Állunk rendelkezésére!

Hírözön

Szinte lehengerlő a naponta nyakunkba zúduló információtömeg. Oszt’ van közötte fontos, van kellemes, és egy része csak porhintés. Ezektől a zöldségektől hemzseg a világháló, mégis el kell ismerni, igen szórakoztatóak, mert nagy felhajtás nélkül vagy fején találják a szöget, vagy köszönőviszonyban sincsenek az igazsággal. Lássunk hát néhányat.

Az utóbbi iskolai lövöldözés után – amerikai történet – a helyi seriff, aki lelőtte az osztálytársait gyilkoló fegyverest, így nyilatkozott: – Az utóbbi időben egyre gyakrabban vagyunk szemtanúi megdöbbentő tetteknek a fiatalok részéről. Annak idején, iskolás koromban, minden fiú autójában ott volt a sörétes puska, a pisztolyokat a benzinkutaknál vásároltuk, mint manapság a fagyit. Mégsem volt egyetlen iskolai lövöldözés sem. Az eltelt évtizedek alatt sem a fegyverek, sem a hozzáférés lehetősége nem változott. Az emberek változtak. Felneveltünk egy felelősségtudat nélküli, puhány, erkölcsi és társadalmi normákat semmibe vevő, gátlástalan nemzedéket, akik az élet alapértékeit sem tisztelik. – Eddig az idézet. Ja, hogy mert ez Amerikában… Vagy nem csak ott?

Lássunk valami közelebbit. Megfelelő nyilvánosság biztosításával hangzott el az anyaország miniszterelnökének évértékelése. Számokkal és kimutatásokkal bőven támasztotta alá az impozáns beszámolót. Ipar és mezőgazdaság, vele minden hasznot hozó ágazat teljesítménye adta a várt eredményt, a nemzeti jövedelem csaknem ötszázalékos gyarapodását. Az ötszázalékos növekedés jobb helyeken is figyelemre méltó, érthető a miniszterelnök büszkesége. Hogy minél többen vele örülhessenek, jó néhányszor elhangzott évértékelése a médiában, és természetesen a politika elemzői is apróra szedték. Az egyik eszmefuttatás szerint: – Az elért gazdasági eredmények nagyszerűek, megszólalásig hasonlít a hangulat a magyarok legmegbecsültebb politikusa, Kádár idejére. A legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus korára. Nagyon sok dolgunk lesz, amíg elfogadtatjuk a néppel, hogy a szabadság többet ér a szociális biztonságnál – szólt a vállveregető magyarázat. Mégis egyetértettem az elemzővel, volt valami a mondásában, legalább a fele igaz. Nagyon sok lesz a dolgunk. Mert gulyás, az van ma is, nagyjából és egyelőre annyiba kerül a leve, mint a hús régen. A kommunizmust meg nem érdemes emlegetni, már kiment a divatból, egyébként is nagyon megütheti valaki miatta a bokáját, hát maradjon ott, ahol van. Manapság legfeljebb néhány langymeleg utcai megmozdulás történik, és ezzel már hazai híreink közepébe csöppentünk, mint légy a mártásba. Annak idején a volt miniszterelnökünk nemes egyszerűséggel kezelte a kedvezőtlen történéseket. – Ne gondolja az utca embere, hogy az fog történni, amit ő akar, hiába vannak pár ezren a tereken – és el volt intézve. Régen valaki közmondást gyártott, mely szerint a nép szava Isten szava. Sajnos, úgy néz ki, mára ez is kiment a divatból.

