Ferenc József és Sisi egyetlen fia mindent megkapott, ami a boldog élethez és a sikeres uralkodói pályához kell. Mégis sokan félőrült rebellisként tekintettek rá, így végül a szerelembe és az öngyilkosságba menekült.
1858. augusztus 21-én huszonegy ágyúlövés adta hírül a bécsieknek, hogy Erzsébet császár- és királyné fiút szült, Rudolf Ferenc Károly József osztrák főherceget, cseh és magyar királyi herceget, vagyis a Monarchia trónörökösét. Ezzel elméletben eldőlt, ki lesz Ferenc József utódja a császári és királyi trónon. A gyakorlatban viszont Rudolfot az uralkodói teendők közelébe sem engedték.
Szabadelvű politika
Pedig nem volt ő gyengeelméjű, sem lusta, mindössze más véleménye volt bizonyos társadalmi kérdésekről, mint az uralkodó elitnek. Trónörökösként továbbá eleve többet engedhetett meg magának bizonyos dolgokban, mint mások. A politikáról, a társadalmi kérdésekről egyébként markáns véleménye volt, melyet ki is fejtett újságcikkekben, röpiratokban. Liberális eszméket vallott, bírálta a bécsi vezetést, és édesanyjához, Sisihez hasonlóan őt is fűzte némi vonzalom Magyarországhoz (például a Magyarországon tizenöt évig kormányon levő Szabadelvű Párt eszméinek köszönhetően is). Több nyelven beszélt, magyarul is, emellett élesen bírálta a nemességet és az egyházakat, a Monarchia problémáit pedig a történészek szerint meglepő éleslátással figyelte. Megérezte, hogy ha Ausztria Németországgal szövetkezik a kontinenst érintő ügyekben, Németország zuhanása magával fogja rántani. Rudolf gyűlölte a Monarchiát irányító ókonzervatív köröket, a soknemzetiségű birodalom stabilitása végett reformokat sürgetett, és olyan javaslatokkal állt elő, hogy Bécsnek Németország helyett hosszú távon Francia- és Oroszországgal kellene szövetkeznie. Nézetei annyira botrányosnak számítottak az udvarban, hogy a huszonéves trónörököst Ferenc József a közügyektől is eltiltotta. Csupán az uralkodói parádékon jelent meg szülei mellett nyilvánosan, afféle díszként mint a család tartozéka.
Szabadelvű magánélet
Közéleti dolgokkal kapcsolatos botrányainál magánéleti kalandjai sem voltak kisebbek. Az első szeretője például 19 éves korában egy Helene von Vetsera nevű bárónő volt, aki tíz évvel volt idősebb nála, és akinek akkor már volt egy hatéves kislánya, Maria. Huszonkét éves korában Rudolfot politikai érdekből összeházasították Stefánia belga hercegnővel. Persze nem sikerült jól a házasságuk, Rudolf pedig máshol kereste a boldogságot. Házassága után is tartott fenn viszonyt alkalmi partnerekkel, felsőbb körökből származó hölgyekkel vagy épp prostituáltakkal. Felesége meddőségét is nemi betegség okozta, amelyet Rudolf vélhetően szeretőitől szedett össze.
Érdekes az, hogyan jutottak el a trónörököshöz a kiszemelt személyek, hiszen a bécsi Hofburgba vagy az uralkodócsalád vidéki tartózkodásainak színhelyéül szolgáló kastélyokba csak úgy nem ballaghatott be akárki. Volt Rudolfnak egy anyai ági unokatestvére, Marie von Larisch bajor hercegnő, aki csak két évvel volt idősebb nála, s egyszer nagy adósságot halmozott fel, melyből Rudolf segítette ki. Cserében ő lett a trónörökös kerítőnője, hiszen ismerte az udvari viszonyrendszert, és biztosítani tudta, hogy a célszemély eljuthasson Rudolf szobájáig, legyen az bárónő vagy prostituált. Hasonló praktikák persze időnként elő-előfordultak a legtöbb uralkodócsaládban, viszont Rudolf akkora étvágyat tanúsított ebben a tekintetben, hogy már pletykaszinten is kezdett rendkívül kínos lenni az udvarban.
