Huszadik születésnapot ünnepeltek a makranciak

A Cserepszín

Ez a helyi Csemadok-alapszervezetnek köszönhető. A legszembetűnőbb sikerek a Cserepszín énekcsoporthoz kötődnek, mely idén húszéves. A jeles évforduló alkalmából rendezett ünnepséget a makranci művelődési házban tartották június 28-án meghatóan szép emlékműsor keretében. A rendezvény ötlete a község Csemadok-elnökének, Pelegrin Jánosnak, valamint Makranc polgármester asszonyának, Lackó Máriának a kezdeményezésével valósult meg. Az ő egykori, húsz évvel ezelőtti elhatározásuk és tenni akarásuk eredményeképpen, valamint a járási Csemadok-titkárság ösztönzése által alakult ugyanis újjá és lett ismét működőképes a Csemadok-alapszervezet ebben a nagyobbrészt szlovák nyelvű falusi közösségben. Az ismét életre keltett Csemadokon belül kezdődött meg az énekkari tevékenység és a tánccsoport szervezése. A négy éven keresztül működő, időközben megszűnt leánytánccsoport megalakulásának 20. évfordulójáról és sikereiről is megemlékeztek a rendezvényen.

Az ünnepség délután 15 órakor kezdődött a jelenlegi, valamint egykori csoporttagoknak, a meghívott vendégeknek, járási Csemadok-képviselőknek, a környékbeli énekkarok vezetőinek és a magyarországi Hidvégardói Vegyes Kórusnak a részvételével. A húszéves tevékenység és az elért eredmények bemutatása csodálatos ünnepi délután élményével ajándékozta meg az ott levőket. Az énekkarból az eltelt évek során elhunyt öt énekesre és egy fiatal táncos kislányra való csendes megemlékezés pillanatában nem csak a csoport tagjainak a szíve szorult össze, ám a továbbiakban mindannyian egyformán tudtak örülni a jelenlegi sikeres működésnek. A műsor szüneteiben a meghívottak kivetítőn is nyomon követhették az együttes szerepléseinek mozzanatait. Ez ugyancsak oldotta a jelenlevők hangulatát. Az ünnepi köszöntők és megemlékezések közepette volt idő visszaidézni az eltelt húsz év számos feledhetetlen, de nehézségektől sem mentes pillanatát. A jubiláló énekkar színpadra lépése révén aztán élvezettel hallgathatta mindenki a népdal- és nótacsokrokat. A magyarországi vendégkórus mellett a helyiek vidám előadásokkal, jelenetekkel is szórakoztatták az ünnepség végén a közönséget. A rendezvény hivatalos részét követően a Csemadok-szervezet további tagjait is megtisztelték egy közös vacsorával, mely táncmulatsággal zárult.

A visszaemlékezések sorozata minden jelenlevő számára más-más emlékeket varázsolt vissza az eltelt húsz esztendőből. Az egymást követő jókívánságok az ünnepelt csapatnak, a Csemadok-elnöknek és a polgármester asszonynak, a csoportvezetőnek, valamint az egykori tagoknak egyaránt szóltak. A szerény kis ajándékok, virágok, emléklapok mellett a legnagyobb elismerés az eltelt húsz év sikerei voltak mindazok számára, akik egykori vagy jelenlegi tagjai, segítői, támogatói az énekkarnak.

A makranci Cserepszín női éneklőcsoport 1994 februárjában 16 taggal alakult, majd 15 hónapi fennállása után rövid betegség következtében meghalt a vezetője. Nyolc évig működött vegyes éneklőcsoportként is öt férfi taggal, 2008-ban pedig ismét női csoport lett, jelenleg 13 tagja van. Vezetője, Fekete Lászlóné, akinek férje mint lelkes harmonikás egykori csoporttagként zenei kíséretével, vidám hangulatteremtő képességével ugyancsak nagy segítsége ma is a csoportnak. Hetente gyakorolnak, ám ha szükséges, gyakrabban is összejönnek. Aktív résztvevői a járási dal- és táncünnepélyeknek, nyugdíjas- és anyák napi műsoroknak, énekelnek a Makranci nyár rendezvényein. Több alkalommal színesítik templomuk búcsúi ünnepségét, szentmiséit, körmeneteit, aktív résztvevői a helyi vagy határon túli falunapi rendezvényeknek, a Bogácsi nemzetközi dalostalálkozón is több ízben képviselték már községüket. 2011-ben Dunaszerdahelyen a Bíborpiros szép rózsa országos döntőjében ezüstsávos minősítést értek el, 2009-ben pedig eljutottak Budapestre a Vass Lajos népzenei versenyre, s ott nívódíjat kaptak.

A Cserepszín elnevezés az ott élők szerint a makranci határban levő mező színéből eredhet. Rajta keresztül vezetett egy gyalogút Szepsibe (a makranci dombtól egészen a városi buszmegállóhoz), ezt használták a helyiek gyalogútként a városba menet. Mivel az itteni föld eléggé agyagos volt, róla szerezték be a vályogot is házaik építéséhez. Valószínűleg agyagos, narancssárgás színéről kapta cserépszínű elnevezését, amely az énekcsoport neveként az anyaföld iránti ragaszkodást tükrözi. Aki ismeri a csoport sokrétű tevékenységét, bizonyára elismeri, hogy Makranc hírnevét öregbítve, nevükhöz híven igazi színesítői ők bármilyen rendezvénynek.

Ahogyan ott is elhangzott – nem csak a húszéveseké a világ – legyenek többszörösen is húszévesek, hogy további kerek születésnapjaikról is megemlékezhessünk.