Gazdag József, Jányok

A 880 éves Ipolybél

Júliusban egy nagyon kedves meghívót kézbesített a postás. Szülőfalum, Ipolybél (Bielovce) első írásos említésének 880. évfordulója alkalmából szeretettel hívtak az ünnepségre, melyen augusztus 4-én nagy örömmel részt is vettem. Nagy szeretettel fogadtak, akárcsak a többi egykori ipolybéli lakost, akik a megélhetés és más okok miatt költöztek el a faluból. A polgármester asszony, Skladan Irén szívhez szóló megnyitója igazán megható volt. Az egész önkormányzat és a falu lakosai mind kivették a részüket a szervezésből. Csodálatos kultúrműsor szórakoztatta a meghívottakat, a rendezők nem feledkeztek meg a gyermekekről sem. Sokan voltunk, akik évtizedek óta nem találkoztunk, s most volt alkalmunk felidézni a múltat és gyermekkorunk csínytevéseit. Sajnos már sokan nincsenek köztünk, de gondolatainkban ők is jelen voltak. Felejthetetlen élményt nyújtott a régi fotókból álló kiállítás, ahol szüleinket, testvéreinket, szomszédainkat és nem utolsósorban saját magunkat is felfedezhettük. Nagyon köszönöm ezt a csodálatos napot, kívánok Ipolybélnek és népének sok siker, erőt, egészséget és boldogulást.

Koller Melicher Veronika, Párkány

Anna-bál az Arany Szarvasban

Kassa város egyik legszebb, kiemelkedő csücskében, a Felső-Bankón az Arany Szarvas fogadóban tartották meg az idén az Anna-bált a Csemadok mellett működő magyar nyugdíjasklub tagjai. Megrendezése már hagyománnyá vált, de az idei különleges volt mindenki számára. Részvételükkel ugyanis megtiszteltek bennünket a miskolci városi, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nyugdíjasklubok vezetői, rendkívüli szórakozást nyújtva a jelenlevőknek. A bált Béres Viktor és Petrik Szilvia nyitotta meg, akik virággal köszöntötték a névnapjukat ünneplő Annákat. A magyarországi Vida Lászlóné beszámolójával, szép, megható szavaival örömkönnyeket csalt a mulató közönség szemébe. Szép versek hangzottak el Veszelovszký Erzsébet, Petrik Szilvia, Béres Viktor, Tóth Éva ajkáról, de a magyar vendégek sem maradtak el a verselésben. A bálon elhangzottak szép népdalok is az Őszirózsa hagyományőrző népdalcsoport előadásában, akik az idén ünneplik megalakulásuknak 15. évfordulóját. Finom ételek, italok, zene, tánc, csodálatos és feledhetetlen délután. Sajnos, a statisztika Kassán egyre kevesebb magyar lakost tart nyilván, ami nagyon szomorú, hiszen a várost valamikor zömmel három nemzet lakta: magyar, német és szlovák.

Tóth Éva, Kassa

A 22. Szabadkai Nyári Akadémián

2018. augusztus 13-án Szabadkán a városháza dísztermében 9 órakor ünnepélyes keretek között kezdetét vette 22. Szabadkai Nyári Akadémia közel 250 pedagógus részvételével. De Negri Ibolya, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke köszöntötte a Nyári Akadémia résztvevőit és a határon inneni, valamint túli neves vendégeit. Az elnök asszony hangsúlyozta rendezvényük vezérgondolatát, a tanítás tanulását, mely az 5 napig tartó 7 szakcsoporti foglalkozás és előadások vezérfonala is volt. Szlovákiából részt vettek a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség képviseletében Fekete Irén irodavezető és munkatársa, Majer Anna, valamint Molnár Ilona a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola igazgatója. Óriási érdeklődés övezte Böjte Csaba ferences szerzetes előadását, aki szerint „egész Európa veszélyben van, keresi a gyökereit. A Szabadkai Nyári Akadémia pedagógusai nyitottak a keresztény értékekre, Krisztus tanítására.”

Molnár Ilona iskolaigazgató

Hetvenhárom éve

Az amerikaiak ledobták az atombombát Hirosimára, majd utána Nagaszakira is, és ezzel a tragikus cselekménnyel ért végleg véget a második világháború. A visszavonuló német katonák gyakran emlegették az úgynevezett csodafegyvert, azt mondogatták, hogyha elkészül, meg fogják tudni fordítani a frontot. Az emlegetett csodafegyver bizonyára nem volt más, mint az atombomba. Gyakran hallani, hogy atomfegyvermentessé kellene tenni az egész világot. Na, ehhez van néhány hozzáfűzni való szavam. Ha nem lennének atomfegyverek, fel sem találták volna soha. No, nem tudom, mi is lenne, de abban egészen biztos vagyok, hogy az elmúlt hetvenöt év alatt már számtalan világháború lett volna. Találgatásokba nem akarok bocsátkozni, de szerintem nem járok messze az igazságtól. Mert az atomfegyvereknek elrettentő hatásuk is van. Minden ország, az összes politikus jól tudja az egész világon, hogy atomfegyverrel nem lehet megnyerni semmilyen háborút. A világ, tudom, hogy nem a legbékésebb, de nagyon könnyen lehetne ettől még rosszabb is. Adja a Jóisten, hogy soha ne legyen.

Vass Tibor, Köbölkút

Igaz történet

Régen volt. Utazás közben egy idős cseh férfi mondta el nekem ezt a történetet, mikor kiderült számára, hogy én magyar vagyok. Ha elmenne Týn nad Vltavouba, találna ott egy utcát, melyet 1945-ben átneveztek Csehszlovák–magyar barátság utcára. Egy cseh és magyar nyelvű márvány síremléket állítottak Český Krumlov-Rajovban, melyet a helybeliek ma is így neveznek: „U Maďařů”. 1945-ben a menekülő német katonák bekerítették a falut. Több cseh és magyar katona vesztette életét, a menekülő német parancsnok ugyanis lelövette őket, és megparancsolta a bírónak, hogy a magyar katonákat az árokban temessék el. Mikor a németek elhagyták a falut, a helybeli lakosok saját szokásuk szerint koporsóba helyezték őket, és szertartással vitték az ottani temetőbe. A menetben a koporsók után cseh kislányok menyasszonyi ruhákban kísérték örök pihenőhelyükre. Az úrnak elakadt a hangja, kicsordultak a könnyei. Az enyém is. Majd új állomás, a vonat nem vár, az idős úr leszállt. Kalapot emelve meghajolt, elköszönt, de hang nem jött ki a száján, mert még mindig zokogott. Akkor még én sem gondoltam, hogy szépkoromban fogok erre emlékezni.

Czuczorné Kis Irén, Andód

Falunapok

Országszerte folynak a falunapi rendezvények. Augusztus 18-án nálunk, Vámosladányban is sor került rá, egybekötve a III. Gazdavásárral. Szép napos szombat volt, az ünnepségre nemcsak a falubeliek, hanem a környező falvakból is sokan ellátogattak. Volt sült kolbász, hurka, frissen sütött lángos, fánk és a szokásos gulyásfőző verseny, frissítők.

Polgármesterünk, Mojzeš István mérnök, a képviselők együttműködve a helyi szervezetekkel gazdag műsorral várták az idelátogatókat. Az ünnepi megnyitó után a helyi óvodások adták elő kedves műsorukat, majd a meghívott művészek szórakoztatták a megjelenteket. A szórakoztatáshoz népdalokkal hozzájárult a helyi Rozmaring asszonykórus is. Fellépésüket a falu himnuszával zárták. Tombolahúzásra is sor került, a két fődíj, a robogó és a fűnyíró a faluban talált gazdára. Jó hangulatban telt el az éjszakába nyúlt műsor, és utcabállal záródott. Vasárnap ökumenikus istentiszteletre gyűltünk egybe a katolikus templomban, majd megkoszorúzva a hősök emlékművét, ért véget az idei rendezvény. Köszönjük a közreműködők segítségét, élén polgármesterünkkel, és a megjelentek őszinte támogatását.

Szabó Zoltánné, Vámosladány

Kedves Vasárnap!

Szeretném leírni, hogy milyen nagyra tartom azt, amit a Vasárnap szerkesztősége kínál az olvasóknak. Az újságban egészséges életmód, orvostudomány, receptek, idézetek, érdekes olvasnivalók és még segítségnyújtás is található. Szóval minden, amire az embereknek szükségük van.

Váradi Mónika, Lelesz