valamilyen közéletet is érintő téma, akkor feldolgozom, és igyekszem megfelelő keretbe is helyezni.”

A műsor megtervezése és megvalósítása is jórészt hozzá kötődik, noha vannak külsős munkatársak, akik egy-két anyaggal hozzájárulnak, újabban pedig lehetőség nyílt arra is, hogy belsős kollégákat mozgósítson, noha alapvetően kicsi a szerkesztőség. „Lehetőség nyílik a közös ötletelésre, ez pedig tovább emelheti a színvonalat, a többnézőpontúság miatt. Az alapot azonban a szerkesztő-műsorvezető gondolja ki, ami többnapos munkafolyamat.”

Magánéletiből közszolgálati

Ő maga pedig esetenként versmondással, felolvasással járul hozzá más műsorok elkészüléséhez, ezzel egy rádión kívüli tevékenységét is részben beemelve. „A színészet után a rádiózásban is azt érzem, hogy több ez, mint szakma: hivatás is.”

Aki ismeri a nevéhez fűződő Lírai Színház tevékenységét, tudja jól, hogy elsőként egy József Attila-estet állított pódiumra, majd komoly háttérmunka és felkészülés eredményeként egy Ady Endrét középpontba állító műsort hozott létre, és gyermekelőadása is van. „A versszínházi előadásaim kapcsán számomra nagy tapasztalás volt, hogy prekoncepciókkal ellentétben van érdeklődés ez iránt, ha az előadó le tudja kötni a közönség figyelmét. Hasonlóan van a rádióban is: nem lehet öncélú módon versekkel teleszórni a műsort, de bizonyos helyzetekben van létjogosultságuk, akkor kihagyhatatlanok.”

Szerteágazó tevékenysége részeként Jakubecz László blogbejegyzésszerű publikációiból ismerheti meg a közönség a rókafiút, Marczit, akihez furcsán viszonyul a környezete éppen azért, mert a nevében Z betű is van. „Alapszinten a kisfiamról szólnak ezek a szövegek, aki Down-szindrómával született. Nem célom az, hogy ezáltal valamiféle népszerűségre tegyek szert, esetleg a fiamat feleslegesen kitegyem ennek. Úgy érzem azonban, hogy vannak olyan témák e téren, amelyekről jó lenne beszélni, tájainkon ugyanis komoly a lemaradás, az integráció gyerekcipőben jár. Abban látom az értelmét ennek a sorozatnak, hogy ezáltal közszolgálativá tehetünk valamit, ami bennünket a családi életünkben érint.” És ebben a magánszférában a kirándulások, a séták jelentik a kikapcsolódást számára, no meg az olvasás, a zenehallgatás, esetenként az írogatás.

A teljes cikk a Vasárnap 35. számában jelent meg!