Hitélet. Abortusz – nem csak női szemszögből

Ezek ránehezednek az élet más területeire, és adott esetben nem kívánt testi betegségeket is okoznak. De van, aki szemrebbenés nélkül lezárja magában a tényt, mintha csak egy téves utcába hajtott volna be, és visszatolatva megfordul, majd tovább halad az útján. Közben előfordulhat, hogy ennek megélése egy nagy tagadás, és – ahogy az az elhárító mechanizmusokkal elő szokott fordulni – attól, hogy valamiről nem akarunk tudomást szerezni, mégiscsak eltalál valahol, valamikor később.

De miként élik meg az abortuszt a férfiak, az „apák”? Rájuk is ilyen módon nehezedik a tett súlya? Vagy ők csupán passzív szemlélői a történetnek? Mivel a férfiak sem egyformák, itt is széles lehet a megélési skála, ám abba nem szoktunk belegondolni, hogy egy férfi is mély lelki sérüléseket szenvedhet ilyenkor.

„Megéltem már sok mindent, de sohasem gondoltam, hogy majd ilyen döntést kell meghoznom. Borzasztó az egész! Az ellenségemnek sem kívánnám, amit most érzek. Nem bírok a tükörbe nézni. Az a legrosszabb, hogy azt hittem, jól döntünk. Nem voltunk még felkészülve, hogy gyermeket neveljünk. Engem épp előléptettek a munkahelyemen, ami rengeteg feladattal járt. Persze, ez még nem volt olyan nyomós ok, csak lefoglalt, és nem volt sok energiám a feleségemre figyelni. Csak azt láttam, hogy teljesen pánikba esett. Tudtam, hogy nehézségei vannak azzal, hogy magát anyaként képzelje el. Ez valami gyerekkori trauma lehet, nem tudom pontosan. Sosem akar róla beszélni. Akkor is csak azt hajtogatta, hogy épp a szakvizsga előtt áll, amire nagyon készült. Azt hittem, jobb lesz így. Lapozunk egyet, és majd ha eljön az ideje, belevágunk. Aztán hirtelen egyik veszekedésünkkor a fejemhez vágta, hogy én vagyok a leggyengébb férfi a világon, és hogy is bízhatna meg bennem, ha engedtem, hogy a saját gyerekünket megöljék?! Akkor nem is vettem olyan komolyan, amit mondott. Veszekedtünk, aztán megpróbáltunk kibékülni, de egyszer csak azt éreztem, mintha élve felbontották volna a belsőmet. Azóta gyakran nem tudok aludni, egy hétig alig ettem, félelmetes volt. Lehet, hogy valóban gyilkos vagyok? Nem tudom, mit gondol erről valójában, de nem merem fölhozni, mert félek, hogy igaza van. És most nem is tudom, hogy valaha lesz-e egyáltalán gyermekünk. Természetesnek vettem, hogy valamikor később lesz, de most teljesen elbizonytalanodtam. Nem tudom, most mi van, és mi lesz így egyáltalán a kapcsolatunkkal?! Teljesen kétségbe vagyok esve!”

Valóban úgy tűnhet, mintha ezeknek a történeteknek a férfi csak egy távolabbi szemlélője lenne, de voltaképpen ugyanolyan értékű szereplője az eseményeknek. A közismert bibliai történetben is hasonlóan nehéz helyzetben találja magát József, amikor kiderül, hogy a jegyese, Mária gyermeket vár. József számára ez egy nem kívánt terhesség. De mivel nem akar botrányt, titokban el akarta bocsátani Máriát, azaz nem akart részese lenni a történteknek. Kilépni. Újat kezdeni. Bár nem vetemedett arra, hogy megölesse a magzatot (az akkori korban ritkán fordult elő, de mégis ismert volt a magzatelhajtás néhány formája), elsőre mégsem vállalja fel a következményeket: a szégyent, a megküzdést, az újratervezést, a támogatást.

Szégyent, hogy mit fognak szólni a családban, a környezetben, a városban. Megküzdeni azzal, hogy még nincsen hol lakniuk, hogy a megélhetésük csak napról napra adott. Újratervezni azt, hogy még egy ideig kettesben is szerettek volna lenni. Támogatni a feleségét abban, ami akkor sem rózsás, amikor már nagyon várja valaki a gyermekáldást. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: amit mások gondolnak rólunk, ami látszólag megkönnyíti a dolgunkat, amit mi elképzeltünk és elterveztünk? Vagy helyet adunk a láthatatlannak.

Egy „nem kívánt terhesség” többeket megterhel, és jócskán megpróbál. És még mielőtt az olvasók egy része úgy gondolná, hogy „előbb kellett volna gondolkodni, és csak aztán cselekedni”, javaslom, hogy ítélkezés nélkül szívleljük meg a bibliai tanácsot: „aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Bármilyen okból kerül is valaki ilyen helyzetbe, egy közös elem minden esetben jelen van, éspedig az időnyomás. Gyorsan kell dönteni, ami önmagában stresszfaktor. Ilyenkor összezavarodik az ember, és hajlamos kapkodni. Próbálja átfuttatni a jövőt, de minél többet töpreng, minél több szempontból akarja megvizsgálni, annál messzebb kerül attól, aki ott van, még egyelőre láthatatlanul, de életre készen.

József álmában egy angyal jelent meg, aki arra biztatta őt, hogy ne bocsássa el Máriát, hanem vállalja fel őket. Mi már tudjuk, hogy kit köszönhetünk neki. Azóta is nagy érték, ha ilyen esetben valaki angyalként oda tud állni a bajban lévőkhöz, hogy az élet mellett tudjanak dönteni. „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.”

Süll Tamás, a ZIPS – Család- és párkapcsolatsegítő központ vezetője, református lelkész, mentálhigiénés szakember, egyetemi oktató

A teljes írás a VasárnapLélekben mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti