Az 1920-as évek vége. Mindvégig névtelen főhősnőnk, egy alig húszéves fiatal lány a pletykás és kellemetlen Mrs. Van Hopper társalkodónőjeként nyaral Monte-Carlóban. A napok unalmasan és csigalassúsággal telnek, mígnem a lány megismerkedik a nála jóval idősebb Maxim de Winterrel. A férfi hatalmas cornwalli birtokáról, Manderley-ből menekült Franciaországba felesége tragikus halála után.
Mr. de Winter figyelmes, kedves, és szívesen beszélget a lánnyal, akit addig észre sem vett senki. Főhősnőnk beleszeret a férfiba, és az legnagyobb meglepetésére feleségül kéri őt. Az esküvő és nászút után Manderley-be utaznak, amely még lenyűgözőbb, mint ahogyan a lány képzelte.
Keskeny, kanyargós utacska vezet a sűrű erdőn keresztül a birtokra, hatalmas vörös rododendronbokrok nyújtóznak föl egészen az ablakokig, mint valami félelmetes természetfölötti lények, a nyugati szárnyban a tenger morajlását hallani, azáleaillat lengi be a Boldog-völgyet, rózsakert pompázik a keleti szárny ablakai alatt. Mrs. de Winter gyökeresen új élete küszöbén áll, bizonytalanul és félve, minden szokatlan és idegen. Ezüstcsészéből isszák a teát, ínycsiklandó fogások illatoznak a hosszú asztalokon, a lakók kényelméről a személyzet gondoskodik, fényes estélyek, udvariaskodó látogatások…
Ám Manderley éppannyira nyomasztó, mint amennyire gyönyörű. Az előző feleség, Rebecca árnya mindenhol ott kísért… Minden őt idézi: gondos gazdasági feljegyzések a sárga szobában, a lenyűgöző berendezés, az öböl és a csónakház… Rebecca szobájában minden úgy maradt, ahogyan a halála estéjén volt, papucsa és pongyolája kikészítve, a parfümétől illatos hálóing ott fekszik az ágyán, a hajkeféi pedig a fésülködőasztalon, a kihalt nyugati szárny legszebb szobájában. Rebecca kedvenc virágai illatoznak a vázákban, kedvenc fogásai szerepelnek az étlapon… Mindenki őt magasztalja: Rebecca elbűvölő volt, okos, szellemes, kedves, határozott, gyönyörű… Mindig csak Rebecca.
Mellette a főhősnő ügyetlennek, unalmasnak és jelentéktelennek érzi magát. Úgy érzi, hogy mindenki az előző feleséggel hasonlítja össze, látja a lenézést és a megütközést a szemükben.
Lassanként mindenki megszokja őt. Kivéve egyvalakit. Mrs. Danvers, a házvezetőnő szemében Rebecca Mrs. de Winter, az új feleség pedig csak egy betolakodó, aki el akarja foglalni úrnője helyét. Főszereplőnőnket már legelső találkozásukkor megrémíti Mrs. Danvers kifejezéstelen csontvázszerű arca és burkolt, feszült ellenszenve. Végig azon munkálkodik, hogy megbosszulja, hogy egy évvel Rebecca halála után új asszony került a házba.
Az írónő Charlotte Brontë Jane Eyre-jéből is ihletődött, sok szándékosan hasonló elemet találunk a könyvben, sőt sokan párhuzamba hozzák Poe novellájával, Az Usher-ház végével is. A Rebeccát többször is adaptálták már, készült belőle musical és több film, többek között Alfred Hitchcock rendezésében.
A romantikusnak induló, nyomasztó hangulatú regény végül már krimibe torkollik. Elmeséli, milyen az, ha megbénít a félelem és a kétely, milyen úgy élni, hogy nem tudsz szabadulni a „bilincseidtől”, és hogyan változik át valaki naiv gyerekből érett nővé.
Benyovszky Adél
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.