Egy feleség, sok szerető
Egyébként nem volt meglepő, hogy a fiatal és előkelő bécsi hölgyek rajongtak a rebellis trónörökösért, hiszen abban az időben még nem voltak filmszínészek (mint Javier Bardem vagy Brad Pitt), így az ifjú hölgyek jobb háján fiatal trónörökösökbe szerettek bele. Sétálgattak a Práterben, beszélgettek, és ha sikerült összefutniuk, netán pár szót váltaniuk a koronaherceggel, hát odavoltak tőle meg vissza. Ha pedig Rudolf is odavolt, Marie von Laritch, az unokatestvér megtette a szükséges lépéseket. Éppen egy ilyen práterbeli sétán, a lóversenypálya mellett futott össze Rudolf 1888. április 12-én Maria von Vetsera bárónővel. Aki figyelmesen olvasott, annak a vezetéknév már ismerős: ő volt az a Maria, akinek édesanyjával, Helene von Vetserával Rudolfnak már 19 éves korában viszonya volt. A lány 1888 tavaszán még csak tizenhét éves volt, és azonnal felkeltette a trónörökös érdeklődését. Gyakran jártak közösen sétákra, sőt levelezni kezdtek. 1888 őszére aztán Maria Rudolf (egyik) szeretője lett. De Rudolfnak is többet jelentett futó kalandnál, olyannyira, hogy feleségül akarta venni. Aminek ugye az volt a fő akadálya, hogy már volt egy felesége, az említett Stefánia, akivel igazából már szinte semmilyen kapcsolata nem volt. A dolog kitudódott, a pletyka eljutott Ferenc Józsefhez, aki egy alkalommal annyira összeszólalkozott a fiával, hogy az érzékeny és lobbanékony Rudolf elhatározta, öngyilkosságot követ el (egyesek szerint ezt már jóval korábban elhatározta).
Gyere velem a halálba!
A trónörökös tehát, bár alig múlt harminc, tudatosan készült arra, hogy véget vessen életének. Ehhez pedig partnert keresett szeretői közt. Volt, aki visszautasította a finoman fogalmazva is bizarr ajánlatot, Maria von Vetsera viszont akkor még annyira szerelmes volt Rudolfba, hogy igent mondott. Ami innentől fogva kettejükkel kapcsolatban biztos, az az, hogy Rudolfot és Mariát 1889. január 30-án holtan találták a Bécs melletti Meyerling vadászkastélyában. Haláluk körülményeiről vagy negyven elmélet látott napvilágot, és még ma sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, mi is történt pontosan.
Az eset megrázta az egész Monarchiát, az udvar először egy olyan verziót terjesztett, mely kizárta az öngyilkosságot, aztán az is kérdéses volt, kaphat-e egyházi temetést, hiszen a katolikus gyakorlatban az öngyilkosoknak nem jár. Ferenc József végül a pápától kért magánlevélben engedélyt. A legvalószínűbb, hogy Rudolf először a lánnyal végzett, majd magával. Az esetről a sajtó évtizedekig nem írhatott, Maria anyjának el kellett hagynia Ausztriát, a kerítő unokatestvér hallgatását pénzzel vásárolták meg. 2015-ben egy osztrák bank széfjéből került elő a levél, amelyet Maria édesanyjának, Helene von Vetserának írt, és amelyben az áll, nem tudott ellenállni a szerelemnek, és hogy a halálban boldogabb lesz, mint az életben. Ez pedig kizárja, hogy baleset vagy politikai gyilkosság áldozatai lettek volna. Kettejük halála kapcsán ugyanis rengeteg összeesküvés-elmélet született. Egy linzi vállalkozó például 1992-ben önjelölt kutatóként még Marie csontvázát is képes volt kiásni a sírból, hogy hazavigye, és „tudományos” kutatásokat végezzen rajta.
Ferenc József egyetlen fiából tehát nem lett császár, sem király.
A kígyászölyv, az nem sas!
Rudolf trónörökös komoly madártani megfigyeléseket végzett, és publikált is a témában. Az akkoriban még a sasok közé sorolt kígyászölyvről (Circaetus gallicus) például ezt írta: „Lehetetlen, hogy nagy sasainkkal tegyük őt egy sorba, mint milyen a kőszáli, az arany- és a rétisas, de épen olyan kevéssé egyezik meg alakja a lármás-, a törpe- és a halász-saséval, az ölyvek, a réti-héják és a galambász-héják alakjával. Ezeknél sokkal nagyobb és hatalmasabb s Európában teljesen magában álló közbülső alak, a mely az ornitológust beható buvárlatra ösztönzi.” Mindezekből kifolyólag azt javasolta, hogy a sasoktól és az ölyvektől elkülönítve sorolják be. Rudolf sokat utazott a madármegfigyelések kedvéért, és ő kezdeményezte az első madárvédelmi területek kialakítását is Magyarország területén.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.